10 dolog, amit nem biztos, hogy tudtál a 25 éves Men in Blackről
25 éves minden idők egyik legjobb sci-fi vígjátéka
25 évvel ezelőtt, 1997. július 2-án mutatták be az amerikai mozik Barry Sonnenfeld szenzációs sci-fi vígjátékát, a Men in Blacket. Az évforduló alkalmából összeszedtünk 10 olyan érdekességet a filmmel kapcsolatban, amelyekre még a neutralizálás után is emlékezni fogtok.
A film alapja egy képregény, ami jóval sötétebb és komorabb is
A Men in Black eredetileg képregény volt. Lowell Cunningham munkája kezdetben az Aircel Comics kiadásában jelent meg, később viszont ez is a Marvelhez került. Az 1990 januárjában napvilágot látott első számot abban az évben két további füzet, 1991-ben pedig három újabb rész követte. A képregény nem csupán koncepciójában, de hangvételében is jelentősen különbözött mozgóképes adaptációjától. Egyáltalán nem az a könnyed, laza és humoros tónus jellemezte, ami a filmet, hanem éppen ellenkezőleg, meglehetősen sötét és rémisztő volt. Hősei nem csupán földönkívüliekkel, hanem más természetfeletti lényekkel szemben is intézkednek, így többek között farkasemberekkel, zombikkal, vámpírokkal és démonokkal küzdenek meg. Az ügynökök ráadásul mind céljukat, mind eszközeiket tekintve jóval kegyetlenebbek: igazi küldetésük nem a világ békéjének fenntartása, hanem az általuk helyesnek és ideálisnak tartott rend kialakítása, bármilyen eszközzel, bármi áron, azaz még a szemtanúk meggyilkolásától sem riadnak vissza.
John Landis visszautasította a felkérést a rendezésre, Barry Sonnenfeldre meg várni kellett
A rendezésre állítólag többek között Quentin Tarantinót és a Csoda New Yorkban című családi filmet készítő Les Mayfieldet is felkérték, ahogy megkörnyékezték azt a John Landist is, aki olyan sikeres vígjátékokat hozott tető alá, mint a Szerepcsere, a Kémek, mint mi, A három amigo vagy az Amerikába jöttem. Landis azonban azzal az indokkal utasította vissza a munkát, hogy szerinte a MIB tulajdonképpen az általa rendezett kultikus Blues Brothers egy változata, csak éppen űrlényekkel, és így nem is érdekli különösebben a munka. A rendező később úgy nyilatkozott, hogy tévedett, amikor csupán ennyit látott az ötletben, és nagyon megbánta, amiért nemet mondott a felkérésre.
Sonnenfeld végül kalandos úton jutott el a rendezői székig: a Coen-fivérek filmjeinek egykori operatőrét direktori debütálásának, az 1991-es Addams Family sikerének köszönhetően keresték meg a Men in Black-kel még 1993-ban. Ám némileg másfajta elképzelései voltak a filmről, mint a producereknek, ráadásul időközben zöld utat kapott az MGM-től az Elmore Leonard regényéből készült filmterve, a Szóljatok a köpcösnek! is, így inkább azt választotta. Időközben rendezők jöttek és mentek a Men in Black háza táján, ám a stúdió csak nem találta meg az ideális alkotót hozzá. Sonnenfeld éppen végzett a Köpcös forgatásával, amikor egy Los Angeles-i étteremben belefutott a Columbia főnökébe, Barry Josephsonba. A rendező közölte vele, hogy ha hajlandóak várni rá még egy fél évet, míg előző műve utómunkálatai zajlanak, szívesen elvállalja a Sötét zsarukat. A producerek pedig a sok évnyi halasztgatás után nem csak belementek a fél éves várakozásba, de egyúttal kreatív szabadságot biztosítottak Sonnenfeldnek.
A film eredetileg jóval több helyszínen játszódott volna
Sonnenfeld kérésére több fontos változás is történt az eredeti forgatókönyvben. Talán a leglényegesebb, hogy a cselekmény helyszíne nem egyetlen metropolisz, hanem több amerikai nagyváros lett volna. A film Las Vegasban, Washingtonban, valamint a Kansas államban található Lawrence-ben játszódott volna. A rendező kérésére azonban nem csak egyetlen városra szűkítették a helyszínt, hanem egyúttal azt a New Yorkot tették meg miliőnek, ami eredetileg nem is szerepelt a szkriptben. Sonnenfeld úgy érezte, ez az a város, ahol az idegenek a lehető legegyszerűbben és különösebb feltűnés nélkül el tudnának rejtőzni.
Az eredeti forgatókönyvben jóval több szó esett a bogarakról és a feromonokról, Sonnenfeld azonban azt gondolta, ezek helyett inkább több akció kellene a filmbe. Így például a forgatás kellős közepén változtatták meg a befejezést is, ezzel több millió dollárral megdobva a költségvetést. A rendező szándéka volt az is, hogy ahol csak lehetőség adódott rá, a számítógépes trükkökkel szemben a hagyományos filmeffektusokat, a maszkokat, a sminkeket és a bábukat részesítették előnyben, hogy ezzel is autentikusabbá varázsolják az élményt.
Sonnenfeld felesége ajánlotta Will Smitht a film főszerepére
Bár Tommy Lee Jones Sonnenfeld ötlete volt, Will Smith nevével nem ő, de még csak nem is valamelyik producer állt elő, hanem Mrs. Sonnenfeld. A rendező saját elmondása szerint a hagyományoknak megfelelően két példányban kapta meg a forgatókönyveket, az egyiket ő olvasta, a másikat pedig vele párhuzamosan a felesége, Susan nyálazta át. A Men in Black szkriptjének is együtt vágtak neki, négy évvel a bemutató előtt, 1993-ban, és pontosan ugyanakkor végeztek vele. Sonnenfeld pedig tisztán emlékszik a pillanatra, ahogy egymás mellett feküdtek otthon, az ágyukban, és ahogy letették a szkriptet, ő mindössze annyit mondott: "Tommy Lee Jones". Na és mi volt az asszony válasza erre? "Will Smith."
Smith akkoriban még egyáltalán nem számított filmsztárnak, elsősorban a televízióból, a Kaliforniába jöttem címszereplőjeként, illetve rapperként volt ismert. A mozinézők a kilencvenes évek elején csupán a 6szoros ölelés című, 1993-ban bemutatott vígjátékban találkozhattak vele. A Bad Boys és A függetlenség napja is csak évekkel később kerültek a vetítőtermekbe. A direktor felesége viszont rajongója volt a sorozatnak. Smith neve ráadásul nem csupán szerény filmográfiája miatt volt merész választás, hanem azért is, mert J karaktere eredetileg, a képregényben fehér, azaz Susan Sonnenfeldnek köszönhető, hogy a karakter bőrszíne végül megváltozott.
Sonnenfeld egy ravasz trükkel vette rá Chris O'Donnellt, hogy visszaadja a szerepet
K ügynök szerepével Clint Eastwoodot is megkeresték, míg J öltönyét többek között David Schwimmernek, Keanu Reevesnek és Chris O'Donnellnek is felajánlották. Utóbbit Steven Spielberg mellett a másik két producer, Walter F. Parkes és Laurie MacDonald is erőltette, ám Sonnenfeld ragaszkodott Smithhez, és végül ő maga gondoskodott arról, hogy O'Donnell önként távozzon.
Spielberg kérésére Sonnenfeld elhívta O'Donnellt egy vacsorára a Los Angeles-i Four Seasons szálloda éttermébe, hogy felvázolja neki, milyen filmről lenne szó. A rendező az eredeti szándék szerint fel is kérte O'Donnellt a filmhez, ám eközben azt is megemlítette, hogy szerinte a forgatókönyv sajnos nem sikerült igazán jól, valamint hogy ő sem túl jó rendező és fogalma sincs, mihez kezdjen ezzel a filmmel. Így "barátilag" azt javasolta a színésznek, hogy ha éppenséggel akad bármilyen más, friss szerepajánlata, inkább azt kellene elfogadnia. O'Donnell másnap jelezte, hogy nem érdekli a film. Úgyhogy ő lett a szintén 1997-ben bemutatott Batman és Robin egyik sztárja. Jobban járt, hogy ismét Joel Schumacherrel dolgozott együtt? Aligha...
Will Smith csak Steven Spielberg győzködése után bólintott rá a szerepre
Smith nem volt túl lelkes, amikor először felajánlották neki a szerepet. Akkor úgy érezte, nincs kedve ahhoz, hogy közvetlenül A függetlenség napja után megint egy olyan filmet forgasson, amelyben földönkívüliekkel kell szembeszállnia, így elutasította az ajánlatot. Ezek után felhívta a film egyik producere, Steven Spielberg, hogy megtudja döntése okát, a színész pedig elsőre nem is hitte el, hogy valóban az Oscar-díjas direktor van a vonal másik végén. A rendező azt mondta neki: "Tégy meg nekem egy szívességet! Most ne a te agyaddal gondolkozz, gondolkozz az én agyammal!" A színész visszaemlékezése szerint a rendező annyira komoly volt, hogy ennyi elég volt neki ahhoz, hogy megváltozzon az álláspontja. Ráadásul Smith eszébe jutott, hogy ez az ember készítette A cápát is.
Edgar karakterének megalkotásához több órányi ismeretterjesztő film és egy pár térdvédő is kellett
J és K mellett a film harmadik legfontosabb szereplője Edgar. Vincent D'Onofrio neve nem Sonnenfeld fejéből pattant ki, de megtetszett neki az ötlet, pláne, hogy a színész korában Stanley Kubrickkal is dolgozott együtt, később pedig egészen hajmeresztő részleteket is megtudott a rendező munkamódszereiről és D'Onofrio elhivatottságáról, lelkiismeretességéről és alázatáról. A forgatókönyv azonban semmilyen közelebbi információval nem szolgált a karakterről, sem a külsejét, sem a mozgását, sem a beszédmódját illetően, csupán annyi állt a szkriptben, hogy Edgar tulajdonképpen egy óriási csótány. Így a rendezőre és a színészre, illetve Rick Bakerre, a fantasztikus maszkmesterre várt a feladat, hogy kitalálják, hogyan is nézzen ki ez a bogárszerű szörny. Sonnenfeld olyannyira bízott a színészben, hogy szinte teljes mértékben ráhagyta a figura (dramaturgiai értelemben vett) megalkotását. Mindössze annyit kért tőle, hogy visszafogottan játsszon, ne akarjon se horrorfilmes, se vígjátéki alakítást nyújtani.
D'Onofrio a felkészülés végett egy rakás ismeretterjesztő filmet megnézett a rovarokról, amelyek amúgy meglehetősen untatták őt. A rovarok tanulmányozása közben jött az ötlet, hogy a színész kosaras térdvédőket vegyen fel, bokáit pedig lekötözze. Ezekkel a "kiegészítőkkel" felvértezve már nem tudta behajlítani a térdét és mozgatni a bokáját, egész lába egyetlen, merev tömb lett. A figura beszédmódját és hangját két klasszikus filmből, illetve színésztől kölcsönözte. Az egyik ihletforrás George C. Scott volt a (később még szóba kerülő) Dr. Strangelove-ból (1964), a másik pedig John Huston a Kínai negyedből (1974).
A film főcímét Stanley Kubrick egykori munkatársa tervezte meg
A filmnek már a nyitánya is azonnal magával ragadja a nézőt, és nem csupán az alaphangot megadó jelenet miatt, hanem a különleges főcím és annak dizájnja miatt is. Ez az akkoriban 62 éves Pablo Ferro munkája, aki rengeteg emlékezetes filmen dolgozott: csak 1997-ben a Men in Black mellett a Lesz ez még így se, a Szigorúan bizalmas és a Good Will Hunting főcíme is az ő keze munkáját dicsérte, Sonnenfelddel pedig korábban mindkét Addams Familyn együttműködött. Ezeknél viszont talán jóval emlékezetesebbek pályája kezdetén, az 1960-as években készült főcímei: a San Franciscó-i zsaru, A Thomas Crown-ügy vagy az Éjféli cowboy. A MIB főcímével kísérteties hasonlóságot mutat legelső filmes megbízatása, Kubrick vérfagyasztó hidegháborús szatírájának, a Dr. Strangelove főcíme.
A film szerint több alkotója és Hollywood legjava is földönkívüli
A film egyik jelenetében az ügynökség főhadiszállásán néhány monitoron feltűnnek azok a köztünk élő hírességek, akik "valójában" szintén a földönkívüliek közé tartoznak. Ott figyel a kijelzőn a Men in Black több alkotója, így a rendező, Barry Sonnenfeld és a producer, Steven Spielberg, mellettük pedig Danny DeVito, Sylvester Stallone, George Lucas és a direktor lánya, Chloe Sonnenfeld is kiszúrható. A film végén aztán újabb hírességről derül ki, hogy ő is idegen: J ügynök megemlíti, hogy valójában Dennis Rodman sem hús-vér ember. A spanyol, a francia és a német nézők azonban ezt a film bemutatásakor nem tudhatták meg, az ottani forgalmazók ugyanis úgy gondolták, hogy a kosaras nem eléggé ismert közönégük számára. Így a három ország nézői a szinkronban Rodman helyett Michael Jackson nevét hallhatták. Pár évvel később ez aztán a világ többi részén is közismert lett, az öt évvel későbbi folytatásban ugyanis már felbukkan az néhai popsztár is a Földön rejtőzködő idegenek között.
A film több ponton is utal Douglas Adams Galaxis útikalauzára
A Men in Black többször is nyíltan utal Douglas Adams kultikus művére, a Galaxis útikalauz regénysorozatra. Amikor J és K a Földön élő idegenekről beszélgetnek, utóbbi megjegyzi, hogy mintegy 1500 földönkívüli él nálunk, a legtöbben Manhattanben próbálnak érvényesülni. Erre előbbi visszakérdez: "Taxisok?" A széria negyedik részében, az 1984-es Viszlát, és kösz a halakat! című regényben Ford Prefect az Útikalauzt forgatva arra a tanácsra bukkan, hogy a New Yorkba érkező jövevények, idegen lények számára a túlélés egyik legjobb módja, ha azonnal munkába állnak, lehetőleg taxisofőrként.
A film emlékezetes záróképén azt látjuk, hogy bolygónk csupán egy játékszer, egy apró golyóbis más, szó szerint óriási civilizációkban. A BBC számára készített, 1981-ben bemutatott hat részes tévésorozat legutolsó epizódjának záró párbeszédében pedig ez hangzik el Ford Prefect szájából: "Olvastam egy bolygóról a hetedik dimenzióból, amelyet intergalaktikus biliárd golyónak használtak. Egyszer egyenesen egy fekete lyukba lökték. Tíz milliárd halott lett a vége."
Nektek hogy tetszett a legelső Men in Black? Írjátok meg kommentben!
