A VILÁG LEGNAGYOBB BUKÁSAI: 30 éves az Állj, vagy lő a mamám!
A film, amit még Stallone is letagadna...
A 2022-es esztendő legalább annyira fordulatos volt, mint a 2021-es. A mozik ugyan már nyitva voltak, de erősen megérezték a pandémia miatt elhalasztott filmek hiányát, a streamingszolgáltatók pedig leuralták a piacot, de a nagy kontentharácsolás kezd visszaütni rájuk és rengeteg fontos játék megjelenése csúszott, ugyanakkor ez az év is tele volt popkulturális történéssel, melyekről igyekeztünk folyamatosan beszámolni nektek. Egészen biztosan voltak olyan írások, amikről lemaradtatok, ezért úgy gondoltuk, hogy az év végéhez közeledve újra elővesszük minden egyes hónap legolvasottabb, legizgalmasabb vagy éppen a számunkra legfontosabb cikkét filmes, sorozatos és videojátékos fronton egyaránt, és naponta megosztunk ezekből egyet-egyet veletek, míg 2023-ban bele nem csapunk a hétköznapokba.
Ez a cikk eredetileg 2022. február 21-én jelent meg.
A mennyország kapuja, Waterworld, Ishtar - csak pár olyan cím, amelyek máig úgy élnek a köztudatban, mint a filmtörténet legnagyobb (anyagi, kritikai, forgatási és/vagy stúdiószinten kezelt) bukásai. De miért alakult így? Cikksorozatunk legújabb darabjában a ma 30 éves Állj, vagy lő a mamám!-ról lesz szó, amit Sylvester Stallone is megbánt már.
1992-ben február 21-én debütált az amerikai mozikban a Stop! Or My Mom Will Shoot, idehaza az Állj, vagy lő a mamám! címen elhíresült film. Bár önmagában a film is rossz iskolapéldája a működésképtelen haverfilmeknek, azaz a buddy movies-nak, leginkább amiatt maradt fenn, hogy ennek a filmszerepnek az elvállalásával húzták csőbe Sylvester Stallone-t. Arnold Schwarzeneggerrel folytatott legendás rivalizálása a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a vígjátékok terén eszkalálódott. Bár az Osztrák Tölgyet korábban nehéz volt vígjátékszerepben elképzelni, az 1988-as Ikrekkel és az 1990-es Ovizsaruval kasszát robbantott. Sly semmiképpen sem akart alulmaradni riválisával szemben, ezért ő is kivette a részét a műfajból, ám sikertelenül.
„Egy laposféreg jobb forgatókönyvet tudna írni”
Már az 1984-es Énekes izompacsirta sem nyerte el a közönség tetszését és az 1991-es Oscar sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, Sylvester Stallone-t ez nem tartotta vissza az Állj, vagy lő a mamám! főszerepének elvállalásától. Sietve leszerződött, miután Schwarzenegger a sajtóban nagyban hangoztatta a készülő film iránti érdeklődését, holott riválisa azt szörnyen rossznak találta a forgatókönyv alapján. Schwarzenegger szerint Sly még fel is hívta őt, hogy mi a véleménye a szkriptről, ő pedig lelkendezni kezdett neki arról, hogy tele van briliáns ötletekkel, miközben egy kalap sz*rnak tartotta. Így aztán Sly azonnal odaszólt az illetékeseknek, hogy kerüljön bármibe, ő el akarja vállalni ezt a filmet.
Noha az eredeti forgatókönyvet Blake Snyder írta 1989-ben, később az Ikrek felett bábáskodó William Osborne és William Davies dolgozta át a ma ismert torzszülöttre. A GQ 2017-ben megjelent cikke szerint a szkript megmagyarázhatatlan licitháborút váltott ki a stúdiók között, a gyártás jogát végül a Universal nyerte meg a maga 500 000 dolláros ajánlatával. A történet alapvetően a Halálos fegyver széria által lefektetett buddy cop műfaját kívánta meglovagolni, a csavar a történetben az volt, hogy a magánéleti problémákkal küzdő Los Angeles-i rendőrőrmester, Joe Bomowski (Stallone) nem egy kisebb „betanulásra” szoruló kollégát kapott az íróktól társul, hanem saját édesanyját. Tutti Bomowski egy gyilkossági ügy szemtanúja lesz, ezért fia kénytelen magához költöztetni őt. A helyzetkomikum így nem kifejezetten a kettejük eltérő személyiségéből fakad, hanem Tutti anyai ragaszkodásából.
Erre az anyai szerepre a leginkább Amerikában népszerű Öreglányokból ismert Estelle Getty-t választották. Az idős színésznő népszerűségére úgy kívántak rájátszani, hogy egyes plakátokon ősz hajjal jelenítették meg, holott az egész filmben vörösre festett frizurával szerepelt.
„Az egyik legrosszabb film az egész Naprendszerben, beleértve a földönkívüliek azon produkcióit, melyeket még nem láttunk”
Sajnos a film forgatási körülményeiről nem sokat tudni, magyarán vagy eltusolták az esetleges összetűzéseket, vagy simán ment minden. A rendezést a megbízható iparosmunkákról (pl. a Gyilkols lövésről vagy az Egyik kopó, másik ebről ismert Roger Spottiswoode vállalta magára, így ezúttal is számítani lehetett arra, hogy tisztességes munkát rak le az asztalra. Az akkori filmkritikusok viszont nem győzték vitriolos megjegyzéseikkel a földbe döngölni a filmet. Rita Kempley, a The Washington Post cikkírója „a legrosszabb rémálmod” jelzővel illette, Roger Ebert szerint semmi vicces vagy érdekes pillanata nem volt a filmnek, Gene Siskel odáig merészkedett, hogy az Ovizsarut ehhez a filmhez képest minden idők egyik legjobb filmjének titulálta.
A legmarkánsabb kritikát azonban maga Stallone fogalmazta meg és a mai napig a legrosszabb filmjének tartja az Állj, vagy lő a mamám!-at. Sokak által felrótt kritika volt az is, hogy nem volt összhang a karakterek között, ami egy haverfilm halála.
A negatív vélekedés a kasszáknál is érződött. Mindazonáltal, hogy az Állj, vagy lő a mamám! világszerte több mint 70 millió dollárt fialt, nálunk például 1992 nyarának második legnézettebb filmje lett a maga 321 ezer nézőjével az Elemi ösztön után, a hazai pénztárakban 28,4 milliót keresett, ami 45 milliós büdzséjéhez képest döbbenetesen karcsú eredmény. A kritikai földbedöngölést és a nézői mellőzést követően nem meglepő, hogy a Razzies is kipécézte magának a film, amely három Arany Málnát is elnyert a legrosszabb forgatókönyv, a legrosszabb női mellékszereplő (Getty) és a legrosszabb férfi főszereplő (Stallone) kategóriákban.
„Ha valakit vallomásra szeretnél bírni, csak ültesd le a film elé! Tizenöt perc múlva bármit beismerne az illető”
A közvélekedés azóta sem változott meg különösebben a filmet illetően, a Rotten Tomatoes felületén az elmúlt évtized folyamán 3%-ról csupán 11%-ra sikerült feltornáznia a kritikusok értékelését az "idővel minden nemesebb lesz" alapszabály miatt, az IMDb-n 4,3-on áll.
Noha a film Sylvester Stallone karrierjét nem rengette meg, és Spottiswoode rezüméjét sem tette tönkre, hisz később még Bond-filmet is rendezett (A holnap markában) - no meg egy buktát Schawarzeneggernek is (A hatodik napon), volt, aki már nem nagyon tudott felálli a filmből. Blake Snyder az 1994-es Csekkben a tenger című vígjáték megírása után gyakorlatilag eltűnt a színről és 2009-es haláláig nem vett részt más projektben. Leginkább a 2005-ben megjelent Save the Cat! című, forgatókönyvírói alapismeretekről szóló könyvéért emlékeznek rá, ami a 2000-es évek végére alapművé vált. Estelle Getty számára sem termett ezután sok babér: utoljára az 1999-es Stuart Little, kisegérben játszott mellékszerepet, de sorozatokban és felejthető tévésfilmekben is csak elvétve volt látható.
Ma már talán elnézőbbek az emberek az Állj vagy lő a mamám!-mal szemben, hisz egy olyan korban született, ami megannyi remek buddy cop movie-t termelt ki magából, és ezek nosztalgiafaktora ennek a filmnek az emlékét is megszépíti. Mindenesetre maga Stallone is viccelődött a filmmel a Saturday Night Live egy 1997-es szkeccsében, melyben egy Stalloen-filmeket gyűlölő férfi halálos autóbalesetet szenved, és utolsó szavai - melyeket történetesen Sly fülébe súg - azok, hogy "az Állj vagy lő a mamám... SZAR!".
Nektek mi a véleményetek Sylvester Stallone szerint karrierjének legrosszabb filmjéről? Van szerintetek rosszabb is? Írjátok meg a kommentek között!
