Total War: Warhammer II - The Queen & The Crone - Kritika

A békeszerető királynő és a vérben fürdő banya

TESZT: Total War: Warhammer 2 - The Queen and the Crone DLC - Total War: Warhammer II - The Queen & The Crone

Sokan szapulják a Creative Assembly nagy múltú stratégiai sorozatának fantasy kiruccanását, de nem a tartalom, hanem az üzleti modell miatt. Aki azonban olvasta a Total War: Warhammer 2-ről és a Rise of the Tomb Kings kiegészítőről írt tesztjeimet, az sejtheti, hogy nekem mi a véleményem a dologról: hiába van miszlikre darabolva a játék, ha egyszer a benne fellelhető fajok annyira eltérőek és egymagukban is olyan sok játékidőt nyújtanak, hogy azalatt háromszor végig lehetne játszani a Detroit: Become Humant. Nyilván én is jobban örülnék neki, ha az alapjátékban minden benne lenne, de nem gondolom úgy, hogy a Sega ajánlata különösebben sértő lenne.

A The Queen and the Crone DLC azonban kicsit más tészta. A CA úgy beharangozta a frissítést, hogy már azt hittem, új frakció érkezik, de igazából csak két új Legendary Lord lép fel a színpadra, plusz pár egység, akik a Nemes és Sötét Elfek frakcióit erősítik. És hogy mindez megéri-e a pénzét? Nos, ennyit talán igen. Bár ez nagyban függ attól, hogy mennyire vagyunk odáig az alapprogramért.

A címszereplő királyné és szipirtyó nem más, mint Alarielle és Hellebron, azaz a Nemes Elfek földjének védelmezője, illetve a Sötét Elfek boszorkány-nagyasszonya, aki még ennek a népnek a mércéjével mérve is egy pszichopata állat. Tematikailag ügyes lépés volt őket szembeállítani, mert homlokegyenest különböznek egymástól, ráadásul a Warhammer hardcore rajongói egyből vágni fogják, hogy kikről van szó. Lényegüket pedig játékmechanikailag is sikerült jól megragadni, de a CA fejlesztőinek ez szinte már rutinszerűen megy (lásd: a Tomb Kings megvalósítása).

Alarielle a Nemes Elfek legnagyobb istenének földi manifesztációja, aki akkor szokott színre lépni, mikor népe földjét, a Nagy Örvény körül elhelyezkedő Ulthuant veszély fenyegeti. Ez a játékban úgy jelenik meg, hogy amikor őt irányítjuk, mindenféle bónuszokat kapunk, ha a sziget összes területe egy Nemes Elf frakció kezében van, ha pedig nincs, akkor büntetéseket. Ez elég komolyan meghatározza a stratégiánkat, mert kénytelenek vagyunk ténylegesen a föld védelmezőjének szerepében tetszelegni, ráadásul az egymással háborúzó elfeket is érdemes összebékíteni, különben nem a behatolókkal foglalkoznak, akik komolyan leköthetik seregeinket. Alarielle ráadásul hatványozottan érzékeny a Káosz fertőjére, ha túlságosan elterjed, az nagyon komoly gondokat okoz, főleg a varázserejére nézve.

Hellebron szintén egy konkrét játékstílusra kényszerül, igaz, totálisan másmilyenre. Har Ganeth vérkirálynője úgy tartja fent fiatalságát, hogy rendszeresen megtartja a Vér Éjszakáját, amely során rabszolgák százait végzik ki. Nem véletlen, hogy a játék nehéznek jelölte meg a karaktert: nagyon sok áldozatot kell bemutatni, hogy a kampánytérkép állapotjelző csíkja szinten maradjon, márpedig ha ez lecsökken, akkor a nép nem fog rettegni tőlünk, ami súlyos negatív hatásokkal jár. Emiatt folyamatosan háborúzni és fosztogatni kell, amit ugyan eddig is preferáltak a Sötét Elfek, de azért nem ilyen mértékben.

Ami az új egységeket illeti, a Nemes Elfek kaptak egy új hőst, a Handmaident, aki kardjával és fényíjával (hát hogy máshogy nevezhetném?) is nagyszerűen bánik. A Sisters of Avelorn egy hozzá hasonló nőkből álló alakulat, messzire kilövik páncélbontó nyilaikat, de közelharcban is megállják a helyüket. A Shadow Warriors szintén íjász egység, csak ők észrevétlenül lövöldöznek.

A Sötét Elfek Supreme Sorcress néven varázsló Lordot kaptak, akit öt különféle varázskönyvvel lehet felszerelni, illetve a mágikus hőseik is kaptak két új változatot. A Sisters of Slaughter maszkos-ostoros, szadista némberek, akik nagyszerűen le tudják fogni és kivégezni a gyalogos alakulatokat. A Doomfire Warlocks lóháton nyargalászó varázslók bandája, a Feral Manticore pedig egy, a levegőből terrorizáló rémség.

A DLC körülbelül ennyi újdonságot hoz magával, de hogy ez megér-e 8 eurót, az nagyban függ attól, hogy hogyan viszonyulunk a játékhoz. Akik már ráuntak a programra, azokat inkább egy új frakcióval lehetne visszacsábítani, de akik továbbra is nyúzni szeretnék a Total Warhammer 2-t, azok örömmel fognak belevágni a két Legendary Lord, Eye of the Vortex vagy Mortal Empires kampányába. Főleg, ha szeretik is a szóban forgó népeket.

A Total War: Warhammer 2 - The Queen and the Crone DLC május 31-én jelenik meg PC-re. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.

Pozitívum

  • Kötött, de izgalmas és kihívásokkal teli játékstílust képviselő frakcióvezérek
  • Különleges új egységek

Negatívum

  • Nem valami komoly tartalom, igaz, nem is kerül sokba
  • Ha ráuntál az alapjátékra, nem ez a DLC fog visszacsábítani

Végszó

A két Legendary Lord kötöttebb, de éppen ezért kihívásokkal teli játékstílusa azok számára lehet érdekes, akik még mindig nem tudták megunni a Total War: Warhammer 2-t. Az új egységek érdekesek, de olyan nagy mértékben nem befolyásolják a játékmenetet.

További cikkek a témában

TESZT: Total War: Warhammer 2 - The Queen and the Crone DLC

8
Kiváló
A szépség és a szörnyeteg, avagy az egyik vezérrel egy szigetet fogunk védelmezni, a másikkal pedig rabszolgák százainak vérét ontani.
Total War: Warhammer II - The Queen & The Crone
Kommentek