Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley - Kritika
Miért is nem detroiti zsaru?
30 év után Axel Foley visszatért egy igazi nosztalgiatrippel, ami kicsit darabos, de azért még most is mosolyra fakaszt.
Erről van szó
Axel Foley-t és a városromboló módszereit már mindenki ismeri Detroitban, így a szervek szabályosan fellélegeznek, mikor a zsaru ismét Beverly Hillsbe utazik, ezúttal azért, hogy segítsen bajba jutott lányán, aki történetesen ügyvédként dolgozik és halálosan megfenyegetik. A nyomok korrupt zsarukhoz, a kartellhez és más nyalánkságokhoz vezetnek. Hogy is hívja mindezt Foley? Ja, megvan: keddnek.
Ezért jó
Míg a világ alaposan kicserélődött körülötte, Foley semmit se változott. Mocskos szájjal kommentálva, a környezetét palira véve és a szabályokra magasról leszarva teszi a dolgát, méghozzá hajthatatlanul, mindig feltalálva magát. De azért tisztában van azzal, hogy már más szelek fújnak: erre a film is ügyesen utal az elején, mikor Foley azzal viccelődik, hogy létezett egy csupa feketékből álló hokicsapat, aztán megjegyzi, hogy ezzel csak ő poénkodhat, ha egy fehér faszi tenné, no, az sértő lenne. De azért ott van a tekintetében, hogy dehogy lenne az, csak megint szívatja a másikat.
Kevin Baconnek rajta volt a bakancslistáján Eddie Murphy, és nem is csalódott benneA szívatáshoz Foley új és régi partnereket egyaránt talál, habár néha azért érezhető, hogy Paul Reiser, Judge Reinhold és John Ashton karakterei csak a régi emlékek felemelgetése és újraélése miatt lett berángatva a filmbe, ezért túl sok vizet nem is zavarnak. Sebaj, Foley kap új célpontot az ügyön dolgozó Joseph Gordon-Levitt személyében, no meg a gyorsan leleplezett főgenya képében is, mert hát ezekben a filmekben soha nem az a lényeg, hogy ki kavarja a szart a háttérben, hanem hogy tud Foley egyre több borsot törni az orra alá. Aki szent és sérthetetlen, az a lánya, akivel csöppet sem jó a viszonyuk, de azért a tékozló apa próbálja elsimítani a dolgokat. Ez utóbbin is érezhető, hogy ez a film egyfajta életmű-összegzés: nemcsak Foley-nak is, de Murphynek is, aki 40 éve bújt először a karakter bőrébe, és azóta már volt fent is, lent is, de nem felejti, honnan jött, és hogy milyen felelősséggel tartozik a nézőnek, aki vele együtt öregedett meg.
Ezért nem jó
Ennek a korosodásnak azért vannak negatív vonzatai is. A film öreges tempóban halad végig meglehetősen kiszámítható cselekménye mentén, az akciójelenetei mindenféle kreativitást nélkülöző, kötelező elemeknek tűnnek csak, nem is értjük, mire költöttek el itt 150 millió dollárt - biztos nem az olcsó CGI vérpermetre vagy a szintén digitális trükkökkel megvalósított helikopteres becsapódásra. Hogy erre a döcögőségre ráerősítsenek, Foley segge alá hajlamosak valami lassú, menekülésre vagy üldözésre teljesen alkalmatlan járműt tenni, és ez a visszatérő poén hamar kifullad.
És míg a régi korokat idéző megjegyzések és beszólások kellemes borzongással tölthetnek el, azért ott van az az érzés is, hogy egyesek itt már túl öregek ehhez a szarhoz - csak aztán ki ne derüljön, hogy mi vagyunk azok!
Megéri a pénzét?
Aki Eddie Murphyn és a 80-as évek zsarufilmjein nőtt fel, annak természetesen kihagyhatatlan élmény a negyedik Beverly Hills-i zsaru. A film pontos tudja, honnan jött, és azt is, hogy jelenleg hol van a helye, és lehet, hogy kicsit öregesen nyomja, de azért még van benne szufla. És mindez annak ellenére, hogy egyik pillanatában még Murphy is kilép a szerepből, hogy megjegyezze, túl fáradt most ehhez az egészhez.
A Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley (Beverly Hills Cop: Axel F, 16 éven aluliaknak nem ajánlott!) már elérhető a Netflixen. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.
