Gru 4. - Kritika
Gru a negyediken
Negyedik részéhez érkezett a Gru-franchise, ami továbbra is megállíthatatlannak tűnik - és nem véletlenül.
Erről van szó
Miután Maxime Le Mal, Gru ősi ellensége a sulis időkből megszökik a börtönből, az egykori gonosztevő családjával együtt kénytelen alávetni magát a tanúvédelmi programnak, és új helyre költözni, ahol meg kell játszaniuk, hogy ők egy teljesen NORMÁLIS família. Igen ám, de a szomszéd számító lánya felismeri őt, és jól meg is zsarolja.
Ezért jó
Mitől jó egy Gru-film? Azok az idők már az első részt követően elmúltak, hogy a történetük miatt (is). Ha nem vagy a franchise fanatikus rajongója, akkor a folytatások plusz a minyonos spinoffok sztoriját csak nagy nehezen tudnád felidézni, és akkor se kéne haragudnod magadra, ha némileg össze is kevernéd őket. Melyikben is volt a szőke tesó? Hát a lila minyonok? Hát az óriásminyonok? Kérdések, amikre homályba vész a válasz... Ezzel az Illumination agytrösztje, Chris Meledandri is tisztában lehet, aki ezúttal már nem is kérte azt az íróktól, hogy egy összefüggő történettel álljanak elő: a Gru 4. kvázi különálló szkeccsek sorozata, melyeket lazán fűz össze a fő szál meg az unásig ismert, "másnak kell kiadnod magad, mint aki vagy" komikus alap. Gru próbál összehaverkodni a szomszéddal, és ez katasztrófába torkollik, Lucy megpróbál fodrászként érvényesülni, és ez katasztrófába torkollik, készítenek néhány szuperminyont, és - jól sejtitek - ez katasztrófába torkollik. Stb-stb.
DE! Jó eséllyel annak köszönhetően, hogy a 4. részre visszatért az első két részt rendező Chris Renaud, no meg a forgatókönyv írásába az a Mike White is beszállt, akinek A Fehér Lótusz-sorozatot vagy a Rocksuli című filmet is köszönhetjük, a szkeccsek működnek, méghozzá minden szinten: a Minyonok infantilis humorral támadnak, de ezúttal olyan jól időzítenek, hogy minden korosztályt meg tudnak nevettetni, a feltűnő figurák még a szokottnál is szélsőségesebb (ugyan ki akarna csótánnyá változni, csak azért, mert az gyakorlatilag elpusztíthatatlan?), a helyzetkomikum bájos és a régi korok rajongóit terminátoros referenciákkal meg 80-as évekből származó obskúrus slágerekkel is szórakoztatják. Ráadásul a film olyan szélsebes, hogy minden ötödik másodpercre jut egy poén - vagy ha a Minyonok jelen vannak, akkor minden másodpercre öt -, így ha csak minden huszadik talál be, akkor is úgy érezheted, hogy végigkacagtad a filmet.
Ezért nem jó
Részben a tempó, részben pedig a széttöredezett cselekménynek köszönhetően a film néha nehezen követhető, kaotikus. Ezen a rengeteg új szereplő sem segít (még Gru családja is bővül egy új taggal, aki elég szemérmetlen lenyúlása Hihetetlenék Furijának), hisz emiatt több korábbi karakter szorul háttérbe - kezdve Gru három lányával, akikkel a film nem igazán tud mit kezdeni azt leszámítva, hogy lógatják az orrukat, mert el kellett költözniük otthonról. A szuperminyonos szál is teljes zsákutca, mert mire a végén becsatlakoznának a nagy leszámolásba, igazából csak a romok eltakarítására érkeznek újabb, nagyobb romokat teremtve természetesen.
Megéri a pénzét?
Ha nem is érné meg, akkor is ki fogják fizetni. A Gru-franchise a maga szédületes tempójával, elképesztő mennyiségű gegjével, sajátos animációs világával egyszerűen kirobbanthatatlan az emberek szívéből. És örömmel jelenthetjük, hogy a 4. rész nem is él vissza a bizalommal: sztoriban és karakterben ugyan gyengélkedik, cserébe viszont bődületes mennyiségű komikumot kínál mindenféle korosztálynak és ízlésvilágnak. Jöhet a következő.
A Gru 4. (Despicable Me 4, 12 éven aluliaknak nem ajánlott!) 2024. július 4-től tekinthető meg a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.
