King's Man - A kezdetek - Kritika

Papíron jó ötletnek tűnt előzményfilmet forgatni a Kingsmanhez, ám a végeredményt látva nehéz megmondani, hogy pontosan mit is akart ezzel a filmmel mondani Matthew Vaughn rendező.

Erről van szó

Orlando Oxford (Ralph Fiennes), a tehetős angol herceg megígérte haldokló feleségének, hogy mindent megtesz azért, hogy ne legyenek háborúk a Földön és hogy megóvja a fiukat, Conradot (Harrid Dickinson) a harcoktól. Ám miközben az I. világháború réme fenyeget, Conrad pedig mindenképp be akar állni katonának, hogy Anglia védelmére keljen, Oxford kénytelen kiépíteni egy nemzetközi kémhálózatot, hogy uralkodók befolyásolásával elejét vegye a jó eséllyel milliók - no meg a fia - életébe kerülő világháborúnak. Ez lesz évek múltán a Kingsman.

Ezért jó

Az I. világháborúnak van egyfajta steampunkos romantikája, aminek köszönhetően hálás helyszínül szolgál mindenféle fantasynek, gondoljunk csak a legutóbbi évekből a Wonder Womanre, és a Kingsman karikírozott világa mindig is kokettált a fantasyvel, így ötletes és frissítő választás volt a szuperhősködéssel vetekedő szuperkémesdit áthelyezni ebbe a korba, ahol olyan rosszarcúak mozognak Raszputyintól Mata Hariig, akik az évtizedek során mesebeli hősökké avanzsálódtak.

Ezért nem jó

Úgy tűnik, a külsőségeket leszámítva a Kingsman-filmek igazi lelke Jane Goldman forgatókönyvíró volt, aki a Csillagpor óta most először nem dolgozott együtt Vaughnal, A kezdetekről ugyanis nagyon nehéz eldönteni, hogy pontosan mi is akar lenni. Először is iszonyú lassan indul be: miközben a háttérben megannyi történelmi személy (karikírozott) felvonultatásával láthatjuk kibontakozni az I. világháborút, addig az előtérben Conrad veszekszik több körben is az apjával, hogy engedje őt harcolni, az pedig minden egyes alkalommal nemet mond neki - még azután is, hogy beavatja őt titkos terveibe, sőt még Oroszországba is magával viszi, hogy segítsen likvidálni Raszputyint.

A sokadik nemet követően Conrad csak azért is elmegy, és a film története ténylegesen is kettéválik: míg Oxford laza montázsokkal teli szekvenciák keretében építgeti hálózatát és próbálja megelőzni, hogy a háború milliók életébe kerüljön, addig Conrad a fronton játssza újra az 1917 legtorokszorítóbb jeleneteit: mintha két külön filmet látnánk egy jegy áráért, és nehéz összeegyeztetni azokat a jeleneteket, melyben a Rhys Ifans által paródiába illően megformált Raszputyin nyalogatja a letolt gatyájú Ralph Fiennes combját azokkal, melyekben Conrad az életéért küzd ronda halált halt hullák között. Aztán mire a két szál találkozik egymással, addigra a néző már a fejét vakargatja, hogy biztos, hogy jó filmre ült-e be, és ebbéli gyanúját erősítheti az is, hogy a Kinsmanre jellemző szókimondás itt disszonánsnak, erőltetettnek tűnik. Még szerencse, hogy az utolsó félórára azért magára talál a film, de addigra már háromszor visszasírtuk Töki és Harry Hart mocskos, de rendkívül szórakoztató kalandjait.

Megéri a pénzét?

Nehéz megmondani, kinek készült ez a film, amely egyszerre próbál háborús drámaként és mocskos szájú szuperkém-históriaként funkcionálni. Annak ellenére, hogy még a legkisebb szerepekben is nagyszerű színészeket láthatunk, nem kevés köztük meglehetősen funkciótlan, részben azért, mert Matthew Vaughn egy túlságosan nagyívű, sokszereplős történetet álmodott meg, melybe aztán olyan sok mindent belezsúfolt, hogy végül aztán sok szék között a földre huppanjon. Reméljük, a már bejelentett Kingsman 3 ennél fókuszáltabb lesz.

---

A King's Man - A kezdetek (the King's Man, 16 aluliaknak nem ajánlott) 2021. december 23-án kerül a magyar mozikba. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.