A VILÁG LEGNAGYOBB BUKÁSAI: Berúgás és csúnya veszekedések a forgatáson, avagy 30 éves a Super Mario Bros.
Nem ezt a Mariót keresed!
Az áprilisban bemutatott Super Mario Bros. - A film hatalmas sikerének tükrében még hihetetlenebb, miként lehetett úgy elszúrni a 30 évvel ezelőtti élőszereplős adaptációt, hogy ma már filmszemétként emlékezzünk rá. Az akkori Super Mario Bros.-nak nagyjából annyi köze van a játékokhoz, mint az embereknek a dinókhoz: a hajmeresztően bárgyú sztori szerint nagyon is sok! Létezik egy párhuzamos világ, amelyben Koopa, a főgonosz egy dinoszauruszokból kifejlődött (!) emberi civilizációt sanyargat, ezt akarja egyesíteni a mi világunkkal Peach… pardon, Daisy hercegnő és a nála levő ékkő segítségével. Ezt kell Mariónak és Luiginek megakadályoznia. Igen, ez a sztori. Hol ment ez ennyire félre? Egyáltalán hogy a fenébe készülhetett el a Super Mario Bros.? Ennek járunk utána a cseppet sem jeles évforduló alkalmából.
Már a forgatókönyv (vissza)fejlesztése is tragikomédia volt
1983-ban nagy válság sújtotta a játékipart, amiből 1985-ben a Nintendo Super Mariója jelentette a kiutat. A hatalmas sikert aratott videójáték és folytatásai alapján már 1986-ban készült anime, és természetesen Hollywood is le akart csapni a jogokra, még a néhai Andy Vajna is érdeklődött Mario iránt. Az Oscar-díjas A misszió rendezője, Roland Joffé mint producer kapta meg a lehetőséget, hogy élőszereplős filmet gyártson a Super Marióból. Joffé ugyanis 1990-ben egy egészen kidolgozott, rajzokkal is megtámogatott koncepcióval állt elő, még Jajamucsi Hirosival, a Nintendo akkori elnökével is találkozott személyesen Kiotóban. A producer pedig szerződéssel a zseebében távozott a császárvárosból.
A bajok ott kezdődtek, hogy Joffé nagyjából mindent akart: legyen gyerekbarát a film, de szóljon felnőtteknek is, hasonlítson Tim Burton Batmanjére, ha már az nagy sikert aratott, meg a Szellemirtókra és az Óz, a csodák csodájára is. Hatalmas baklövés volt első körben egy kvázi művészfilmes forgatókönyvírót, az Oscar-díjas Esőember alkotóját, Barry Morrow-t megbízni a sztori összerakásával. Morrow ugyanis úgy képzelte el Mariót és Luigit mint Tom Cruise és Dustin Hoffman párosát az említett filmben, ezért az ő változata egy karakterközpontú road movie lett. Hogy mi?! Ezt a kérdést tette fel Joffé és Fred Caruso társproducer is, úgyhogy sürgősen kerestek más forgatókönyvírókat.
Jim Jennewein és Tom S. Parker, a két évvel későbbi A Flintstone család készítői nem is lettek volna rossz választások, mivel ők egy szatirikus filmet képzeltek el, ami feje tetejére állítja az alapművet. Csak ezt meg már túl sötétnek és cinikusnak találták a producerek, úgyhogy a Szombat esti frász írói, Parker Bennett és Terry Runté jöttek a képbe, akiknek az volt a feladata, hogy szelídítsék a szatírát könnyedebb komédiává. Ők rakták le az általunk is megismert sztori alapjait, csak ez a verzió inkább fantasy volt, mint sci-fi. Ám – kapaszkodjatok meg! – ezt már Joffé túl humorosnak találta, tartott tőle, hogy az idősebb nézők nem lesznek vevők rá, ezért Dick Clement és Ian La Frenais brit írókkal a Mad Max és a Szárnyas fejvadász irányába akarta terelni a történetet, amelyben bőven helyet kaptak a brit aktuálpolitikára tett szatirikus kiszólások. Erre a forgatókönyvre írtak alá a színészek, Mario, azaz Bob Hoskins, Luigi, azaz John Leguizamo, a Koopát alakító Dennis Hopper, a csatlósát, Lenát játszó Fiona Shaw és a Daisyt megformáló Samantha Mathis.
Igen ám, de Joffé úgy látta, ez a forgatókönyv megint eltávolodott a családbarát koncepciótól, valamint túl sokba kerülne az akciójelenetei megvalósítása. Ráadásul közben beállt a projekt mögé a Disney is, ami nem nézte jó szemmel például a partyjelenetet, melyet amúgy a káoszban le is forgattak valódi sztriptíztáncosokkal, de természetesen erősen meg kellett vágni, hogy ne R-kategóriába sorolják a filmet. Mit gondoltok, mi következett? Újraírás! Ed Solomon, a Men in Black későbbi írója és Ryan Rowe kapták meg a hálátlan feladatot nagyjából az utolsó pillanatban. A színészek már a forgatás helyszínén, az észak-karolinai Wilmingtonban tudták meg, hogy nem is abból a forgatókönyvből fognak dolgozni, amire leszerződtek. Ezzel pedig még nem volt vége, a forgatás során napi szintén érkeztek a különféle módosítások, amelyekkel egy idő után Hoskins és Hopper már nem is törődtek, olvasatlanul bevágták őket lakókocsijuk fiókjába – vagy szemetesébe. Bennett és Runté egyszer poénból meglátogatták az észak-karolinai díszletet, ahol újra felbérelték őket szkriptdoktoroknak. Abszurd!
A rendező- és szereplőválogatás is hasonlóan kaotikus volt. Első körben Jofféék Greg Beemant kérték fel a rendezésre, ám 1992-es filmjének, az Idióták bolygója csúfos bukása után mégsem kértek belőle. Tom Hankstől mint lehetséges Luigitől is akkori, még a Forrest Gump előtti filmjeinek a rossz szereplése miatt tekintettek el. Harold Ramis, a Szellemirtók színész-írója is kapott ajánlatot, de ő rendezésre, viszont ráérzett, hogy ezt a projektet vissza kell utasítani. Végül Rocky Morton és Annabel Jankel, akik egy házaspárt alkottak, ülhettek a rendezői székekbe, mert Joffé el volt ájulva a Max Headroom című szatirikus sci-fi sorozatuktól, meg ők is nagy Tim Burton-rajongók voltak.
Bob Hoskinsnak lövése nem volt, mi az a Super Mario, ám amikor a Nintendo-rajongó fia elmagyarázta, rájött, hogy ő csupa hasonló filmben szerepelt – olyanokban, mint a Roger nyúl a pácban vagy a Hook, ezért nem akart skatulyába kerülni. "Formában vagyok. Van bajuszom. Nagyjából három héten keresztül voltam gyakornok egy vízvezeték szerelőnél, akinek egy forrasztólámpával lángra lobbantottam a csizmáját" – latolgatta a színész gúnyosan a Los Angeles Times-nak, mennyire alkalmas ő Mario szerepére. Joffé viszont mindenképp meg akarta szerezni, így addig bombázta őt a forgatókönyv javított változataival, míg be nem adta a derekát. John Leguizamóval könnyebb dolguk volt, mivel ő égett a vágytól, hogy végre egy olasz karaktert játsszon, kifejezve így az amúgy vélt olasz identitását, mivel kolumbiai színészről beszélünk. Leguizamo nagyjából emiatt büszke máig a filmre és ezért szapulta szegény Chris Prattet, aki az új Super Mario Bros.-ban a főhőst szinkronizálja, de nem túl sok olasz vér csörgedezik az ereiben. Költői kérdés, hogy melyikük járt jobban.
Balesetek, balhék és berúgás a forgatáson
A rendezők annak érdekében, hogy tartsák a lelket a csapatban, azt hazudták, hogy nekik tetszik a szkript, így 1992 májusában elkezdődhetett a forgatás. Nagyon újhullámos vagy inkább buta lépés volt épkézláb forgatókönyv nélkül, a színészek átverésével belevágni a munkába, meg is lett a rothadt gyümölcse ennek. Egy pozitívuma mindenképp volt ennek a három és fél hónapnak: az említett észak-karolinai helyszín. Egy welmingtoni elhagyott, hatalmas cementgyárról van szó, ahol már a Tini nindzsa teknőcök élőszereplős változatának és a Terminátor 2. néhány jelenetét is felvették, ám ebben az esetben kvázi stúdióvá alakítottak át David L. Snyder, a Szárnyas fejvadász látványtervezőjének a vezényletével. Persze a forgatókönyv folyamatos átírása miatt a díszletek is folyamatosan változtak. Jankel visszaemlékezése szerint sokszor a színészeknek el kellett képzelniük, hol játszanak, mert éppen építették a terepet körülöttük.
Snyder művészi szempontból odavolt a cementgyárért, hatalmas lehetőségeket látott benne Manhattan dinóváltozatának, Dinohattan és a film stílusának, az úgynevezett "új brutalizmus" kialakításához. Családbarát koncepció, nemde? A stáb és a szereplők már korántsem élvezték ennyire az itteni forgatást. Meleg volt a helyszín és levegőtlen, így az emberek csak még ingerültebbek lettek az amúgy is feszült helyzetben. Az egyik jelenetben, amelyben Mario Koopa fogságába esett nőket ment meg, egy szűk alagúton keresztül, matracon kellett lecsúsznia a színészeknek, pontosabban a színésznőknek és Hoskins dublőrének. Ez a jelenet sehogy sem akart működni, túl lassan siklottak a matraccal a szereplők, nem volt dinamikája az akciónak. Így a szakik kiiktatták az egyik biztonsági kötelet, hogy kipróbálják, úgy jobban csúsznak-e a szereplők. Jobban csúsztak, csak akkor már túl gyorsan, ezért az egyik színésznő kis híján lefordult a matracról az alagút végén. Ha ez megtörtént volna, hét métert zuhan a kemény betonra. Nagyobb sérülést nem szenvedtek, de minden résztvevő teste tele volt zúzódásokkal.
Hoskins a matracos attrakciót megúszta, de azt nem, amikor véletlenül Leguizamo rácsapta az egyik ujjára Marioék filmbeli furgonjának az ajtaját. Úgyhogy a színész végig bőrszínűre festett, gipszelt ujjal játszott. Hoskinst a forgatás során érték még kellemetlen meglepetések: megcsapta az áram, négyszer szenvedett szúrásos sérülést és majdnem vízbe is fulladt. Leguizamót pedig elütötte egy autó, így eltört a lába. Állítólag azért is volt ilyen sok balesetük, mert szégyentelenül vedelték a tömény szeszt a forgatás alatt, mivel csak így bírták elviselni a rendezőket és az egész helyzetet. "A trükk az, hogy az ember nem veszi túl komolyan a munkát: megjelenik, megcsinálja a napi feladatát. Ennyi" – nyilatkozta Hoskins a Los Angeles Times-nak. Leguizamo mondjuk próbálta tagadni, hogy ő is ivott, Jankelnek meg nem tűnt fel a két főszereplő részegsége. Persze olyanoknak nem hiszünk, akik utólag azt nyilatkozták, hogy büszkék erre a filmre, ugye?!
Leguizamo mesélte, hogy Rocky Morton sokszor nem éppen profi módjára viselkedett a forgatáson, egy statisztát például forró kávéval öntött le, mivel nem volt megelégedve a jelmezével. Ha ez inkább mendemonda is, a színészek egyetértettek abban, hogy rémes volt az alkotópáros, és nem csak azért, mert ők is folyton újraírták a forgatókönyvet és nem egyeztettek a színészekkel. Általában véve durvák, ellenszenvesek voltak, bár ezt ők is mondták Hopperről, a káoszos szkriptmódosítás ellenére semmi teret nem engedtek az improvizációnak. Koopa egyik jelenetének a felvétele is azért állt le három órára, mert az amúgy sem könnyű természetű Dennis Hoppernek elege lett és ordítozott a rendezőkkel. Hopper a Los Angeles Times-nak így nyilatkozott a direktorokról a forgatás alatt: "Szóval a rendezők nem adnak interjúkat? Ez a legokosabb döntés részükről, amit eddig meghoztak."
A színészek és a stábtagok gúnyos becenevekkel, degradáló jelzőkkel illették Mortont és Jankelt nem is annyira a hátuk mögött. Bob Hoskins úgy hivatkozott rájuk, hogy "a p*cs és a tehén", mások elnevezték a projektet "Rocky és Annabel, a repülőmókus show"-nak. A neves ír színésznő, az Andorban is látott Fiona Shaw különösen utálhatta őket, mert kitalálták, hogy egy valódi, kukacokkal megbolondított sárfürdőt vegyenek Hopperrel az egyik intim jelenetben. A bári epizódban pedig igazi kukaccal megspékelt italt kellett felhörpintenie Shaw-nak úgy, hogy azt mondták neki, az csak kellék a pohárban. És ezt még újra fel is akarták venni Mortonék!
Azért ne legyünk igazságtalanok, irónia nélkül állítható, hogy a filmbe sok kreativitás szorult! A helyszínválasztás valljuk meg, telitalálat, a cementgyári miliő kölcsönöz egy sajátos, nyomasztó atmoszférát a Super Mario Bros. dinohattani részeinek. A speciális effektusok terén is odatették magukat a szakemberek, néhány forradalmi vizuális effektusokat például ebben a filmben láthattunk először. Yoshi, a játék ikonikus dinoszauruszának reprodukálása során azért elvetették a sulykot, túl sok pénzt, 500E$-t és aránytalanul sok energiát fektettek a figurába, ami csak néhány jelenetben szerepel a cukiságfaktor miatt. Négyféle bábut is megépítettek, köztük egy teljes mértékben mozgatható animatronikus modellel. Ez utóbbi 64 különböző mozdulatra volt képes, mivel 70 darab, összességében 64 méter hosszúságú kábel járta át a testét az alig 1 méteres figurának, amit 9 operátor kezelt. A párhuzamosan készült Jurassic Park producerei elismerően csettintettek, amikor meglátogatták a forgatást és megtekintették Yoshit, a tervezőinek még munkát is kínáltak a folytatásban.
Bukás és kultfilmmé válás
A Super Mario Bros. költségvetése végül 42–48M$-ra rúgott, összességében 38,9M$-t termelt, nagy bukás lett tehát. A filmet ráadásul két héttel a Jurassic Park előtt mutatták be, és ez nem Steven Spielberg örökzöldjének az esélyeit rontotta. A Super Mario Bros.-nak persze elég gyengére sikeredett már a nyitóhétvégéje is, Észak-Amerikában mindössze 8,5M$-t szedett össze, amivel negyedik lett a toplistán. Csendben jegyezzük meg, hogy harminc évvel később a Super Mario Bros. - A film 146,4M$-os premiert produkált 2023. április 7. és 9. között, és egy hónapon keresztül az élen járt. Morton filmje gyenge teljesítményét utólag azzal próbálta magyarázni, hogy akkoriban a videójátékoknak negatív volt a megítélése az USA-ban. Csakhogy Mario már harminc éve is elég menőnek számított, tehát ez nem annyira jó mentség.
Természetesen az 1993-as játékadaptáció javarészt pusztító kritikákat kapott. Roger Ebert egyenesen az év legrosszabb filmjének nevezte. Általában jellemző, hogy a látványt, ami miatt amúgy még Oscarra is akarták jelölni a filmet, valamint a színészek munkáját elismerték, ha nem is dicsérték az ítészek, viszont a papírvékony, kaotikus, szinte érthetetlen sztorit majdnem mindenki elmarasztalta. Fred Caruso producer azzal védekezett, hogy hát a játéknak valójában nincs is története, ahhoz képest a film sok mindent nyújt. Micsoda érvelés!
Az "olasz büszkeség" nevében a Super Mario Bros.-t újra és újra megvédő John Leguizamo kivételével szinte minden színész legszívesebben tagadná, hogy részt vett a film elkészítésében. Bob Hoskins 2007-ben így nyilatkozott a The Guardiannek: "A legrosszabb dolog, amihez valaha közöm volt? A Super Mario Bros.! Kib***tt rémálom volt. Az egész egy nagy rémálommal ért fel. Egy férj és feleség duója rendezte, akiknek az arroganciáját tévesen tehetségnek hitték [a producerek]. Sok-sok hét után a saját ügynökük mondta azt nekik, hogy takarodjanak a forgatásról! Kib***ott rémálom! Kib***ott idióták!"
A Nintendo diplomatikusan távol maradt inkább a harsány véleménynyilvánítástól. "Végül is szórakoztató projekt volt, amelybe sok munkát öltek. […] Egy dolog van, amit még mindig bánok, hogy a film talán egy kicsit megpróbálhatott volna hűbb lenni a Mario Bros. játékokhoz" – nyilatkozta Shigeru Miyamoto, a játék alkotója. Reggie Fils-Aime, a Nintendo of America egykori elnöke azért erősebben fogalmazott: "Az a Super Mario-film az 1990-es évekből elég rossz szájízt hagyott maga után […]. Akkoriban még nem dolgoztam a vállalatnál, de amikor csatlakoztam, meséltek nekem pár horrorsztorit. […] Egy olyan szerencsétlen eset volt ez, hogy nem volt túl sok beleszólásunk a projektbe." A Nintendo tanult a hibából, mert a 2023-as animációs filmnél már kreatív kontrollt gyakorolt, sőt Miyamoto mint producer minden fontos szakasznál felügyelte a produkciót a sztori fejlesztésétől a színészválasztáson át az animálásig.
Talán sokak számára meglepő a bukás és magának a filmnek a láttán, hogy a Super Mario Bros. kultuszfilmmé vált, még Bob Hoskins fia, Jack is beállt a rajongótáborba. Sőt, már a korabeli CinemaScore-ja, az első vetítések utáni nézői érétkelése sem volt rossz, az A–F skálán B+-t kapott a mozilátogatóktól. A rajongók létrehoztak egy komoly weboldalt is Super Mario Bros. The Movie Archive címmel, majd 2013-ban webes képregénysorozat indult, ami folytatta a sztorit Parker Bennett, az egyik forgatókönyvíró közreműködésével. Pár éve pedig a fanok megszerezték Roland Joffé VHS-ét, rajta a film azon változatával, melyben jó néhány, a moziverzióból kivágott jelenet szerepel. Ennek segítségével vágtak neki a bővített verzió, a "Morton-Jankel vágás" elkészítésének.
Idén, 2023 márciusában tartottak egy retrospektív vetítést Los Angelesben a Super Mario Bros.-ból, amelyen a rendezőpáros is jelen volt, és elmondásuk szerint nagyon meglepődtek a mozipénztár előtt kígyózó sor és a teltház láttán. Morton szerint a nézők nagyon élvezték a filmet, a megfelelő helyeken nevettek rajta és tapsoltak, érződött, hogy őszintén szeretik az alkotásukat. "Masszívan bánom! Igen fájdalmas élmény volt [elkészíteni]. De mára meg tényleg élvezetes darabbá vált, ami megtalálta a maga helyét a filmtörténetben" – nyilatkozta Jankel a Varietynek. "Vicces, sci-fi, fantasy, szerelmi történet. És szerintem mindegyik műfajban sikerrel megállja a helyét. Sok színész alakítása is nagyszerű lett. Büszke vagyok a filmre, kiállok mellette" – mondta Morton szintén a Varietynek az új vetítés kapcsán.
Mi azért nem szeretnénk újranézni! Na és ti? Szerintetek bűn rossz játékadaptáció vagy méltatlanul alulértékelt ínyencség a Super Mario Bros.?
A cikkhez felhasznált alapvető források: IMDb, Wikipedia, Variety, Los Angeles Times, Total Film magazin (2023 április).
