Cars 3: Driven to Win - Kritika

Azt alighanem mindenki tudja, hogy a filmek alapján/mellé készült videojátékok valahogy soha nem működtek igazán: szinte érezni az izzadságszagot rajtuk, ahogy a fejlesztők most a kötelező köröket futják, hiszen az a feladatuk, hogy készítsenek valamit, amit a szülő megvehet a gyerekének a moziból kifelé jövet, és jó esetben még a gyorsétterem gyerekmenüjéhez tartozó ajándékot is hozzácsaphatja a pakkhoz. Mindenki boldog, csak éppen a minőségi szórakozásra vágyók húzhatják a szájukat.

Nem sok olyan film mellé készült játék van, amit pozitív ellenpéldaként lehetne említeni, nekem most valamiért csak a X-Men Origins: Wolverine ugrik be, mert amikor az 2009-ben megjelent, mindenki okkal ujjongott, hogy ez hihetetlen, de végre egy kifejezetten jó, film mellé készült program, ami tartalmas élménnyel szolgál. És itt nagyjából be is lehet fejezni a listát (na jó, azért böngésszétek át ezt az összeállításunkat a legjobbakról).

Hogy a nemrég moziba került, és amúgy szerethető, bár az első, általam imádott rész magasságát meg sem közelítő Verdák 3. mellé készült videojáték, azon semmiképpen sem szabad meglepődni, már csak a fentiek okán sem. Mert tulajdonképpen legyen akármilyen is egy Verdák-mozi, a beszélő autóknak, a tűzpiros Villám McQueennek mindig lesz akkora rajongótábora, amelyre érdemes építeni, és ami egész biztosan elad törülközőt, poharat, labdát, vagy éppen videojátékot. Mondjuk a Cars 3: Driven to Wint. Amiben be kell valljam, még látatlanban is bíztam egy kicsit, hiszen a 2011-ben a második filmhez megjelent Cars 2: The Video Game egészen szórakoztató "marketinganyagnak" bizonyult.

Nem valószínű, hogy sokan megdöbbennek majd, de a Verdák 3. mellé egy versenyjáték készült, de olyan klasszikus, kissé már-már régimódi típusú, amelyben nem egy nyílt világ áll rendelkezésünkre, hanem versenyről versenyre haladunk. Hogy jó-e ez? Szerintem mindenképpen, mert lehet azt mondani, hogy mostanság a nyílt világ az ász, open worldöt minden alkotásba, csak éppen jó pár alkalommal felesleges az egész, nem sikerül megtölteni tartalommal. Így a Cars 3 egy rövid, kicsit vicces, az alapokat megmutató bevezető után rögtön a főmenübe dob, ahol megannyi játékmód közül választhatunk.

Ebből valamennyire már lehet sejteni, hogy ebben a játékban nincs klasszikus sztorimód, aminek létjogosultságáról lehet vitatkozni, a magam részéről örültem volna ha egy értelmes, humoros történettel varázsolnak mosolyt az arcomra. Azt persze tudták a derék alkotók - a rutinos Avalanche Software fejlesztői -, hogy ennek ellentételezésére jó néhány játékmódot kell felkínálni a kipufogógőzre éhes közönségnek. Így hát fogták magukat, és a sima versenyek mellett raktak a Cars 3-ba kaszkadőrmutatványokban való versengést, felszedhető fegyverekkel megbolondított erőpróbát, egymás elleni, osztott képernyős (a Verdák-rajongó testvérek nyilván odáig lesznek tőle) futamokat, és még a sztorimódra valamelyest emlékeztető kupa opciót is, amelyben három egymást követő, különböző típusú versenyt kell teljesíteni. Ekképp a Cars 3: Driven to Win a pályákon felszedhető fegyvereivel és a másik kilökésére épülő versenyeivel sokkal inkább egy Mario Kart-futamokra emlékeztet, semmint klasszikus autóversenyzésre.

Talán meglepő, hogy tulajdonképpen a gyakorlatban jól muzsikál a játék. A versenyek tényleg tudnak izgalommal szolgálni, ami leginkább annak köszönhető, hogy a három nehézségi szint valóban jelent valamit, tehát amíg könnyű fokozaton játszi könnyedséggel, nevetgélve győztem le a Jackson Storm nevű gazfickót, addig közepes, vagy nehéz szinten már tényleg ügyelnem kellett, mikor kapcsolok turbó üzemmódra, vagy mikor kezdek el fegyvereket használni. Utóbbi két funkcióval elég jól lehet trükközni, és ahogy haladunk előre a játékban, úgy kapunk tapasztalati pontokat, amiket a Hall of Fame felületen tudunk követni. Ezek persze sok érdekességgel nem szolgálnak, mindössze arra jók, hogy újabb játékmódokat, újabb pályákat nyissanak meg.

Hisz azt nem szabad elfelejteni, hogy az egész pofás grafikával összehegesztett program nem egy szimulátor, nem itt fogunk felkészülni a KRESZ-vizsgára. Az autók irányítása áramvonalas, szerethetően könnyed, ugyanakkor a fizika esetében már akadnak gondok. Nem elsősorban arra gondolok, hogy amikor nekimegyünk valaminek, a program két másodpercen belül visszadob minket a pálya közepére – ez még elmegy, nem annyira zavaró, a gyerekekre is kell gondolni. Az viszont már közel sem ennyire kellemes, hogy gyakran következmények nélkül tudunk átgázolni fákon és egyéb tereptárgyakon, ami azért még egy ilyen típusú játék esetében is lehangoló.

Ahogy az is, hogy a programban van 20+ autó, ám ezek érdemileg nem befolyásolják a játékmenetet, csak rajongói szempontból lehet jelentősége, hogy Matukával vagy Villám McQueennel vágunk neki a versenyeknek, a pályákon nyújtott élmény ugyanaz lesz. Utóbbiakra egyébként nem lehet különösebb panasz, mivel azok a Verdák világából valók, és nemcsak kellően változatosak, de nagyon hangulatosak is. És hát ez utóbbi a Cars 3: Driven to Win legnagyobb erénye, amellett, hogy nem csupán a gyerekeknek nyújt remek élményt, hanem annak is, aki csak egy kis arcade-os kocsikázásra vágyik. A szavatosság már más kérdés, de ahogy a mozikba került harmadik epizód, úgy ez a játék sem az örökkévalóságnak készült.

A Cars 3: Driven to Win Xbox 360-ra, Xbox One-ra, PS3-ra, PS4-re, Wii U-ra és Nintendo Switch-re jelent meg. Mi Xbox One-on teszteltük.