Mario Kart 8 Deluxe - Kritika

A Nintendo Switch startja fantasztikusra sikeredett. A megannyi szkeptikus újságírói vélemény, az online rendszer gyermekbetegségei és a Joy-Con problémák ellenére a konzol egyelőre rekordokat döntögetve mutat fityiszt a kétkedőknek és szállítja rendre a jobbnál jobb értékelésekkel bíró játékokat. Az év, de talán az évtized legjobb játéka a The Legend of Zelda Breath of the Wild után a Wii U éra egyik legsikeresebb programjának az újrája következik a sorban, mely annak ellenére, hogy „csak” egy Deluxe változat kötelező vétel minden Switch- és Mario Kart-rajongó számára.

A Mario Kart 8 Deluxe lényegében a 2014-ben debütált fantasztikus parti-versenyjáték Wii U változatának felpimpelt, tökéletesre csiszolt változata, mely az alapjáték mellett tartalmazza az összes megjelent DLC-t (így már 48 pályán róhatjuk a köröket), valamint kiegészült egy részletesebb, több opcióval bővített Battle móddal, melyben 5 különböző szabályrendszerrel felvértezett arénaharc várja a parti- és versenyjátékok szerelmeseit.

A játékmenet mellett némileg megváltozott a Mario Kart képi világa is. A Mario Kart 8 Deluxe TV módban 1080p felbontásban és atomstabil 60 FPS képfrissítéssel dolgozik, és természetesen támogatja a négyfős multi meccseket osztott képernyőn, azaz a TV előtt ülve igazi családi szórakozássá válhat a játék. A négyfős küzdelmek alatt a 60 FPS-nek búcsút inthetünk, ám panaszra nem lesz okunk, mivel a játék stabil 30 FPS-t produkálva ámulatba ejtően simán fut a képernyőn. A felbontás mellett a játék tisztább, élénkebb képi világgal bír, így, ha csak egy hangyányit is, de grafikai szempontból is előrelépett az alapvetően is pofás program.

Kézikonzol módban a Mario Kart 8 Deluxe 720p felbontásban és 60 FPS-sel fut, és természetesen a kis képernyőn ugyancsak zúzhatunk egyszerre akár négyen is. Az ilyen négyfős partikat a képernyő mérete miatt annyira nem preferáltam, de két játékos kényelmesen órákig eljátszhat a lecsatolt Joy-Conokkal.

Na de miről is szól a Mario Kart? A Mario Kart minden idők egyik legszórakoztatóbb verseny-partijátéka, amelyben ismert Nintendo-karakterek küzdenek meg egymással a zseniálisan megtervezett pályákon. Az igazi móka azonban nem a verseny, hanem a felvehető extrákkal életbe lépő taktikák, aljasságok sorozata, amiket használva borsot törhetünk az ellenfelek orra alá. A zöld teknőspáncélt rakétaként lőhetjük ki, a piros „hőrakéta” funkcióval követi az ellenfelet, így majdnem biztos a becsapódás, a tintahallal festékpacákkal szórhatjuk meg az ellenfelek szélvédőjét és még sorolhatnám a megannyi képességet, melynek köszönhetően versenyjáték sose volt még ennyire szórakoztató.

Az extrák okos felhasználása mellett számtalan vezetéstechnikai és taktikai elemmel élhetünk, amit érdemes kihasználni a versenyek során.

A kezdőknek néhány tipp:

• Törekedjünk arra, hogy mindig legyen nálunk tíz aranyérme, mert akkor gépünk sebessége megnő!
• Sajátítsuk el a farolás képességét. A kanyarokban driftelve kerekünk szikrát vet, és minél tovább driftelünk a farolás után, annál nagyobb turbó lökettel téphetünk ki a kanyarból!
• A kis ugratók tetején nyomjuk meg az ugrás gombot, ekkor sofőrünk vagány mozdulattal jelzi, hogy landoláskor plusz sebességre teszünk szert.
• Mindig keressük a titkos, általában rövidebb, gyorsabban megtehető útvonalakat!
• A jobb extrákat tartogassuk és csak akkor lőjük el, amikor tényleg szükségünk van rá!

Ha kizárólag a Grand Prix, azaz a sima versenyjátékot nézzük, akkor kijelenthetjük, hogy azok a játékosok, akik szénné játszották a Wii U változatot és kizárólag ez az opció érdekli őket, nem sok újdonságot kapnak. Ugyanazok a pályák (immáron DLC-kkel kiegészítve), néhány új sofőrrel megspékelve, ráadásul csak a már ismerős játékmódokban küzdhetnek meg a géppel, családdal, barátokkal vagy az online versenytársakkal. A Mario Kart azonban egy kortalan, időtlen szórakozás, így ha már kívülről ismered a pályákat és megvan az összes DLC, akkor sem érzed, hogy átvert a Nintendo, maximum a dobozon található árcímkén szereplő összeget érzed majd borsosnak.

Ha azonban a Grand Prix mód után vagy mellett beleveted magad a Battle módba, akkor máris elégedett mosollyal nyugtázod, hogy a Nintendo, ha forradalmat ugyan nem is hozott, de tökéletesre csiszolta a kart játékok koronázott királyát.

A klasszikus SNES-es időkbe visszarepítő lufiharc, a Balloon Battle, a teljesen új rabló és pandúr filozófiára épített Renegade Roundup, a Mario Kart Double Dash-ból visszatérő bomba hajigálós Bob-omb Blast, a Mario Kart 7 sztárja, az éremgyűjtögető hajsza (Coin Runners), valamint az ugyancsak a Double Dash-ben debütáló Shine Thief elképesztő vidám küzdelmeket ígérnek.

Ezek a játékmódok nem körpályán, hanem arénákban zajlanak, illetőleg egyedül vagy csapatban is játszhatóak: amolyan Overwatch-autókkal. Minden egyes játékmód más taktikát kíván és más hangulattal bír. Személyes kedvencem a Super Nintendón megszeretett lufiharc, valamint a Coin Runners volt, de online játszva igazából mindegyik játékmódban megtaláltam a számításomat.

Ha már az online módnál tartunk. A Mario Kart 8 Deluxe az átlagnál fapadosabb, de tökéletesen működő online rendszerrel bír. A játék megjelenésének a pillanatában azonnal találtam játékosokat, akikkel vérre menő harcokat vívtam. Egyedül talán a chat opció hiányzott, ami valószínűleg a szeptemberben debütáló mobilos appal érkezik majd.