Sonic Forces - Kritika

Nem érdemes hosszan részletezni, úgyis tudja mindenki: a nyár végén megjelent Sonic Mania fantasztikus játék volt, akár azt is lehetne mondani: fantasztikus nosztalgiajáték volt. Visszavitte az embert abba a korba, amikor még nem számított a grafika, nem azt néztük, kitesz-e 4–5 órát egy program kampánya, sokkal inkább az volt a fontos, hogy milyen a játékélmény, lehet-e róla másnap órákon át beszélni a suliban. A Sonic Maniáról lehetett, és bár kicsit furcsa, de az idei évben, még a karácsonyi szezon előtt befutott egy újabb Sonic-kaland. Erről nem beszéltek annyit, a Sega mintha jobban tolta volna a Maniát, amit meg is tudok érteni, annak ellenére, hogy a nem elsősorban a nosztalgiafaktorra rájátszó Sonic Forces egyáltalán nem rossz játék, csupán folyamatosan érezni a gyengeségeit.

Bár a Sonic Forces legtöbbet kommunikált jellemzője az egyedi karakteralkotás volt, én valahogy ezt kissé súlytalannak éreztem. Nem állítom, hogy nem néz ki jól, amikor egyszer csak belép az átvezetőbe a figura, akit pár másodperccel korábban mi alkottunk meg, azonban ennyiben nagyjából ki is merül a dolog. Igaz ugyan, hogy a lehető legrészletesebben testre szabhatjuk saját karakterünk kinézetét, és még az egyes pályák teljesítése után is kapunk ilyen-olyan „kosztümöket”, melyeket a figurára aggathatunk, sőt, mások karaktereit is kölcsönvehetjük, viszont ez egyszerűen nem tud olyan jelentős lenni, hogy néhány percnél többet foglalkozzak azzal, milyen a karakterem füle, vagy éppen a színe.

Ami ennél sokkal lényegesebb, és mondhatnám azt is, hogy egy Sonic-játékban mindig is ez volt a legfontosabb, az a játékmenet. Ha azt mondom a Forcesra, hogy gyors, akkor persze még nem mondtam semmit, hiszen alig volt olyan Sonic, amelyik ne arról szólt volna, hogy a pályákon szinte villámsebességgel száguldunk végig. Ám villámsebesség és villámsebesség között is van különbség, és az új Sonic-játék egyik legfőbb ismérve, hogy gyakran nem is érzékeljük, mi történik, annyira gyorsan zajlik minden. Csak azt látjuk, hogy csúszunk, ugrunk, repülünk, lövünk, aztán a következő pillanatban már ott is vagyunk a célban, és azon izgulunk, hogy minél több pontunk legyen. Ez kissé zavaró tud lenni, de azért a Sonic Forces jól teljesít: lendületes, pörgős játék, melyben nem akad üresjárat – talán csak a két pálya közötti dialógusok hervasztóak, melyek csak helyenként viccesek, és érződik rajtuk, hogy igazából azért vannak, mert hát ilyeneknek is lenniük kell.

Szerencsére a pályadizájnnal nincs különösebb probléma, elvégre a játék során egymást váltják a 2D-és és 3D-s részek, vagyis lesz, amikor úgy érezzük, egy old school Sonic-játékban vagyunk, de a legtöbbször inkább az az érzésünk támad, hogy ez olyan, mint a Sonic Generations, csak modernebb kiadásban. Utóbbi részben igaz is, de a Forces lényegesen sötétebb, mint az előbbi játék, noha vannak olyan színes-szagos részei is, melyek láttán könnyen Disneylandben érezhetjük magunkat. Kell ez a változatosság, hiszen jót tesz a játéknak, hogy egyik percben még Dr. Eggman sötét bolygóján kalandozunk, a következő pillanatban pedig már valami vidámabb helyen vagyunk.

Ha valaki a fentieket olvassa, teljesen jogosan teszi fel a kérdést: mi is akkor itt a gond, miért nem lehet olyan dicshimnuszokat zengeni a Forcesról, mint a Maniáról? Nos, a legfőbb probléma – és sajnos már ez rányomja az egészre a bélyeget –, hogy ez a játék egész egyszerűen rövid. És ez nem a szokásos panaszkodás, hogy ma már nincs megfelelő hosszúságú alkotás, a fejlesztők DLC-k formájában adják ki a teljes játékot, és hasonlók. Most tényleg arról van szó, hogy a Forces piszok gyorsan végigjátszható: van ugyan 30+ pálya, ami elsőre nagyon szépen hangzik, akkor viszont már egyáltalán nem, ha rájövünk, hogy egy-egy pálya 3–4 perc alatt teljesíthető. Persze, mindegyiknek neki lehet újra és újra menni, még több gyűrűt gyűjteni, a jobb eredményért rohanni, de a helyzet akkor is az, hogy a Forces nem lett egy olyan játék, amelyet hetekig fogunk nyüstölni. És ami igazán zavaró: ez a Sonic könnyű, olykor már szemtelenül könnyű. Aki a Mania felől érkezik, kisujjból megoldja a feladatokat, de annak is csak a bossharcok fognak kisebb problémát okozni, aki mondjuk évekig Sonic-játék közelébe sem ment.

A Sonic Forces november 7-én jelent meg PC-re, PS4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switchre, mi a Microsoft konzolján teszteltük. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.