Portal Knights - Kritika

Ha valaki megnéz akárcsak egyetlen előzetest vagy képet a Portal Knights-ból, rögtön azt mondja: ez tisztára olyan, mint a Minecraft. A fejlesztők sokat játszottak a híres-hírhedt építgetős játékkal, aztán fogták magukat, és megcsinálták a saját verziójukat, nincs ebben semmi újdonság. Olyan a világ, mint a Minecraftban, nagyjából olyanok a hősök, mint a Mojang alkotásában, szóval tényleg felesleges nagy meglepetéseket várni. Ez lehet az első benyomás, ami sajnos lényegében végig kitart a játék során, mert igen, a Portal Knights nem sok új elemmel, játékmenetbeli élménnyel örvendezteti meg azt a játékost, aki tudja, mi az, hogy Minecraft.

A játék elején három kaszt közül választhatunk, lehetünk harcosok, íjászok, és persze mágusok is – nagyjából olyan ez, mint egy butított RPG-ben. Ami már előrelépés, hogy valóban részletesen testre szabhatjuk karakterünket, például megannyi haj- és bajuszszín közül válogathatunk, könnyen érezhetjük úgy magunkat, mint amikor évekkel ezelőtt a kis avatárunkat alakítgattuk hosszú ideig az Xbox Live felületén. Aztán belépünk a Portal Knights világába, és tényleg úgy fogjuk magunkat érezni, mintha a Minecraftba csöppentünk volna: kissé pixeles, platformelemekből álló vidék, ahol szinte minden színes. Amikor azt írtam, hogy „a Portal Knights világába”, nem voltam elég pontos, lévén 47 világ van itt, hiszen az előrehaladás a portálokon keresztül lehetséges, amelyek újabb és újabb világba vezetnek minket. Jól hangzik mindez, ugye?

Hogy a fenébe ne! Ám a bibi ott van, hogy hiába rendelkeznek ezek a kis szigetek elvileg különböző ellenfelekkel és megszerezhető nyersanyagokkal (elvégre bányászni, rombolni és építeni is fogunk), ez nehezen jön át, rendre azt érezni, hogy hiába megyünk előre, hiába fejlődünk, lényegi újdonság mégsem vár ránk. Pedig a Portal Knights alapkoncepciója – legyünk bármennyire is kritikusak – nem volna rossz: Minecraft + RPG-elemek = valami csodálatos alkotás. Akinek viszont már a Minecraft esetében is az volt a problémája, hogy hamar megunható a játék, az most sem fog másként érezni. Persze, nem azt mondom, hogy nem jó dolog a három kaszt valamelyikével (vagy akár egyszer egyikkel, másszor másikkal) összeállítani a saját fegyvertárunkat, fejlődési pontokat szerezni, szerszámokat létrehozni, netán platformelemek segítségével minél magasabbra törni. Tök jó dolgok ezek, ebben nincs vita, de valahogy mégiscsak több kellene ahhoz, hogy lehessen éltetni a Portal Knightsot.

Építkezünk, saját házat rendezünk be, ásványokat szerzünk a földből, és helyenként még élvezzük is ezen feladatokat, azonban sajnálom, számomra ez a fentiek miatt kevés. Pedig még a harcrendszer sem rossz: hack and slash keveredik a Dark Souls-sorozat kitérésre épülő rendszerével, és bár jóval egyszerűbb a végeredmény, de kellően taktikus tud lenni. Kár, hogy az ellenfelek nem annyira fantáziadúsak, zombifélék meg csontvázlények jönnek rendre, éppen ezért nem is érez nagy késztetést az ember, hogy a továbbhaladás útjába álló, a portálokat őrző főellenfeleken kívül szívesen verekedne meg bárki mással. Pláne, hogy a felfedezés sokkal izgalmasabb, hiszen ki akarna egyen élőhalottakat csapkodni, mikor bányászás közben akár egy valódi kincsesbányára lelhet?

A Portal Knights amúgy pofás kis játék, a grafikája igen szerethető, a világok változatosak, a bevilágításuk meg kiemelkedően szép, és szerencsére azt is érezték a fejlesztők, hol a határ a kellemesen retró és az idegesítően pixeles megjelenés között, a kooperatív játékmód pedig kifejezetten dicsérendő. Az irányítás már sokkal kevésbé, ami egy Keen Games fejlesztette alkotás esetében maga a borzalom. Nehéz megszokni, hogy melyik gombbal tudjuk irányítani hősünket, és az sem túl kellemes, amikor azért vesztünk el egy csatát (nem mintha a halálozásnak olyan túl nagy tétje volna), mert lehetetlen rendesen kontrollálni a drága harcost.

A Portal Knights PlayStation 4-re, Xbox One-ra, PC-re és Nintendo Switch-re jelent meg, Mi a Microsoft konzolján teszteltük.