Shin Megami Tensei V: Vengeance - Kritika

Habár az imáink ellenére az Atlus idén sem jelentette be a Persona 6-ot, 2024 még így is a japán cég történetének az egyik legjobb éve. Februárban piacra dobták a Persona 3 fenomenális feldolgozását, a Reloadot, márciusban a Vanillaware imádnivaló stratégiai játékát, a Unicorn Overlordot küldték csatába, ősszel pedig érkezik a Persona alkotóitól az előzetesei alapján egyre különlegesebbnek és ígéretesebbnek tűnő Metaphor: ReFantazio. Előtte viszont még, nem mellékesen, több platforma is kiadják a 2021-es Shin Megami Tensei V-öt, ami eddig a Nintendo Switch rabságában sínylődött. A démoni játéknak ráadásul most egy új, Vengeance alcímet viselő változatát kapjuk meg, ami sok új tartalommal és fejlesztéssel egészíti ki a JRPG-t. Lehet és kell is kritizálni az Atlust az üzleti húzásai miatt, mivel ez már a sokadik alkalom, hogy egy népszerű játékukhoz úgy adnak ki egy új verziót, hogy még az alapváltozat birtokosainak is meg kell venniük egy teljes árú játékot (értsd: Switchen nem lehet DLC formájában megvenni a Vengeance újdonságait). Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a Shin Megami Tensei V-nek ez a legjobb változata, és nem csak azért, mert sok új történetmesélős jelenetet kínál, hanem azért is, mert számos apró újdonság van benne, melyek nem csak kényelmesebbé, hanem gazdagabbá is teszik a játékmenetet. Mivel a Shin Megami Tensei V alapváltozatát már értékeltük 2021-ben, ebben a cikkben inkább a Vengeance újdonságaira fogok fókuszálni.

A MegaTen 5 ugyebár azzal kezdődik, hogy egy néma, feltűnően jóképű tokiói diák akaratán kívül átkeveredik a túlvilágra, ahol a főváros egy elpusztult, sivatagos és démonoktól hemzsegő változatában találja magát. Itt egyből „szívélyes” fogadtatásban részesítik a helyi polgárok, de szerencséjére összefut egy Aogami nevű teremtménnyel, akivel összeolvadva egy nagy erővel rendelkező, félig emberi, félig isteni entitássá, Nahobitóvá változik. Hősünk ezután elindul megkeresni az ellenséges helyen ragadt diáktársait, út közben pedig kiderül, hogy a démonok és angyalok végső harcának a közepébe csöppent, melynek az a tétje, hogy miként születik újjá a világ. Habár a történet roppant érdekes, a Persona-rajongók jobb, ha tudják, hogy ebben a játékban közel sincs annyi párbeszéd, mint a testvérszériában, a karakterek és a cselekmény pedig messze elrugaszkodik a földtől. Úgyhogy elsősorban azok fogják élvezni, akiknek bejön ez az ezoterikus hangulat.

A Vengeance nem folytatja az alapjáték történetét mint egy klasszikus értelemben vett kiegészítő, hanem felkínálja egy alternatív változatát. Rögtön a játék elején van egy fontos választás, ezen múlik, hogy az eredeti, Canon of Creation történetszálat, vagy pedig ennek módosított változatát, a Canon of Vengeance-t fogjuk megismerni. A kettő ugyanúgy kezdődik, de menet közben a Vengenace egyre több újdonságot kínál, és egyre jobban eltereli a cselekményt. Mindjárt a játék elején például találkozunk Yokóval, egy rejtélyes új karakterrel, aki társunkká szegődik az úton. Nem sokkal később pedig egy szexi démonnő akar rituális áldozatot csinálni belőlünk, róla kiderül, hogy az új frakció, a Quadistu négy tagjának az egyike, ők különösen nagy szerepet játszanak a történet eme új változatában. A Canon of Vengeance extra boss fightokat és elég nagy fordulatokat is tartogat, így valószínűleg még azokat is leköti majd, akik korábban már végigvitték az alapjátékot.

Az újdonságoknak csak egy kisebb része olyan exkluzív tartalom, amivel kizárólag a Canon of Vengeance-ben találkozhatunk, ilyen például a főszereplő vagány új öltözéke, egy új túlvilági terület, Shinjuku, és egy új dungeon, a Shakan. Viszont a legtöbb frissítést, ami a játékmenetet érinti, a Canon of Creationben is meg fogjuk tapasztalni.

A Shin Megami Tensei V ugyanúgy körökre osztott szerepjáték, mint a Persona, és ebben is a jól megszokott démonokat fogjuk harcra, akikből ebben a változatban már több mint 270 van. Viszont jelentős különbség, hogy a Personával ellentétben itt maguk a démonok a Nahobino csapattársai. Miután rávettük őket, hogy álljanak mellénk, a négyfős bandánk tagjait harc közben is cserélgetni tudjuk, ami kifejezetten rugalmassá teszi a játék stratégiai részét. A Vengeance-ben a rendszer még jobban elmélyült, mert például most már a démonok rendelkeznek egy-egy passzív képességgel, melyek rengeteg különféle bónuszt adhatnak az elemi támadások felerősítésétől kezdve a kritikus sebzés esélyének a növeléséig. De az igazán izgalmas újdonságot azok a Magatsushi képességek jelentik, melyeket csak bizonyos démonösszeállításokkal lehet használni. Kicsit macerás pont olyan démonokat a csapatba rakni, melyekre szükségünk van, de cserébe a skillek brutálisan hatékonyak a megfelelő szituációban. Két pixie például közösen képes egy két lábon járó tankot csinálni az egyik csapattársukból, a görög mitológia bestiái pedig egy kombinált tűzcsóvával pörkölik halálra a szerencsétlen áldozatukat. A Vengeance-ben nagyon sokat lehet agyalni azon, hogy milyen démonokat, milyen képességekkel és milyen ellenségek ellen vetünk be, és ez nem is árt, mert ebben a játékban szinte bármikor game over kaphatunk. Hiába érezzük úgy, hogy nyeregben vagyunk, amennyiben hagyjuk cselekedni az ellenséges démonokat, és azok pont olyan képességet használnak, amire érzékenyek vagyunk, egy pillanat alatt ki tudnak végezni minket közepes nehézségi szinten is.

Pont ezért fontos néhány kisebb újítás, melyeknek hála ritkábban akarjuk majd falba verni a fejünket. Az egyik ilyen, hogy az ellenségek erejét most már nem skálázza olyan nagy mértékben a szintkülönbség, tehát egy jól átgondolt stratégiával még akkor is van esélyünk, ha papíron jóval gyengébbek vagyunk a szembenálló félnél. Az is megnyugtató, hogy végre bárhol lehet menteni (nem csak a checkpointoknál), emiatt bátrabban bevállalhatunk olyan csatákat, melyeket nem biztos, hogy meg tudunk nyerni.

A Personához képest a Shin Megami Tensei V pályái nem annyira lineárisak és szabadabban be tudjuk járni őket, a Vengeance-ben pedig még több okunk van a felfedezésre. Egy rakás új mellékküldetést kapunk ebben a verzióban, a vörös Magatsushi sínek pedig eddig ismeretlen területekre is elrepíthetnek minket. A pályákat könnyebb átlátni, mert egyrészt kaptunk egy madártávlat-nézetet (vagyis jó magasról letekinthetünk arra a területre, ahol épp tartózkodunk), a térképeken pedig most már jobban látni lehet a szintkülönbségeket. Social Link-szerű rendszer továbbra sincs a játékban, viszont egy külön zónában, a Demon Hauntban elbeszélgethetünk a démonjainkkal és csapattársainkkal, így jobban megismerhetjük ezeket a szélsőségesen fura figurákat, néha pedig még fel is erősödnek vagy tárgyat dobnak a trécselés hatására.

A játék vizualitása szempontjából fontos fejlemény, hogy végre kiszabadult a Switchről. Én PC-n teszteltem a Vengeance-t, ahol a nagyobb felbontás és élesebb textúrák miatt sokkal jobb érzés ránézni ezekre a bizarr, groteszk, stílusos és/vagy dögös karaktermodellekre. Azonban a teljesítményt nézve elég bosszantó dolgokat művelt a játék. A pályán mászkálva és csata közben semmi probléma nem volt vele, játszi könnyedséggel produkálta a 144 fps-t, a menüben viszont 60 fps-re van korlátozva, a beállításoknál pedig szabályosan szaggat. Az is zavaró, hogy bizonyos átvezetőket nem skáláztak fel a Swithről és ugyanolyan elmosódott képpel, alacsony felbontással és tippre 30 fps-sel tálalták őket, mint a kézi konzolon. Nem lesz ettől élvezhetetlen a játék, de jobb felkészülni rá, hogy PC-n néha idegesítően hullámzó a grafika minősége.

---

A Shin Megami Tensei V: Vengeance 2024. június 14-én jelenik meg Nintendo Switch, PlayStation 5, PlayStation 4, Xbox Series S/X, Xbox One, valamint PC platformokon, mi számítógépen teszteltük. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játékkalendáriumunkhoz!