A VILÁG LEGNAGYOBB BUKÁSAI: Egy film a Pokol legmélyebb bugyraiból, avagy 25 éves a Spawn - Az ivadék
A sötétségben született. Jobb lett volna, ha ott is marad.
A Spawn - Az ivadék 1998. január 29-én debütált a magyar mozikban. A cikk eredetileg 2022. augusztus 1-jén jelent meg.
Az ezredforduló óta eltelt bő két évtized során Hollywood komoly változásokon ment át, de politikai botrányok ide, globális járványok oda, semmi nem formálta olyan jelentősen a komplett filmipart, mint a képregényfilmek térhódítása. A szuperhősök történeteit adaptáló filmek zsánere nem egyszerűen elismert műfaj lett, hanem egyenesen az ipar első számú fejőstehene. Az első években inkább csak kirobbanó anyagi sikerek, újabban azonban már elismerő kritikák is jellemzik a stúdiók különböző próbálkozásait. Minden idők legjövedelmezőbb filmjeinek listáján egymást érik a köpenyes igazságosztók, jelen állás szerint 13 képregényfilm termelt több mint egymilliárd dollárt világszinten. Hogy ez mennyire nem volt mindig így, azt kiválóan példázza a világ legnagyobb bukásait taglaló sorozatunk aktuális alanya, a Spawn - Az ivadék, ami anyagilag ugyan nem számít katasztrofális bukásnak, minden más szempontból viszont igen.
Függetlenül attól, hogy az 1998-as Pengét vagy a 2000-es X-Men - A kívülállókat tekintjük a képregényfilmek aranykorát jelölő első mérföldkőnek, az 1997. augusztus elsején, tehát éppen 25 éve bemutatott Spawn mindenképpen a hajnal előtti legnagyobb sötétség ékes példája. A zsáner ekkor már túl van ugyan néhány zajos sikeren, de az 1978-as Superman vagy az 1989-es Batman által kivívott diadalra olyan címek vetnek hosszú árnyékot, mint a Tini nindzsa teknőcök, a Barb Wire - Bosszúálló angyal vagy a Dredd bíró. Hollywood még nem látja a fantáziát a DC és a Marvel hőseiben, inkább kisebb kiadók kevésbé ismert szereplőivel próbálkozik. Bár a piacon újoncnak számított, hatalmas népszerűsége okán Spawn biztos befektetésnek tűnt a filmipar számára, ma már persze tudjuk, hogy nem is tévedhettek volna nagyobbat. Visszatekintőnkben a film előkészületeit, forgatását és fogadtatását is alaposan kivesézzük. Tartsatok velünk, ha mertek, pokoli móka lesz!
A Pokolba vezető út reménnyel van kikövezve
Ellentétben a legtöbb szuperhőssel, Spawn esetében nem kell a képregények hajnaláig visszamennünk az időben, Todd McFarlane ugyanis 1992-ben alkotta meg a pokoli ivadékot. A fiatal művész elismert név volt az iparban, egyebek mellett Pókember karakterének reneszánszát is neki tulajdonítják - McFarlane 1990-ben vette gondozásába a hálószövőt, akit sokkal emberibbé, sérülékenyebbé, történetét pedig baljósabbá és sötétebbé festette, valamint Venom létrejöttében is fontos szerepe volt. 1992-ben aztán dobbantott, néhány kollégájával együtt hátat fordítottak a Marvelnek és létrehozták az Image Comics kiadót - mindössze egyetlen évvel később Spawn már népszerűbb volt, mint Batman, Superman, Pókember vagy az X-Men képregényei akkoriban. A Spawn első száma példanélküli mennyiségben fogyott, 1,7 millió példányt adtak el belőle, miközben a szintén McFarlane által gyártott (McFarlane Toys) játékfigurák kíméletlenül lesöpörték a Hasbro és a Mattel termékeit. Nem csoda, hogy Hollywood azonnal felkapta a fejét, és a képregényfilmek már említett renoméjának ismeretében is fejvesztve igyekezett vászonra varázsolni a karaktert.
Elsőként a Columbia Pictures jelentkezett be, ám McFarlane elhajtotta őket, amikor rájött, hogy nem kap majd elég kreatív kontrollt az adaptáció felett. Végül egy dollárért adott túl a megfilmesítési jogokon, amikor a New Line Cinema elnöke, a képregényekért megszállottan rajongó Michael DeLuca megígérte neki, hogy minden kreatív döntésben övé lesz az utolsó szó, valamint a merchandising jogokból is busásan részesül majd. DeLuca úgy vélte, hogy a film majdani sikere elsősorban azon múlik, mennyire sikerül megőrizni az eredeti képregény sötétségét úgy, hogy a végeredményt az Amerikai Mozgókép Szövetség a hírhedt PG-13 kategóriába sorolja. A 13 év alatti gyermekek számára, erősen ajánlott szülői felügyelet mellett megtekinthető filmek közül kerülnek ki a legnagyobb kasszasikerek, de az eredendően véres, erőszakos, nyers és brutális alapanyagokból készült finomított adaptációk temetője is ez a kategória. McFarlane mindenesetre rábólintott az ötletre, és őszintén hitt benne, hogy Hollywood nem hagyja cserben a fiatal, tapasztalatlan, naiv művészeket.
A bizakodó McFarlane egy ponton úgy fogalmazott, hogy kifejezetten örül annak, hogy egy relatíve kisebb stúdió, a New Line Cinema vette gondozásába a projektet. Tartott attól, hogy egy nagyobb gyártó, egy nagyobb rendező és nagyobb nevű színészek között elveszett volna, a Spawn azonban többnyire ismeretlen nevek gondozásában készült el. Utólag talán nem túlzás azt állítani, hogy egyebek mellett ez is lett a veszte, legalábbis ami a rendező személyét illeti. Mert bár felmerültek ugyan olyan, rendkívül ígéretes nevek is, mint Tim Burton (Batman, Batman visszatér) és Alex Proyas (A holló, Dark City), a rendezői székbe végül az a Mark A.Z. Dippé ülhetett, akinek a neve nem véletlenül nem mond semmit még ma, 25 évvel a Spawn után sem. Dippé a speciális effektusok világából érkezett, és bár olyan forradalmi filmeken dolgozott, mint a Terminátor 2.: Az ítélet napja vagy a Jurassic Park, rendezőként semmilyen tapasztalata nem volt. A hozzá hasonlóan az Industrial Light & Magic cégénél edződött Clint Goldman és Steve Williams is vele tartottak abban bízva, hogy a Spawn sikereit meglovagolva berobbanhatnak Hollywood világába.
Adott tehát egy lelkes, de naiv, a kreatív kontroll ígéretétől megrészegült művész, valamint három tehetséges animátor, ami már önmagában balszerencsés kombináció, pedig még nem is ejtettünk szót a forgatókönyvet író Alan B. McElroy-ról. Megtévesztően ígéretes részlet vele kapcsolatban, hogy Spawn karakterén dolgozott már korábban néhány képregény, valamint az 1997 májusában, az HBO műsorán indult - nem mellesleg egészen kiváló - animációs sorozat kapcsán. Sokkal beszédesebb azonban az a tény, hogy egy szinte teljesen kezdő forgatókönyvíróról van szó, akinek sem tapasztalata, és mint azóta kiderült, tehetsége sincs az íráshoz. Segítségére a történet megírásában az a Dippé sietett, akinek még annyi írói tapasztalata sem volt, mint kollégájának, cserébe viszont lelkesen nyilatkozott a karakter mélységeiről, Dante, a Biblia és a görög mitológia hatásáról, az élet kegyetlenségéről és igazságtalanságáról, a Jó és a Gonosz közötti határok elmosódásáról. Szóval nagyjából mindenről, amit megértett az egyébként nem túl komplikált karakter eredetéből, és amikkel aztán nem igazán kezdett semmit.
A kamera mögött tehát készen állt a stáb, még ha nem túl bizalomgerjesztő figurákból is állt össze, azonban még mindig nem társult arc a főhőshöz. Mint később kiderült, a történet szerint ropogósra sült karakter arcát borító vastag sminkréteg miatt majdnem mindegy is volt, hogy kit ér a megtiszteltetés, ám ettől függetlenül Hollywood legnagyobb nevei mind felmerültek az előkészületek egy pontján. Tekintve, hogy a később Spawn néven futó Al Simmons az akkoriban még ritkaságnak számító fekete szuperhősök egyike volt, szóba jött Denzel Washington, Wesley Snipes, Cuba Gooding Jr., Samuel L. Jackson és Will Smith is - sőt, ha hihetünk a korabeli pletykáknak, az előkészületek egy korai pontján még Tupac Shakur, valamint Snoop Dogg neve is felmerült. Végül az a Michael Jai White bújhatott a karakter bőrébe, akire leginkább A sötét lovagból emlékezhetünk. White a Spawn helyett eredetileg a Mortal Kombat II.: A második menet című borzalomban játszotta volna el Jax szerepét - nehéz megmondani, hogy így járt-e jobban.
Ezer Ördög és Pokol, micsoda kínkeserves forgatás!
Ha nem számoljuk az olyan filmeket, mint a Meteorember vagy az Acélzsaru - márpedig nem számoljuk -, akkor a Spawn volt az első képregényfilm, melynek főhősét fekete színész alakította. Sokan mégis inkább a Pengére emlékeznek, mint történelmi mérföldkőre, ami később olyan filmek létrejöttét segítette, mint a Fekete Párduc, ennek oka pedig leginkább a Spawn alapfelállásában rejlik. A karakter eredetét elmesélő film főhősét ugyanis csak az első néhány jelenet erejéig láthatjuk úgy, ahogy Isten megteremtette, a film túlnyomó részében már úgy szerepel, ahogy az Ördög elrendezte azután, hogy szénné égett. Ennek megfelelően hol ujjnyi vastag sminkréteg alatt, hol az akkoriban kifejezetten látványosnak számító jelmez takarásában élvezhetjük White társaságát. A színész egész testét befedő maskara felvitele volt, hogy 4 órát is igénybe vett, a sárga kontaktlencsétől folyamatosan begyulladt a szeme, az arcát fedő maszktól alig tudott lélegezni, és ha ez nem lett volna elég, a kulcsfontosságú jelenetben, melynek során a Martin Sheen alakította főgonosz lángra lobbantja hősünket, valóban White szerepel.
A színész elmondása szerint a tűz forrósága sokkal kevésbé okozott nehézséget, mint a testére felvitt zselé hidegsége - az ilyen jelenetek során egy különleges, tűz- és hőálló anyagot visznek fel a színészek és kaszkadőrök bőrére, amit azonban a használat előtt négy teljes napig fagyasztóban kell tárolni. White elmondása szerint alig várta, hogy valaki végre lángra lobbantsa, mert életében soha nem fázott még annyira. Még így is ő járt azonban jobban, a film másik gonoszát, a Bohócot alakító John Leguizamo lényegesen több szenvedésen ment keresztül. A forgatás végére ugyan már 4 óra alatt át tudták őt alakítani a sminkmesterek, az első hetekben ez a folyamat volt, hogy 8 órát is igénybe vett. Leguizamo testét heteken át bőrkeményedések, kiütések és hólyagok borították, elmondása szerint klausztrofóbiás volt az elképesztő méretű és súlyú jelmez alatt, úgy érezte magát, mintha egy emberméretű óvszerbe csomagolták volna. Elhivatottságát jól mutatja, hogy a forgatásra készülve napi 40 kilométert futott folpackba tekerve, hogy szokja az érzést, később pedig a film egy kiemelten gusztustalan jelenete során valóban elfogyasztotta azt a kukacokkal borított pizzát.
És akkor még nem beszéltünk az ő szemét is bántó kontaktlencsékről, a műfogsorról vagy a tényről, hogy a Bohóc magassága miatt Leguizamo heteken át görnyedve kellett, hogy közlekedjen - mindezek ellenére is képes volt a játékára is fókuszálni, alakítása a film kevés érdemei közé sorolható. Nem úgy Martin Sheen fáradt performansza - a színész saját bevallása szerint már régóta szeretett volna képregényfilmben szerepelni, így amikor megkeresték a Spawn főgonoszának karakterével, gondolkodás nélkül igent mondott. Mint később elmondta, fogalma sem volt, hogy pontosan mire vállalkozik, csak akkor értette meg, hogy Spawn mennyire népszerű, amikor unokája majdnem elájult a szerep hírének hallatán. Hasonlóan állt a filmhez Melinda Clarke, a Sheen karakterének jobbkezét játszó színésznő, akinek szintén fogalma sem volt róla, kicsoda Spawn és miért kerülnek eksztázisba az ismerősök gyerekei, amikor megtudják, milyen filmhez írt alá. Nem csak a színészek számára jelentett azonban kihívást a forgatás, a producerek az elszállt költségvetés, a speciális effektusokon dolgozó csapat pedig az egyre több munka miatt izzadtak hónapokon át.
Az eredetileg 20 millió dollárra szabott büdzsé végül több mint duplájára hízott, a 45 millió dollár harmada kizárólag a különleges számítógépes effektusokra ment el. Az első tervek szerint a filmben 77 trükkfelvétel lett volna, ehelyett végül több mint 400 ilyen készült el, amin 22 különböző cég és 70 ember fáradozott, közel 11 hónapon át, és ezek közül jó néhány olyan akadt, ami már 25 évvel ezelőtt is megmosolyogtatóan festett. A megfeszített tempó ellenére is csak az utolsó pillanatban készültek el, a Bohóc végső formáját, a Violátort például egészen pontosan 10 nappal a világpremier előtt fejezték be. Az alkotók a film bemutatása környékén adott nyilatkozataikban ugyan nem győzték kiemelni, mennyire fontos számukra a történet, és hogy a korszellemmel szemben ők nem engedik, hogy a speciális effektusok eltereljék a figyelmet a mély drámáról, a premiert követően gyorsan világossá vált, mennyire csúfosan elbuktak ezek a téren. Egy néhány évvel ezelőtti interjúban White éppen azt emelte ki, hogy Dippé a forgatás és az utómunkálatok során minden drámát, minden komolyságot, minden sötétséget kikukázott, és helyette az akciókra, az infantilis humorra helyezte a fókuszt, ma már tudjuk, mekkora sikerrel.
A film maga sok tekintetben mellément, de a hozzá készült válogatásalbum a mai napig igazi telitalálatnak számít. Az ítélet éjszakája című akciófilmhez hasonlóan a producerek itt is arra a koncepcióra mentek rá, hogy híres rock- és metalzenészeket párosítsanak elektronikai zenében utazó előadókkal, és számos nagymenőt sikerült így emlékezetes kollaborációra bírni a Prodigy-től kezdve a Metallicán át Marilyn Mansonig. Mondjuk, a számok megalkotására nagyon kevés idő állt rendelkezésre, de a zenészek a kultikus képregény ismeretében lelkesen vetették magukat a munkába. Ugyan nagy kár, hogy a legtöbb kollaboráció fel sem csendül a filmben, de ez nem akadályozta meg az albumot abban, hogy a Billboard lista 7. helyén nyisson, hogy aztán 25 hétig ki se kerüljön a top 100-ból. Az albumból csak Amerikában 500 000 darab kelt el.
Kerüljétek a filmet, akár az Ördög a tömjénfüstöt!
Az augusztus elsejére időzített premiert követően nem vált rögtön világossá, mekkora bukásként vonul be a film a történelembe. Az egy héttel korábban bemutatott Az elnök különgépe óriási siker volt, így Spawn csak a második helyen kezdett az első hétvégén, de még így is közel 20 millió dollárt fialt 3 nap alatt, ami nem kis teljesítmény. Aztán hétről hétre gyorduló ütemben csökkent az érdeklődés a film iránt, ugyanis a kritikáknak és a szájhagyománynak köszönhetően már híre ment, hogy kivételesen rossz filmmel van dolga a közönségnek. A bevételi adatok végül valamivel 90 millió dollár alatt álltak meg világszinten, ami elég volt ahhoz, hogy a stúdió ráfeküdjön a folytatásra, sőt, folytatásokra. A terv az volt, hogy már 1998-ban bemutatják a második részt, ami a képregényekben hangsúlyosabb, az első filmben csak vendégszerephez jutó nyomozó páros, Sam és Twitch figuráira fókuszált volna, majd 1999-ben lezárult volna a trilógia. A projekt aztán nagyjából 3 évet töltött a produkciós pokolban, mielőtt a stúdió végleg lemondott volna róla, a kritikusok és a csalódott rajongók nagy megkönnyebbülésére.
A Rotten Tomatoes algoritmusa szerint 46 kritika alapján 17 százalékra érdemes a film, annál is beszédesebb azonban az a 36 százalék, ami több mint 100 000 felhasználói szavazat alapján alakult ki. A korabeli kritikák mind egyetértettek abban, hogy a Spawn látványvilága ugyanan rendben van, de minden más borzalmas - Leguizamo alakítását néhányan kiemelték, de a sablonos sztori, a papírvékony karakterek, a zavaros motivációk és a forgatókönyv kaotikussága betette a kaput a legtöbb ítésznél. Michael Jai White szokatlanul nyíltan kritizálta a filmet és a forgatást, habozás nélkül Dippé számlájára írva a végeredményt és a fogadtatást, míg John Leguizamo valamivel elnézőbb volt, bár azt ő is szóvá tette, hogy a filmnek a képregény durvaságát és erőszakosságát meg kellett volna őriznie. Todd McFarlane érdekes módon visszafogottan fogadta a film bukását, sokkal jobban érdekelte, hogy kiköszörülje a csorbát, és tető alá hozzon egy a képregényhez hű, nyers, durva és erőszakos adaptációt. Hogy a projekt milyen jól halad, azt kiválóan mutatja, hogy éppen 15 éve hallottunk róla először.
Kiút a pokolból? Egy régóta formálódó új változat kálváriája
2007-ben McFarlane bejelentette, hogy készül az új adaptáció, és ha törik, ha szakad, 2008-ban bemutatásra kerül, még akkor is, ha neki kell megírnia, megrendeznie és finanszíroznia a produkciót. Ebből annyi valósult meg, hogy valóban egyszemélyes munkának ígérkezik ez a talán soha el nem készülő új változat, ugyanis McFarlane okulva a múltból ezúttal nem engedi át a gyeplőt senkinek. Saját bevallása szerint csak arra van szüksége, hogy egy stúdió bizalmat szavazzon neki, és minimális költségvetésből engedje tető alá hozni azt a horrorfilmet, ami a fejében már olyan régóta létezik. Bár White jelezte, hogy boldogan eljátszaná újra a karaktert, az egyetlen biztos pontnak az tűnik, hogy ezúttal Jamie Foxx bújhatna Spawn bőrébe. McFarlane szerint a színész még nála is lelkesebb, és az eddigi információk alapján akár bizhatnánk is benne, hogy Spawn második eljövetelére érdemes várni. Papíron ugyanis minden ígéretesnek tűnik - a projekt a kisköltségvetésű horrorfilmekkel elhíresült Blumhouse fejlesztése alatt áll, McFarlane a forgatókönyvírói és a rendezői pozíciót is magára osztotta, és még Jeremy Rennert is megszerezték Twitch nyomozó szerepére.
Bár a besorolása ellenére is elképesztő összegeket termelő Joker sikere állítólag hatalmasat lendített a projekten, a forgatás még mindig nem vette kezdetét. McFarlane azonban még mindig bizakodó, legutóbb éppen a Pókember: Nincs hazaút sikere kapcsán fogalmazta meg, hogy ha most nem szavaznak bizalmat Spawn figurájának, akkor soha, hiszen minden a képregényekről szól a mozikban. És bár Spawn már közel sem akkora név, mint volt 25 évvel ezelőtt - köszönhetően részben a csúfosan elbukó első filmadaptációnak -, a rajongótábor még mindig türelmesen vár és bízik. Ki tudja, talán Spawn is jár akkora szerencsével, mint Dredd bíró, akiről a 2012-es második film óta talán már kevesebben asszociálunk a Sylvester Stallone nevével fémjelzett tragédiára. Mindez persze egyelőre csak reményteli találgatás, a szomorú valóság az, hogy a képregények egyik legizgalmasabb karaktere 25 éve megjárta a filmvásznat, és csúnyán megégette magát, a szó szoros és átvitt értelmében is.
Egy jubileum kapcsán szeretünk mindenkit arra bátorítani, hogy porolja le az éppen tárgyalt alkotást, és adjon neki még egy esélyt, de ezúttal azt javasoljuk, csak saját felelősségre tegyetek így!
A cikkhez felhasznált források: Wikipedia, IMDb, Collider Live, Film Scouts, Bleeding Cool
