Persona 3: Reload - Kritika

A Persona 3 kétségtelenül a sorozat egyik legfelnőttesebb és legkomorabb része volt, hiába állt a történet középpontjában egy csapat identitását kereső tinédzser, akiknek a nyomasztó titkokon túl még fiatal életük számtalan kihívásával is meg kellett birkózniuk. Jöhetett bár a negyedik rész Inabájának tévés gyilkosa, vagy az ötödik rész szürreális árnyékpolitikája, sokan továbbra is a harmadik felvonás sötét hangulatú történetét jelölnék meg kedvencükként. Nem is csoda, hiszen a 2006-os eredeti játék szemérmetlen eleganciával egyensúlyozott fojtogató rejtély és könnyed humor, szeretet és fájó veszteség között, karakterei pedig mind kiváló és érdekes figurák voltak.

Szűk 20 évvel később a fejlesztő Atlus úgy döntött, hogy nem csak a tavalyi Persona 3 Portable kicsinosításával lepi meg a játékosokat, hanem egyenesen teljesen újra is dolgozza a játékot (ezen döntés morális részét most nagyvonalúan tegyük félre). Ennek megfelelően modern grafikát, elegánsan újragondolt harcrendszert, új zenéket és még angol szinkront is kapunk a játékhoz, a számtalan kibővített küldetésről és szociális interakcióról már nem is szólva. De vajon elég ez az új köntös egy 18 éves játéknak? Derítsük ki együtt!

A legsötétebb óra

A történet a sorozat többi részéhez hasonlóan egy névtelen hőssel nyit, akit az események a távoli Gekkoukan bentlakásos középiskolába kényszerítenek, habár már az érkezésének körülményei is különlegesre sikerednek. Éjszakai járata ugyanis az éjjel legsötétebb pontján érkezik, amikor szinte mindenki eltűnik az utcákról… vagyis pontosabban dermedt koporsók maradnak ott, ahol egykor emberek álltak. A valóság kicsavarodik önmagából, a sötétség megtelik zajjal, és Árnyak másznak elő, hogy azon keveseket prédálják, akiket nem rejt koporsójuk biztos magánya. Hősünk a kollégiumába érkezve aztán megtudja, hogy lakótársai mind azon különleges adottságokkal rendelkező emberekből verbuválódtak össze, akik perszónájukat használva ezekre a lényekre vadásznak. Céljuk, hogy megismerjék az éjfél után rendre megtörténő, mások számára mégis érzékelhetetlen Sötét Óra titkait. Még nevük is van: Speciális Fakultatív Végrehajtó Osztag, angolból rövidítve egyszerűen csak SEES (Specialized Extracurricular Execution Squad).

Persze a mi jelenlétünk sem véletlen itt. Amikor ugyanis az Árnyékok megtámadják a kollégium épületét, karakterünk társa védelmében az Evoker nevű, fegyverszerű tárgyhoz fordul, mely lehetővé teszi számára, hogy megidézze perszónáját… gyakorlatilag saját koponyájába ereszt egy golyót. Ez a lövés lesz a nyitánya annak a méretes kalandnak, melyben az SEES tagjaként nekivágunk, hogy az iskolaépületből éjszakánként gigászi labirintussá változó tornyot bejárva megfejtsük a Sötét Óra rejtélyét.
Nyilván egy diák élete nem korlátozódhat csupán a titokzatos huszonötödik órára. A 250 szint magasságba nyújtózó labirintustorony, a gigászi Tartarus bebarangolása mellett ugyanis hősünk mindennapjainak menedzselése is ránk marad. Tanórák és szabadidős elfoglaltságok közepette rendezgetjük időbeosztásunkat: hogy valamilyen iskolai klubba járunk, sportolunk vagy egy számítógép mellett mulattatjuk az időt, az teljesen rajtunk múlik. Ezen két elfoglaltság – a nappali szociális programok és az éjszakai, körökre osztott harcrendszerrel nyakon öntött labirintusjárás – adják a játék gerincét. A napközben okosan dédelgetett társas kapcsolataink éjszaka hálálják meg magukat, hiszen csapatunk és perszónáink erősebbé válnak kiegyensúlyozottságunk okán, míg egy fontos főellenfél legyűrése hullámokat vet ideát, a való életben.

A Persona 3 Reload ereje mégsem ezekben az okos mechanikákban, hanem átkozottul erős atmoszférájában keresendő. A vidám jelenetek mögött rejlő keserűségben, a karakterek egyéni tragédiájában és az egész játékot átitató elszigeteltség érzésében. A Sötét Óra, az emberek között vírusként terjedő apátia szindróma, és persze saját perszónánk öngyilkossággal felérő felszabadítása egy meglepően nehéz egzisztenciális dilemmát jár körbe. A játék ügyesen helyezi szembe a boldog hétköznapiságot a zárkózottsággal és a kétségbeeséssel, így sodorva minket egy merész végjáték felé. Margószélre jegyzem, hogy amúgy ezt az érzést nagyban segíti a vadonatúj szinkronstáb is. Játék közben valamiért az az érzésem támadt, hogy éppen ezeket a hangokat „hallottam” korábban is, a karakterek sorait olvasva, s bár ez valószínűleg csak önámítás, én azért boldogan álltam elhatározásom mögé.

Fiatal szerelem…

A kapcsolatok működésmechanikája és menedzselése viszonylag keveset változott az eredeti, 2006-os alapjáték óta. Az iskolai munkánk és a délutáni elfoglaltságok gyakorlatilag változatlanok, a korábban dögunalmas, csapatunkkal töltött kollégiumi éjszakákat viszont jócskán gazdagították a készítők. Ezúttal olvashatunk barátainkkal, nézhetünk filmeket, főzhetünk a kalandjaink során felhasználható élelmet, kertészkedhetünk gyógyító herbák reményében, vagy gondozhatjuk a csapat kedvenc ölebét, Koromarut is. Ezek az új elfoglaltságok nem csak szórakoztató és karakterszínesitő időtöltésnek jók, de a csapaton belüli kémiát is fejlesztik, márpedig a kapcsolatok fejlődésével csapattagjaink is egyre több és hatékonyabb képességet tudnak használni. Kellemes meglepetés volt, hogy habár az eredeti játékban csak hölgyekkel tudtunk kapcsolatokat építeni, ezúttal hímnemű lakótársaink is megkapták saját szociális fejlődésívüket. Ezúttal tényleg semmi nem tarthat minket vissza attól, hogy bokszmeccseket elemezzünk a vagány Akihikóval, vagy vaduljunk a csapat ügyeletes bohócával, Junpei-jel.

Nyilván senki nem várt Persona 5 Royal szintű történeti bővítményeket, de azért picit sajnáltuk, hogy még a Persona 3 korábban bemutatott kiegészítői sem kerültek be teljes mértékben a játékba. Nem sikerült beollózni sem az új fejezetet, sem a női főhőst, ahogy új események, karakterek és helyszín sem bukkant fel a játékban. Persze ettől még a Persona 3 Reload sztorija egy igazi érzelmi hullámvasút telve boldog meglepetésekkel és szívszorító tragédiákkal. Csapatunk tagjai korántsem egydimenziós papírfigurák, sőt. Történetük tele van hihető, emberi sorsokkal és fájdalmasan hétköznapi nüánszokkal, ahol láthatóan mindenki saját (vagy olykor mások) keresztjét cipeli. Karaktereink olykor vitatkoznak, máskor együtt nevetnek, de az is megeshet, hogy éppen szerelmesek, szóval minduntalan történik valami, amivel foglalkoznunk lehet. A Mitsuru és Yukari közötti, lassan oldódó feszültség, a családját támogató sportoló, Hayase vesszőfutása, a szülei válása okán őrlődő Maiko története mind döbbenetesen súlyosak és átélhetőek, és ez csak néhány szemelvény a Persona 3 Reload társas drámáiból. Hősünk nappali élete tehát éppen kellően nyüzsgő és bonyolult ahhoz, hogy elmerüljünk benne, amit jól is teszünk, ha éjjel helyt akarunk állni a gigászi labirintusban.

A végtelen labirintus

Tartarus 250 szintje ugyanis megdolgoztat majd minket annak jól átgondolt, körökre osztott harci kihívásaival. Mint korábban, most is az ellenfelek elemekre való érzékenységével, vagy éppen azokra való ellenállásával kalkulálunk majd, miközben minduntalan megpróbáljuk földre küldeni őket egy ráadás kör reményében, és igyekszünk létrehozni egy úgynevezett mindent bele, azaz All-Out-Attack szituációt. A 2006-os eredeti lélekölő rutinját némileg oldják az új részekből átemelt finomságok. Ilyen a shifting, azaz a támadás átpasszolása, mellyel kihasználhatjuk egy-egy ellenfél ismert gyengeségét, vagy éppen a Theurgy nevezetű, karakterenként más és más szupertámadás, mely stratégia előnyei mellett még átkozottul jól is néz ki.

Mindezen újítások sokkal lendületesebbé és olykor könnyebbé is teszik a csatákat, de ettől még előfordulhat, hogy feltévedünk a karaktereink kényelmes szintkorlátján kívül eső, véletlenszerűen generált emeletre, ahol bizony nagyon át kell gondolnunk a birtokolt perszónák képességeit, ha túl akarjuk élni merészségünket. Olykor belebotlunk majd egy-egy olyan ajtóba, mely mögött extraerős és meglehetősen szokatlan bossok várják, hogy legyűrjék őket (ezek a szintek Monad Depthként futottak az eredeti játékban), de amúgy is meg kell küzdenünk kisebb főellenfelekkel bizonyos emeleteken.

A Tartarus örökkön változó emeletei amúgy megannyi változáson estek át, hogy kicsit kevésbé feküdjék meg az ember gyomrát. Találkozunk majd sötét kastélyfolyosókkal, vaskos légzsilipekkel lezárt ipari csarnokokkal, lélegző, biomechanikus szintekkel, de még mindezek sem fogják tudni felszárítani a kemény, önismétlő farmmunka verejtékcseppjeit a homlokunkról. Ha nem a hatalmas labirintust járjuk, úgy a történet során felbukkanó telihold hoz majd nekünk ellenfeleket, melyek valamivel szórakoztatóbbak, mint a két és félszáz szint bejárása.

Apátia nagy felbontásban

Roppantul tetszett a játék vadonatúj dizájnja, mely a Persona 5 Royal majmolása helyett egy egészen sajátos megközelítéssel, mégis a sorozatba illeszkedő képi világgal nyűgözi le a rajongókat. A kezelőfelület megjelenésében és dinamikájában az új rész valamivel szentimentálisabb, mégis célratörőbb hangulatát mímeli. A kiváló karakterportrék, az olykor részletes, máskor szándékosan elnagyolt világ, és persze az észvesztően menő átlényegülés (Theurgy) animációk teszik igazán dögössé a játékot, amire nem csak, hogy jó ránézni, de akaratlanul is arra késztet minket, hogy együtt lüktessünk ezzel a világgal.

Ott van továbbá a kiváló szinkron, amiről már korábban is beszéltem, és hát persze a zene, melynek egyedi, formabontó stílusa éppen a 2006-os eredeti játékkal indult útjára, és most, 18 évvel később zárul be a kör a remake megjelenésével. A J-pop és metál keveréke, amit nyakon öntöttek némi rappel és egy nagy adag funky muzsikával, egész egyszerűen megunhatatlan. Az Azumi Takashi csodás hangjával és a japán rapper Lotus Juice mély baritonjával újrakevert melódiák életet adnak a játéknak, és lábunk elkerülhetetlenül dobol majd a padlón, miközben valamelyik nagyobb szörnyeteget gyepáljuk.

---

A Persona 3 Reload 2024. február 2-án fog megjelenni PlayStation 4 és 5, továbbá Xbox One és Xbox Series S/X konzolokra (a Game Pass kínálatában is), na meg persze számítógépekre. Mi a Sony aktuális konzolján teszteltük a játékot. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játékkalendáriumunkhoz!