Middle-earth: Shadow of War - Kritika

Sok mindent el lehet mondani a Middle-earth: Shadow of Warról: látványos, de monoton, alkalmasint repetitív, olykor pedig egyenesen „farmolós”… de azzal senki nem vádolhatja a játékot, hogy ne lenne benne elég tartalom. Már az alapjáték is hajlamos volt tennivalók alá temetni az egyszeri játékost, a Monolith fejlesztői pedig azóta is fáradhatatlanul és tiszteletreméltó pontossággal dobják piacra a beígért kiegészítőket. Ennek megfelelően már volt szerencsénk két új ork törzshöz, egyengethettük Galadriel királynő szépséges, ám csöppet arrogáns gyilkosának, Eltarielnek útját, most pedig egy halandó szegődik társunkul Középföldi utazásunkon. Nem más ő, mint Baranor Gondorból, egy kapitány, akinek se hatalomgyűrűje, se halhatatlansága, se királynőtől kapott mágiája… Egy egyszerű halandóról van szó, aki messze maga mögött hagyja Mordor vidékét, hogy keletvég hírhedt zsoldosaitól szerezzen segítséget. Útja a távoli Lithladba vezeti, mely föld urai orkok helyett az aranyló homok, a dühödt homokviharok és a föld alatt tenyésző homoki férgek. Kellemes változatosság ez a végtelennek tetsző mordori kampány után… kár, hogy hossza okán aligha több, mint egy hétvégi kitérő.

Mindezek mellett a The Desolation of Mordor mégsem tűnik egy szemérmetlen koppintásnak, mert kölcsönvett ötletek ide, vagy oda, a recept tökéletesen működik. Olyannyira, hogy boldogan hagytam hátra gyűrűt (csak az asszony meg ne hallja) és mágiát, hogy pusztán trükkökkel és szerkentyűkkel egyeljem az ellent és próbáljam elfoglalni a zóna összes erődjét.

A szemfülesebb olvasók itt bizonyára már elgondolkodtak azon, hogy hogyan is működik a nemezis rendszer egy halandó esetében. A válasz egyszerű: sehogy. A tét ezúttal jelentősen nagyobb, hiszen itt nincs újjászületés… ha Baranor meghal, oda az összes zsoldosunk és búcsút inthetünk az összes erődünknek, mi pedig kezdhetünk mindent elölről, amúgy roguelike módra. Nyilván egyetlen életbe nem férnek bele a nemezis-rendszer fűszerei, mint amilyen a bosszúállás meg a machos kakaskodás, de talán ez a rövidke kampány nem is adna teret efféle mókázásnak.

Persze nem árt a segítség az erődök ostrománál, mely szerepet most keletvég pénzen megvásárolható zord martalócai, bérpengéi és zsoldosai töltik be. Színes társaság ők – ha nem is annyira, mint a korábbi felvonások orkjai –, akik ezúttal képesek nyílt és rejtett konfrontációra (értsd: lopakodásra és orgyilkosságra) egyaránt; így pedig egész komplex stratégiákat építhetünk fel, mint amilyen az elterelés, vagy éppen a csendes behatolás az ellenséges tábor szívébe. Képességeik is változatosak és érdekesek: a füstbomba, a pajzsdobbantó, a felcser mind-mind a menün szerepelnek, amik segítségével szórakoztató káoszba fojthatjuk az egész csatateret és látványosabbnál látványosabb trükkökkel kényeztethetjük magunkat.

Sajnos tennivaló nem sok akad ebben a kiegészítőben. Az a néhány kurta sztoriküldetés hamar elrepül, így az időnk nagy részében itt is az erődök leigázásával fogunk foglalkozni – cserébe ezúttal ezen tevékenységünk sokkal élvezetesebb és rizikósabb, mint volt az valaha Talion esetében. Mégis, ha lenyomtuk az öt helyőrséget és sarkunk alá gyűrtök a régió urának erődjét is, a kaland véget ér és legfeljebb a gyűjtögethető tárgyak levadászásával foglalatoskodhatunk. Igaz, ezúttal ez kivételesen hasznos és szórakoztató időtöltés, szemben halhatatlan vándorunk versgyűjtögetésével... ha másért nem is, hát a csáklya-ernyő kombináció Batman-játékokat idéző sebességélménye miatt, feltéve, hogy kellő pontot költöttünk eszköztárunk fejlesztgetésére.

A Middle-earth: Shadow of War – The Desolation of Mordor DLC május 8-án jelent meg PC-re, PS4-re és Xbox One-ra, mi a Sony konzolján teszteltük. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.