A Nintendo Switch és a multiplatform címek: Fókuszban a Doom és a Skyrim
Van élet az exkluzívokon túl?
Az idei év egyértelműen a Nintendo éve. Ezzel a ténnyel még azok sem tudnak vitatkozni, akiktől távol áll a japán cég handheld hibridje. Az új Zelda és a Super Mario Odyssey ölre menő harcot vívnak az év legjobbjának kijáró címért, a Splatoon 2, a Mario Kart 8 Deluxe, de még a vadonat��j IP, az Arms sikere, valamint a hamarosan érkező Xenoblade 2 egyértelművé tette, hogy a Nintendo most nem hagyta cserben a rajongókat és minőségi exkluzív játékokkal hálálja meg a felhasználók Switch-be vetett bizalmát. A nagy kérdés már csak az maradt, hogy a Switch elképesztő sikere mennyire mozgatja meg a kiadókat, és hogy a multiplatform címek hogyan muzsikálnak a konkurenciánál jóval gyengébb konzolon.
Hivatalos: Ekkor számíthatunk a Nintendo új konzoljának bemutatkozására, amit egy meglepetésekkel teli Direct-előadás fog megelőzniA Nintendo Switch egy baromi jó konzol, de tény, hogy teljesítményben nem képes felvenni a harcot a Sony vagy a Microsoft masináival. A saját fejlesztésű játékaikban ezt az erőkülönbséget kreativitással és játékélménnyel próbálják kompenzálni, ami egyelőre működőképes koncepciónak tűnik. Mi a helyzet azonban azokkal a játékokkal, amik elsősorban a nagy konzolokra készültek? Fontos kérdés ez, hiszen a Switch-tulajok egy része azért szívesen játszana a legújabb Call of Duty-val, vagy az Assassins Creed Originsszel kedvenc masináján, és nyilván vannak olyanok is, akik pont a multiplatform játékok szűkös száma miatt hezitálnak egyelőre a Switch megvásárlásán. A villámgyorsan eladott 7,5 millió konzol, valamint a baromi magas attach rate (a géphez vásárolt szoftverek aránya) után azonban végre megmozdult valami és megjelentek az első fecskék, amelyek sikere nagyban befolyásolja majd a kiadók hozzáállását a készülékhez, és amelyek minősége nagyjából előrevetíti azt, hogy milyen kompromisszumokkal kell megbarátkozniuk a jövőben a Switch-tulajoknak.
The Elder Scrolls V: Skyrim
A Skyrim nem új játék és talán már nincs olyan játékplatform, amire ne jelent volna még meg, sőt, PS4-re és Xbox One-ra tavaly beszerezhettük az alapjáték feljavított változatát is, szóval elvileg nincs olyan RPG-fanatikus, akinek ne lenne meg a klasszikus valamelyik változata. A kérdés tehát főleg az, hogy a hordozhatóság mint szempont elég húzóerő-e a Skyrim újbóli megvásárlásához.
Az igazat megvallva a programot telepítve meg voltam győződve arról, hogy ha van felesleges port, akkor a Skyrim az, hiszen Xbox 360-on minimum 80 órát PS4-en pedig még kb. 50-et beleöltem a játékba, amikor azonban felcsendült az egyik legjobb videojáték főcímzene és a kanapén fetrengve újra belecsöppentem a Skyrim kidolgozott világába, elvesztem. Egészen egyszerűen varázslatos érzés magunkkal vinni minden idők egyik legjobb RPG-jét és kompromisszumok nélkül játszani vele bárhol, bármikor. A felújított változatának portja ugyanis baromi jól néz ki. A felbontást és néhány shadert leszámítva pontosan ugyanaz a képi világ fogadja a játékosokat, mint a nagytestvéreken, nem beszélve az Amiibo támogatásról, aminek hála akár Link páncéljában és kardjával oszthatjuk az ellent.
Kézikonzol módban 720p-ben, míg TV-re kötve 900p-ben merülhetünk el ismét a kalandban szinte atomstabil 30FPS mellett, ami tényleg hihetetlen még akkor is, ha tudjuk, hogy egy ötéves játékkal van dolgunk. A játék gyönyörű, jól fut, a töltési idők minimálisak, így hibának tulajdonképpen csak azokat az apróságokat róhatjuk fel, amik az öt év alatt már itt-ott megkopott játékmechanikákból fakadnak. Mindezektől függetlenül a Skyrim kötelező vétel a Switch tulajoknak még akkor is, ha esetleg rongyosra játszották az elmúlt években megjelent verziók valamelyikét.
Doom
Az elképesztő szakmai és anyagi sikereket megélt klasszikus Doom tavalyi újragondolása minden képzeletünket felülmúlta. A dinamikus harcrendszer és az a lendület, ami a 60FPS-nek köszönhetően az egész játékot átjárta, az az utóbbi évek egyik legélvezetesebb FPS-ét eredményezte. És igen, ez az a pont, ami miatt féltem nekiugrani a Switch-verziónak. A játékosoknak a Doom esetében ugyanis pont azokon a területeken kell kompromisszumokat kötniük, amik a program legnagyobb erényei voltak. A Nintendo gépén a játék ugyanis „csak” 30 képkocka/mp sebességgel fut, sőt, a nehézségi szint függvényében néha még ezt az értéket sem képes stabilan tartani a felbukkanó ellenfelek miatt, ráadásul a képi világ is lebutításon esett keresztül. A kisebb felbontású és minőségű textúrák miatt az összkép sokat romlott, és még a laikus számára is könnyedén felmérhető, hogy ez a játék közel sem néz ki és fut úgy, mint mondjuk Xbox One konzolon.
A Doom egyébként személyes kedvencem, 1-2 achievement kivételével az összeset kiszedtem a játékból, így sokszor húsbavágó érzés volt az emlékeimben tükörsimán futó játékot a TV képernyőjén 720p-ben (igen, Switchen TV-módban is csak ilyen felbontáson fut), homályosabb textúrákkal játszani. A Doom Switch-verziója a nagy képernyőn tehát képtelen megfelelni az elvárásoknak. Azt nem állítom, hogy azok a játékosok, akik sose játszottak még a játékkal ne élvezhetnék a Switch-verziót, de azok, akik egyszer már végigtolták, valószínűleg nem a Nintendo gépén fogják újra megvenni az amúgy még mindig nagyszerű FPS-t.
A Doom TV-módban tehát elvérzett, de mi a helyzet akkor, ha kézikonzolos módban toljuk a játékot? Ez esetben már közel sem ilyen borús a kép, sőt, a Doom handheld módban döbbenetes. Kis képernyőn nem zavaró a felbontás, és csakúgy, mint a Skyrim esetében az az érzés, hogy akár a vonaton utazva is megküzdhetünk a pokol összes szörnyével, az simán feledteti azokat a kompromisszumokat, amiket meg kell hozniuk a játékosoknak. Sajnos nehezebb fokozaton a framerate néha itt is beesik 30 fps alá, de a játék nagy részében simán és szépen fut a játék. Az már a kipróbálás előtt nyilvánvaló volt, hogy az id Software programjának személyében megszületett minden idők legjobb kézikonzolos FPS-e, hiszen handheldekre a teljesítmény korlátozottsága miatt ilyen minőségű FPS-t még nem láthattunk. Így azok, akik utazás közben szeretnének Doomozni, bátran ruházzanak be rá, ha azonban otthon a TV-n szeretnél játszani és esetleg van egy PS4 vagy Xbox One konzolod, akkor a Doom Switch-változatát visszalépésnek fogod megélni.
Konklúzió
A Doom és a Skyrim portjai sok kérdést megválaszolnak, de legalább ennyit fel is vetnek. Az egyértelműen látszik, hogy a hordozhatóság tényleg érv a multiplatform címek mellett. A Skyrim bebizonyította, hogy ma már nem szükséges monitor vagy TV előtt ülnünk ahhoz, hogy epikus, teljes értékű szerepjátékokkal játszunk. A kérdés azonban még mindig az, hogy napjaink AAA RPG címeivel, nyílt világú kalandjaival hogyan fog megbirkózni a Nintendo masinája. Őszintén szólva én már azzal is elégedett lennék, ha a régebbi nagy klasszikusok újráját (Mass Effect trilógia, Witcher 2 stb.) vihetném magammal, hiszen azokat minimális kompromisszumokkal (nagyjából a felbontás csökkenne kézikonzol módban) elbírja a Switch.
Az FPS-ek esetében már más a helyzet. A Doom még mindig baromi jó játék, de látszik, hogy a Switch nehezen veszi az akadályokat. A 60 FPS lehetetlen küldetésnek tűnik és ez a pont - főleg egy Doom esetében, ahol a játékmechanika lényegében erre a sebességre és dinamizmusra épül - komoly érvágást jelent. Az, hogy ez a műfaj milyen utat jár be, nagyban függ majd a jövőre érkező Wolfenstein 2: The New Colossus sikerétől is.
Mindent összegezve multiplatform játékok tekintetében a Switch jól vizsgázik. A Skyrim simán megérdemel 8,5 pontot, míg a Doom nagyjából 7-7,5-öt annak függvényében, hogy TV-n vagy kézikonzol módban játsszuk. Azt azonban már most kijelenthetjük, hogy a handheld baromi sokat dob az élményen. A tudat, hogy tényleg bárhol és bármikor nyüstölhetjük kedvenc játékainkat olyan vonzerő, amit ma egyedül a Switch képes felmutatni és többek között ez az az érv az exkluzívok mellett, ami miatt a Nintendo legújabb konzolja a vártnál jóval nagyobb sikereket ért el.
