A VILÁG LEGNAGYOBB BUKÁSAI: A film, ami nyugdíjba küldte John McClane-t, avagy 10 éves a Drágább, mint az életed
Rosszabb, mint azt képzeled...
10 évvel ezelőtt érkezett meg a mozikba a Die Hard-széria ötödik felvonása, amit javarészt Magyarországon forgattak és amelyben John McClane a fiával együtt tett zsebre rosszarcúakat. A filmet a nézők és a kritikusok egyaránt utálták, de hogy később mégis sokáig tervben volt egy hatodik rész is, az annak köszönhető, hogy a Die Hard márkanév nemzetközileg még elég sok nézőt becsalt a mozikba. Ez a hatodik rész már soha nem készülhetett el, és ennek az ötödik etap fényében talán hálát is adhatunk. Lássuk, miként jutottunk el a műfaji alapvetéstől a tragédiáig!
Drágán add, amíg veszik!
Hogy a Drágán add az életed! minden idők egyik, ha nem a legjobb akciófilmje, ami megkerülhetetlen mérföldkőnek számít a zsáneren belül, arról már éppen elég szó esett az elmúlt 35 évben. Az akkor még csak A simlis és a szende című sorozatból ismerős Bruce Willis érző, vérző, sebezhető főhőse zárójelbe tette a Reagan-korszak elpusztíthatatlan izomkolosszusait, és fáradtan, elgyötörten, ezer sebből vérezve, mezítláb vonult be a filmtörténelembe. A zajos sikert aztán gyorsan követte a folytatás, az első részt szinte egy az egyben, ám ezúttal egy repülőtéren újrajátszó Még drágább az életed, aztán néhány év múlva jött a magányos hős ötletével szakító Die Hard - Az élet mindig drága. Ezek a filmek ugyan távolról sem kifogástalan darabok, legalább annyira szórakoztató és idézhető klasszikusokká váltak az évek során, mint az első rész.
12 évvel a harmadik felvonás után futott be a mozikba a Die Hard 4.0 - Legdrágább az életed, ami már alaposan megosztotta a szériát a kezdetektől követőket, de tisztességesen helytállt a kasszáknál, és a kritika is többnyire elismerősen szólt a Len Wiseman (Underworld) által rendezett etapról. A modern kor vívmányaival küzdő McClane pedig elég pénzt hozott a konyhára ahhoz, hogy a producerek lássanak fantáziát további folytatásokban is, így a bemutató után néhány évvel, 2010-ben hivatalosan is bejelentésre került, hogy érkezik a széria ötödik része. A produkciót övező számtalan rossz ómen között ez a bejelentés volt az első aggasztó előjel, mivel nem más dolgozott a forgatókönyvön, mint Skip Woods, akinek nevéhez olyan, kétes minőségű filmek fűződnek, mint a Kardhal, a Hitman - A bérgyilkos, az X-Men kezdetek: Farkas vagy A szupercsapat.
A rendezői szék ekkor még üresen állt, ami Woods nem túl bizalomgerjesztő neve mellett szintén aggodalomra adott okot, hisz úgy tűnt, hogy senki sem akarja csípőből magára vállalni ezt a projektet. Bár felmerültek olyan izgalmas nevek is, mint a Drive sikere okán frissen ünnepelt Nicolas Winding Refn, a Halálos iramban szériát a szakadék széléről visszarántó Justin Lin vagy a végül a 300: A birodalom hajnalát választó Noam Murro, a megtiszteltetés végül John Moore-t érte. Az Ellenséges terület, az Ómen újragondolás, valamint a Max Payne - Egyszemélyes háború rendezője ugyan rendre hangoztatta, hogy a széria nagy tisztelője, és egy régi vágású, kőkemény akciófilmet szeretne elkészíteni, ma már pontosan tudjuk, hogy ennek mi lett a vége... Moore amúgy sem túl impozáns életművének abszolút mélypontja lett a Drágább, mint az életed, ami nem csak McClane, de a rendező karrierjét is nagyjából hazavágta.
A 24 találkozik a Die Harddal? Á, dehogy
Érdekesség, hogy az ötödik rész az első a széria során, ami eredeti forgatókönyvből készült. Az első két film egy-egy regény (Nothing Lasts Forever, 58 perc) alapján íródott, a harmadik rész Jonathan Hensleigh Simon Says (Simon mondja...) című forgatókönyvéből nőtt ki, a negyedik felvonást pedig David Marconi egy, a kiberterrorizmusról szóló újságcikk alapján szövegezte meg. Skip Woods volt tehát az első író, aki teljesen a nulláról, az előző négy részre és negyed évszázadra építkezve szőhette tovább McClane történetét, aminek ismeretében kimondottan elkeserítő, hogy milyen csúfosan elbukott. Mentségére szóljon, hogy a film alapját szolgáltató konfliktus, azaz McClane és elhidegült fiának közös bevetése Bruce Willis ötlete volt, amiből persze egy tehetségesebb író még akár valami izgalmasat is kihozhatott volna.
Amikor kiderült, hogy a projekt munkacíme Die Hard 24/7 lett, elindultak a spekulációk, miszerint a film behozza a népszerű sorozat, a 24 főhősét, és Willis a Kiefer Sutherland alakította Jack Bauerrel karöltve ered a rosszak nyomába. Mivel ennek a világon semmi alapja nem volt, a film viszonylag gyorsan megkapta az A Good Day to Die Hard címet, amiből magyar keresztségben, folytatva a '88 óta tartó hagyományt, Drágább, mint az életed lett. A visszatérő Willis mellé meg kellett találni a fiát alakító alkalmas színészt, és bár Liam Hemsworth, Aaron Paul és James Badge Dale neve is felmerült, a szerepet végül a Spartacus: Vér és homokból kitűnő Jai Courtney kapta, akiről ekkor még nem is sejthettük, hogy milyen sótlan alakításokra képes. Érdekesség, hogy egyedüli visszatérőként szerepel a filmben Mary Elizabeth Winstead is, aki a negyedik rész után ismét McClane lányát, Lucy-t alakítja néhány rövid snitt erejéig, melyek végül a film bővített verziójából teljesen eltűntek.
Forgatás Magyarországon és a követhetetlen kameramunka okai
2012 áprilisában végre kezdetét vette a folytatás, méghozzá Magyarországon, többnyire Budapesten, de vettek fel jeleneteket egy hajmáskéri lőtéren, valamint a mogyoródi Hungaroringen is. A helyi produkciónak köszönhetően számos magyar színész is feltűnik a filmben, a teljesség igénye nélkül Kamarás Iván, Árpa Attila, Zana Zoltán, azaz Ganxsta Zolee is felbukkannak néhány rövid képsor erejéig, de tiszteletét teszi Növényi Norbert és Fenyő Iván is. A Moszkvát játszó Budapest ismerős helyszínei csalhattak mosolyt a várost ismerő nézők arcára, ha már mással nem tudott nekik szolgálni a film. A Hősök terétől az Operán át a Baross utcáig van itt minden, éppen csak az sajnálatos, hogy ezek a helyszínek egy jobbára követhetetlen üldözési jelenethez szolgáltatják a hátteret. Persze Moore a sokak által kritizált operatőri munkát és vágást is védelmébe vette.
"McClane egy számára idegen terepen jár, ahol semmi felett nincs irányítása, képtelen úgy végezni a munkáját, ahogy egyébként tenné. Teljesen elveszett, a kameramunkával pedig ezt az érzést szerettük volna visszaadni, a meglepettséget, a zavartságot" - nyilatkozta.
Lehetőség szerint a rendező igyekezett minden felvételt kézi kamerával rögzíteni, aminek az lett az eredménye, hogy nem csak az akciójeleneteket, de az azokat összekötő szekvenciák is olyan hatást keltenek, mintha a kameramant valaki folyamatosan rángatta volna munka közben. Moore mentségére szóljon, hogy a fentiek szellemében igyekezett mindent a lehető legvalóságosabban filmre vinni, számítógépes effekteket csak a legvégső esetben használt - ez valamennyire érződik is a filmen, de a látvány jelentős része elvész az operatőri munka és a vágás káoszában.
A nem túl acélos fogadtatás és egy soha el nem készülő folytatás
A zökkenőmentesen lezajlott forgatás után Willis rögtön elkezdte hangoztatni, hogy egy hatodik, befejező rész is a tervek között szerepel, de a premier napján minden megváltozott. A Drágább, mint az életedet ugyanis alaposan földbe döngölte a kritika, és bár világszinten anyagilag végül nem lett veszteséges, a széria leggyengébb eredményeit produkálta a kasszáknál is.
A film ugyan csak 92M$-ba fájt, azaz olcsóbban hozták össze, mint a negyedik részt, de Amerikában csupán 67M$-t fialt, ami igen gyenge teljesítmény, lévén az amerikai mozikból vándorol a legtöbb pénz a stúdióhoz. Szerencsére a 253M$-os nemzetközi teljesítmény valamennyire mentette a mundér becsületét, és emiatt is beszéltek a későbbiekben egy esetleges hatodik részről. Ugyanakkor a lehúzó kritikai és nézői reakciók alapján elmondható, hogy a filmet szinte kivétel nélkül minden rajongó megbocsáthatatlan tettként könyvelte el, ami arra engedett következtetni, hogy John McClane trikóját már túlságosan megszaggatták ahhoz, hogy érdemes legyen újra felölteni. Még így is sokáig élt a reménysugár, hogy az ötödik részt mégis követheti egy esetleges méltó lezárás, a negyedik filmet jegyző Len Wiseman például egy saját maga által írt forgatókönyvről számolt be 2017-ben, melyben a fiatal John McClane első éveibe nyerhettünk volna bepillantást - valószínűleg a Die Hard: Year One című képregényre építve. Mint kiderült, Willis nem volt oda az ötletért, ezért azt alaposan át kellett dolgozni.
2018-ban Lorenzo di Bonaventura producer egy szimplán csak "McClane" címre hallgató tervezetet nyújtott be, ebben a főhős és felesége, Holly fiatal verzióit követhettük volna a '70-es években, miközben a történet másik szála a jelenben zajlott volna, Willis közreműködésével. Egy ponton Wiseman úgy nyilatkozott, hogy az előkészületi fázisban járnak, sőt, ha a pletykáknak hihetünk, Tobey Maguire csatlakozott is volna a produkcióhoz, ám számtalan újraírást követően végül a Disney és a Die Hard-filmeket gyártó Fox összeolvadása volt az a pont, ahol végleg világossá vált, hogy a hatodik filmből valószínűleg nem lesz semmi. 2019-ben hivatalosan is bejelentésre került, hogy a Disney nem kívánja folytatni a történetet, és elkaszálták a produkciót, aminek igazából soha nem is adtak zöld utat. Ha mindez nem lett volna elég, a közelmúlt szomorú eseményeinek ismeretében ma már teljesen bizonyosak lehetünk benne, hogy a Drágább, mint az életed volt John McClane utolsó bevetése.
Legalábbis Bruce Willis alakításában mindenképpen, a színész családja ugyanis néhány hónapja bejelentette, hogy Willis afáziában szenved, és visszavonul a színészettől. Még szerencse, hogy cikkünk tárgyán túl megajándékozott bennünket számtalan fergeteges filmmel és alakítással, köztük a Drágább, mint az életedet megelőző négy felvonással, gondoskodva arról, hogy John McClane karaktere örökre a filmtörténelem része maradjon. A választás a miénk - az időről időre esedékes Drágán add az életed! maratont megállíthatjuk a negyedik rész után is. Senki sem fogja számon kérni, hogy miért tettünk így.
Források: IMDb, Wikipedia, Box Office Mojo, We Love Budapest
