Super Mario Bros.: A film - Kritika
Begombázott rohanás
Az Illumination és a Nintendo első közös projektje végre helyreállítja a videójátékok egyik legismertebb figurájának renoméját, még ha sztori és karakter szempontjából nem is erőlteti meg túlzottan magát közben.
Erről van szó
Mario és Luigi épp saját bizniszük beindításán dolgozik Brooklynban, mikor mindkettejüket elnyeli egy furcsa zöld cső. A testvérpáros egy mágikus birodalomban találja magát, ám egyúttal el is szakadnak egymástól: Luigi a világok leigázására készülő Bowser fogságába kerül, Mario pedig a Gombakirályságban köt ki, melynek hercegnőjével, Peach-csel közösen felkerekedik, hogy megtalálja elveszett testvérét, no meg megállítsa Bowsert.
Ezért jó
Pont jókor érkezett ez a film. Kereken harminc év telt el azóta, hogy a Bob Hoskins és John Leguizamo főszereplésével készült Super Mario Brothers elindította a játékadaptációk hosszú sorát, egyben be is lőtte azok minőségét. A világhíres csőszerelő azóta nem is tudta rendbe szedni filmes renoméját, ehhez a Grút és a Minyonokat istápoló Illumination fejesei kellettek, akik a lehető legegyszerűbb, egyben leginkább magától értetődő módon közelítették meg a feladatot: készítsünk egy egész estés átvezető mozit a kornak megfelelő animációval, közérthető humorral és kilotonnányi utalással felvértezve. Ezen a három ponton pedig a Super Mario Bros.: A film minden elvárást túlteljesít, megvalósítása pazar, minden képkockája színes-szagos vidámparki élmény a szemnek, a banánhéjon elcsúszó poénjain a kicsik, a rejtett szexuális és drogos utalásain pedig a nagyok röhöghetnek (hisz mégis csak be kell gombáznia ahhoz Mariónak, hogy másképp lássa a világot), a Nintento legendás játékain felnőttek pedig elcsöppenhetnek azon a mérhetetlen megjegyzésen, vizuális részleten és egyéb kacsintáson, amelyek a Super Mario Bros. széria játékmechanikailag tökéletesen kitalált, amúgy teljesen illogikus világát idézik.
A film pedig szélsebes tempóban rohan végig nyílegyenes története mentén, a jukeboxok legnépszerűbb dalaiból merítkező soundtrackjével, szimpla kis üzeneteivel, lendületes akciójeleneteivel és audiovizuális gegjeivel pedig nem hagy időt arra, hogy túlságosan leragadjunk a részleteknél - egyszerűen továbbrángat minket a következő vicces-látványos jelenetbe, hogy aztán azon kapjuk magunkat, hogy már a stáblistát bámuljuk, ami szintén tartogat még néhány meglepetést.
Ezért nem jó
Ahogy azt már a fentiekből sejthető volt, a Super Mario Bros.: A film nem a történetéről és a karaktereiről lesz emlékezetes. A sztori cérnavékony, és alig-alig több annál, mint egy Super Mario-játéké: a szereplők itt is végigszáguldanak különböző pályákon, végül pedig megütköznek Bowserrel, hogy begyűjtsék a jutalmukat. A karakterek bemutatása pedig nagyjából kimerül abban, hogy egy-két szóban leírják őket, a többit meg a jól ismert vizuális megjelenésükre bízzák. Chris Prattet sok kritika érte azért, hogy miért ő szolgáltatja az olasz származású Mario hangját, és ezt az akcentusos dolgot a karakterek egy pillanat alatt egy odavetett poénnal le is tudják, innentől kezdve pedig nagyjából bárki megszólalhatna Marióként, de Peach is annyit tud, hogy erős és félelmet nem ismerő, míg Donkey Kong egy nagy mamlasz, aki úgy röhög, mint Seth Rogen - mert hát ő adja neki a hangját. Talán csak Bowserbe szorult némi egyéniség, aki a maga világpusztító módján szerelmes Peachbe, és ezt az érzését Jack Blacknek köszönhetően szereti kínosan vicces rockballadákba önteni.
Megéri a pénzét?
Ha a Nintendo legendás játékai nem sokat mondanak neked, akkor csak egy vizuálisan pazarul kidolgozott, őrületes tempóban pörgő, egyszerű, de szórakoztató poénokkal megszórt animációs filmet kapsz, ami a kicsiket tuti a vászon elé szögezi másfél órára, ha viszont évtizedeken át izzadva próbáltad kimaxolni a csőszerelő aktuális kalandját, akkor életed egyik legnagyobb utazását élheted át ennek a filmnek köszönhetően. Szóval akárhogy is nézzük, nyilvánvaló hibái ellenére ezzel a filmmel nem nagyon lehet melléfogni.
A Super Mario Bros.: A film (The Super Mario Bros. Movie, 12 éven aluliaknak nem ajánlott) 2023. április 6-tól látható a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.
