A VILÁG LEGNAGYOBB BUKÁSAI: 25 éves a Vadiúj vadnyugat, amiből nem lett újabb Men in Black
Ez a cowboy nem öregedett jól
25 évvel ezelőtt mutatták be Will Smith steampunkba oltott westernvígjátékát, a Wild Wild West – Vadiúj vadnyugatot, amelyből akár kultklasszikus is válhatott volna alapkoncepcióját tekintve. Vannak filmek az egyetemes mozitörténetben, amelyekről a bemutatójuk idején az általános vélekedés a legjobb esetben is csak egy óvatos ''meh'' volt. Viszont ezeknek az alkotásoknak egy része az adott korszellemet meghaladó üzenettel bír, sztorijuk vagy megvalósításuk messze túlmutatott az aktuális fogadtatásukon, így az eltelt évek, évtizedek során csak nemesedni tudtak. ''Őszes hajtincsei'' bölcsességet kezdtek sugározni, a mozirajongó pedig minden egyes újranézésnél elégedetten csettint az alkotás egy-egy újabb nagyszerű aspektusát, rejtett kincsét látva. Az addig meg nem értett erényei miatt az adott mű lassan kultstátuszba kerülhetett. Nos, a Vadiúj vadnyugat nem ilyen film! Sőt, méltán bukott meg a kasszáknál Smith ide, a szívdöglesztő Salma Hayek oda.
Amikor egy gőzmozdony a legérdekesebb karakter – Az ötlettől a színészgárdáig
A pornófilmgyártásból érkező Barry Sonnenfeld karrierje egészen mesebelinek tűnik. A felnőttiparban megedződött alkotó egyik első filmes munkáját a Coen testvérek Véresen egyszerűje jelentette, bár ekkor még csak operatőri minőségben. Könnyen lehet, hogy a szökött feleség és a pultos srác éjszakai autózásával kezdődő film Sonnenfeldet megnyugtatóan emlékeztette korábbi felnőttfilmes projektjeire. Később szintén operatőrként dolgozott a Coen fivérek klasszikusain, az Arizonai ördögfiókán és A halál keresztútján, majd Danny DeVitóval is kooperált annak saját rendezésű vígjátékában, a Dobjuk ki anyut a vonatból! című filmben.
Szóval Sonnenfeld lassan megvetette a lábát Hollywoodban, így a kilencvenes évektől maga is kacérkodott a rendezéssel, az Addams Family-filmeket, a Szenzációs recepcióst vagy a Szóljatok a köpcösnek! című stílusos gengszterkomédiát köszönhetjük neki. Igazán nagyot azonban az 1997-es Men in Black – Sötét zsarukkal robbantott. Míg ebben az inkább csak névlegesen tudományos, nagyobb mértékben fantasztikus filmben működött a sci-fi, az akciófilm és a haverzsarufilm ötvözete, addig a két évvel későbbi Vadiúj vadnyugatban a western és a steampunk összeházasítása kevésbé gyümölcsöző kapcsolatot eredményezett, hiába sikerült megszerezni hozzá a Bad Boys és a Men in Black sztárját, Will Smith-t.
Pedig a film mögött álló Warner Bros. Pictures éppen az idegenrendészeti kaland miatt gondolt a Sonnenfeld–Smith-duóra nyerő párosként, amikor már a sokadik alkalommal hiúsult meg a hatvanas években futott westernsorozat, a The Wild Wild West filmadaptációja. A kilencvenes évek derekán a projekt az előkészítési fázisában több rendezőt és főszereplőt is veszített. Richard Donner, az 1978-as Superman rendezője még a gyártás-előkészítési fázisban hagyta el a süllyedő steampunk gőzhajót, és az évek során jöttek és mentek a nagyobbnál nagyobb nevek, például Mel Gibson vagy épp Tom Cruise is. Gibson egy másik westernvígjátékért, a végül Donner által rendezett 1994-es Maverickért, a Top Gun Maverickjét megformáló Cruise pedig az első Mission: Impossible filmért dobbantott. Káosz uralkodott tehát a háttérben is, de ez lópikula ahhoz képest, amilyen maga a Vadiúj vadnyugat lett!
A történet a 19. század végén, az amerikai polgárháború után játszódik. A konföderációs vereség talán nem a legjobb táptalaj egy szupergonosznak, de a Kenneth Branagh által játszott Dr. Arliss Lovelessnek tökéletesen megfelelt. A tévésorozatban még egy törpeként ábrázolt antagonista a "végtelennek" tűnő büdzsé miatt itt inkább már egy gőzmeghajtású kerekesszékben ülve lábatlankodik. Tudósokat rabol el, szuperfegyvereket készít és vissza akar vágni a gaz északiaknak, akiket megmérgeztek a modern társadalom "dekadens eszméi", például, hogy felmerült bennük, a rabszolgatartás nem annyira emberbarát szokás.
Az ügyet tehát mielőbb meg kell oldani, ezért az Egyesült Államok két leghatékonyabb ügynökét küldi – vagy legalábbis papíron azok. Velük kapcsolatban joggal merül fel a kérdés, hogy ha ezek a legkiválóbb ügynökök Északon, akkor az Unió hogyan nyerhette meg a polgárháborút. Smith alakításában a légcsókkirály Jim West és a Kevin Kline által megformált női ruhafetisiszta Artemus Gordon ugyanis nem tűnnek a legélesebb késeknek a fiókban. Az alkotók roppant bénáknak ábrázolták őket, így sikereik esetlegesek és izzadságszagúak, érezhetően a forgatókönyvírói önkény alakította a sztorit és a karaktereket. Úgyhogy ez a gőzpunk világ inkább gázos, mint gőzös.
A kompániához pedig hiába csatlakozik a gyönyörű Salma Hayek, aki Az alkonyattól pirkadatigban és a Desperadóban már bizonyította, hogy a modern vadnyugat poros utcáira született, itt roppant sztereotip nőfigurát alakít. Az általa megformált Ritánál már csak az őt körülvevő férfiak mai szemmel arcpirítóan szexista hozzáállása a kellemetlenebb. A film messze legautentikusabb főszereplője így tehát nem lehetett végül más, mint a William Mason névre keresztelt gőzmozdony, amit a múzeumi kiállítóterméből rángattak ki, hogy a film főszereplőjévé és egyben egyik helyszínévé is váljon. Az ekkorra már tekintélyes filmográfiával rendelkező gőzös a Vadiúj vadnyugat után is "vállalt szerepeket" amerikai filmekben, és egyébként csodával határos módon túlélte az őt kiállító múzeum összeomlását az által, hogy épp műszaki vizsgán volt. Inkább ezt a kalandos életutat kellett volna nagyvászonra vinni!
Hogyan rohanj a vesztedbe – Pocsék szkript, pocsék fogadtatás
A filmbeli káosz eleinte bájos kiszámíthatatlanságnak tűnik, de ez ne tévesszen meg minket! A káosz már a forgatókönyv fejlesztésére is jellemző volt. A szkriptet négyen jegyzik: a Tremors – Ahová lépek, szörny teremről ismert S.S. Wilson és Brent Maddock, valamint a Roger nyúl a pácban és a Doc Hollywood alkotói, Jeffrey Price és Peter S. Seaman. Sőt, egyes beszámolók alapján a producer, Jon Peters is belefolyt az írásba. A fodrászból lett filmes olyan alkotásokat vitt a mozikba, mint az 1976-os Csillag születik, Tim Burton Batmanje és Az acélember, és volt egy kattanása: valamiért vonzódott az óriáspókokhoz. Rajongás? Vagy csak így akarta kezelni a fóbiáját, hogy szembenézzen rettegése tárgyával?
Mindegy is, de az tény, hogy Peters egy meg nem valósult Superman-filmbe és egy szintén meghiúsult Sandman-adaptációba is beleerőltette volna a gigászi méretű nyolclábút. Ez utóbbi egyébként végül a 2000-es évek elején azért kapott teljes kaszát, mert a sokadik forgatókönyv után maga Neil Gaiman, a képregény alkotója nyilatkozott úgy, hogy szerinte a Peters alatt formálódott projekt nemcsak a legrosszabb Sandman-történet, hanem könnyen lehet, hogy a legrosszabb forgatókönyv is, amelyet valaha olvasott. Na de az álmoskönyv szerint is a sok helyről lepattanó ötletekből sülhetnek ki az igazán jó dolgok! Ebben az esetben persze inkább rossz ómenként értelmezhető az a bizonyos óriáspók.
A Vadiúj vadnyugat mechanikus nyolclábúja messze nem nézett ki olyan jól, mint szerették volna. Ez persze csak a külső, hogy mire jó ez a szerkezet, abba már bele sem érdemes gondolni! Kétszer akkora lábai vannak, mint a Star Warsban a birodalmi lépegetőknek, tehát a mecha-ízeltlábúnak alapjáraton is kétszer annyi esélye volt megbotlani, de a film elhasalásához végül nyilvánvalóan nem csak ez járult hozzá. Minden filmkritikus atyja, Roger Ebert kritikájában szinte megkönnyezte a vásznon fölöslegesen elégetett dollármilliókat, és hiába gyötörte magát, akkor sem talált pozitívumot a filmben. Azt viszont ő is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy ez az a film, ami megcáfolta a több évtizede rigorózusan kitartó "Stanton–Walsh-elméletet", miszerint egyetlen mozgókép sem lehet rossz, amelyben mellékszereplőként feltűnik M. Emmet Walsh vagy Harry Dean Stanton.
A jegyeladásokat viszont egy nem várt fejlemény jelentősen megdobta. A Vadiúj vadnyugat ugyanis egy napon, 1999. június 30-án debütált az első egész estés South Park-mozifilmmel, a Nagyobb, hosszabb és vágatlannal. Az utóbbi R-besorolást kapott, vagyis a mozikban elvileg szigorúan csak felnőttek, 17 éven felüliek válthattak jegyet rá. Ám a jelentések szerint a pénztáraknál a Cartmanékre kíváncsi tinik csellel beosontak a South Park vetítéseire. Azaz Will Smith viccesnek szánt westernjére vettek jegyet, de a Nagyobb, hosszabb és vágatlanra ültek be. Így kezdetben bár a South Parknak volt több nézője, a Vadiúj vadnyugat nagyobb bevételt termelt. Mindez persze kitudódott a nagy nyilvánosság előtt, sőt olyan méreteket öltött, hogy Bill Clinton elnök kifejezetten sürgette a filmipart és a mozikat, hogy oldják meg a helyzetet.
A Vadiúj vadnyugat ennek az akciónak köszönhetően ugyan az első hétvégéjén a bevételi listák élére került, a július 4., a nemzeti ünnep miatti hosszú hétvégén 36,4M$-t gyűjtött az észak-amerikai mozikban, a második hétvégéjén már maga mögé utasította az Amerikai pite. A film végül globálisan 222,1M$-t produkált, ami elég gyatra eredmény a 170M$ gyártási költséghez képest, főleg, hogy a jelentések szerint a büdzsé ennél is nagyobbra, 241M$-ra rúgott. Úgyhogy ez bizony az óriáspókhoz hasonló gigantikus bukás lett.
A steampunk westernt nyolc kategóriában jelölték Arany Málnára, ötöt meg is kapott, köztük a legrosszabb filmét, a legrosszabb forgatókönyvét, valamint Will Smith-nek és Kevin Kline-nak a legrosszabb párosét teljesen megérdemelten. Nagy fricska volt a szervezők részéről, hogy a legrosszabb női mellékszereplő kategóriában nemcsak Salma Hayeket, hanem a prostiként női ruhába bújt Kline-t is jelölték, aki még a legrosszabb férfi főszereplő címére is pályázott.
Az Arany Málna "díjátadóján" az "elismeréseket" az a Robert Conrad vette át tüntetőleg, aki az eredeti tévésorozat főszerepét játszotta. Conrad már a forgatókönyv elolvasása után visszautasította a neki szánt nyúlfarknyi vendégszerepet, de az Arany Málnákat a passzív agresszió definícióját valószínűleg tökéletesen kimerítve, személyesen vitte el a díjazottaknak. Will Smith-szel nem tudni, hogy ekkor találkozott-e, de karrierje egy későbbi pontján az Oscar-gálák villámkezű Willje úgy nyilatkozott, hogy immár a kiforrott gondolkodásával és megszerzett élettapasztalatával teljesen megérti színésztársa reakcióját.
Ez a film inkább gázos, mint gőzös – Végszó
Egyébként nemcsak Smith szerint ez a sztár valaha készült legrosszabb filmje, hanem az édesanyja is úgy véli, ezzel mellényúlt a pici fia, és tegyük hozzá, tényleg nagyon mellélőtt, mert a színész a Mátrix főszerepét utasította vissza a Vadiúj vadnyugatért. Utólag biztos ő is a piros tablettát választotta volna. Sokkal elegánsabban, de mégis csak saját maga ellen fogalmazott meg kritikát Kenneth Branagh is, aki szerint a filmbeli amerikai akcentusa a valaha volt legrosszabb, amit brit színész artikulálhatott. Szóval az igazi nyertesek valószínűleg azok voltak, akik valamilyen módon kimaradtak a filmből. Mel Gibsont és Tom Cruise-t már említettük, és a végterméket szintén gyűlölő Salma Hayek is jobban járt volna, ha Jennifer Lopez vagy Penélope Cruz kapja meg a szerepét – az említett színésznők már kevésbé örültek volna ennek. Kevin Kline helyett pedig George Clooney, Tim Curry, Johnny Depp és Matthew McConaughey lélegezhettek fel, hogy nem ők játszották el a másodfőhőst.
A szereplők mentális állapota és önértékelése tehát megsínylette a filmet, sőt egy komplett farm is romba dőlt, ahol a forgatás zajlott. A feltételezhetően nem a lángoló kreativitás miatt keletkezett tűz ugyanis sajnálatos módon a gagyi díszletek mellett olyan épületeket is porrá égetett, amelyek túlélhették volna a Vadiúj vadnyugatot, mert használták, illetve használhatták volna még őket más produkcióknál is. De hát ilyen ez a vadnyugat! A balesetek mellett talán már a forgatás közben eluralkodó szekunder szégyenérzet tehető felelőssé azért, hogy a Vadiúj vadnyugat alkotóinak igen magas költségeket kellett fordítaniuk az utóforgatásokra, miután az első vágást megtekintő tesztközönségnek a legfontosabb kérdése az volt a humortalan képsorokat látva, hogy ez vígjáték akar lenni vagy mi a fene. Választ a mai napig nem kaptunk erre a kérdésre, bár ha kínunkban nevetünk egy filmen, az is eredmény, nem?
Mindezek mellett talán nem csoda, hogy a Vadiúj vadnyugat rendszeresen szerepel a valaha készült legrosszabb filmek listáján. A "legelőkelőbb", második helyet az évtizedek legpocsékabb filmjeit rangsoroló The Stinkers huszadik századi gyűjtésében szerezte meg. Ezen csak az utolsó pillanatban befutó 2000-es Háború a Földön tudta megelőzni: rovatunkban talán megemlékezünk egyszer erről az egyetemes mozgóképkultúra ellen elkövetett merényletről is. Addig is gondolkodjunk el egy kicsit azon, milyen szimbolikus is a Vadiúj vadnyugat zárójelenete, amelyben hőseink az óriáspókon ülve elbaktatnak a messzeségbe. Tulajdonképpen ez annak az önkritikája, hogy a film készítői milyen tévúton jártak, hiszen a film hősei azt hiszik, Keletre, Washingtonba tartanak, holott Nyugat felé, a naplementébe…. ööö… "lovagolnak".
Ez volt hát a Vadiúj vadnyugat bukásának a sztorija. Nektek hogy tetszett a film? Tényleg katasztrófa, vagy túl szigorúak voltak vele az ítészek? Írjátok meg nekünk kommentben!
