1917 - Kritika

1917. április 6-án, pont azon a napon, mikor az Egyesült Államok hadat üzent a központi hatalmaknak, két brit katona, Blake (Dean-Charles Chapman) és Schofield (George McKay) őrvezetők nagyon fontos feladatot kapnak: a senkiföldjén átkelve el kell juttatniuk egy olyan levelet a frontvonalra, amely megakadályozhatná, hogy 1.600 katona, köztük Blake bátyjával, kelepcébe rohanjon. Ez a film a két katona kálváriáját mutatja be, miközben lehetetlen küldetésüket próbálják teljesíteni.

Steven Spielberg, aki a Ryan közlegény megmentésével anno alapjaiban reformálta meg a háborús filmek műfaját, úgy jellemezte az 1917 forgatókönyvét, hogy "az emberek [a moziban] nem kapnak majd levegőt". Spielberg ugyanis tudta, hogy Sam Mendes rendező milyen mesteri tervet eszelt ki saját nagyapja feljegyzései alapján készült filmje realizálásához: azt akarta, hogy a nézők és a szereplők között teljes egészében leomoljanak a korlátok, és ezért úgy döntött, hogy az 1917-et úgy készíti el, mintha egyetlen összefüggő jelenetből állna.

Egy ilyen projekt megvalósításának alapvető narratív eszközöket kell alárendelni: a kamera soha nem szakadhat el hőseitől, az intenzitás kedvéért nem vághat egy robbanásra, becsapódó puskalövésekre stb. és a párbeszédeket is élőben, a maguk természetes szüneteivel és ritmusában kell előadnia. A hosszú snittek monotonitásának elkerülése végett pedig a lehető legtöbb eseményt kell belezsúfolnia két órába, nehogy elveszítsék a nézők figyelmét.

Magyarán mondhatnánk, hogy a stílust a tartalom fölé kell helyeznie. Csakhogy ez az 1917 esetében nem így van. Vannak olyan filmek, ahol a stílus maga a tartalom. A harag útja egész estés adrenalinfröccse vagy a Nyomd, Bébi, nyomd! tánclépésre vágott akciójelenei nem kiszolgálták azokat filmeket, hanem maguk voltak a filmélmény, és ez az 1917 esetében sincs másképp: elemezgethettük volna, hogy hol rejtett el vágásokat a direktor - és ezek között egyaránt vannak egészen nyilvánvaló és "úristen, ezt hogy csinálta?!" pillanatok -, de nem tudtuk, mert azon kaptuk magunkat, hogy benyel minket a mozi: ott kushadtunk és rettegtünk, máskor pedig az életünkért futottunk a két katona társaságában, és ahogy Spielberg mondta, néha még levegőt venni is elfelejtettünk közben.

Mindenesetre le a kalappal Mendes előtt, aki már A kárhozat útja idején eljátszott egy hosszú beállítás gondolatával, mi több, a Spectre nyitójelenetét egyetlen snittként képzelte el, hogy aztán az akció ritmusának betartása végett kössön kompromisszumokat. Ezúttal nem engedte meg magának ezt a luxust, viszont mégsem akart a lehető legkézenfekvőbb megoldáshoz fordulni, azaz hogy kézikamerával loholjon Blake és Schofield után, így a legendás Roger Deakins operatőrrel szövetkezve úgy teremtette meg a háborús filmek klasszikus széles látószögét, hogy közben le sem vette szemét a célról. Deakins pedig kreatív kameraszögekkel, gyönyörű dinamikával és fájdalmasan szép fényekkel oldotta meg a feladatot: reméljük, a Szárnyas fejvadász 2049 után idén is behúzza magának az operatőri Oscart.

Ami pedig a színészeket illeti: a Trónok harca ifjú Tommen királyaként ismert Dean-Charles Chapmanből akár a következő Leonardo DiCaprio is lehet, hogy jól teszi a dolgát, George McKay-t pedig karakteres, sokoldalú megjelenése miatt előbb vagy utóbb be fogja nyelni a szuperhősgyár. Mindketten hitelesen játszanak, olyannyira, hogy még az apróbb szerepekben feltűnő Mark Strong, Colin Firth és Benedict Cumberbatch jeleneteiben is inkább rájuk fókuszálunk. Ez a legnagyobb erőssége ennek a filmnek: nézőjével együtt soha nem veszíti el a fókuszt, soha nem adja fel a küldetését - csakúgy, mint ez a két katona.

---

Az 1917 2020. január 23-tól látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.