Az akolitus - 6. rész - Kritika
Harc nélkül is vannak izgalmak
A múlt héten Az akolitus ötödik epizódja mintegy csúcspont volt a csetlés-botlásai ellenére, hiszen Qimir felfedte valódi kilétét, összecsapott a Jedikkel és le is mészárolta a nagy részüket. Az új részben viszont Leslye Headland és társai bizonyítják, hogy nem feltétlenül szükséges akció és a fénykard az izgalmakhoz. Megteszi azt pár filozofikus fejtegetés és thrillerszituáció is, amelyek más megvilágításba helyezik a dolgokat.
A Köztársaság Fénykora… és alkonya – Erről van szó
A Jedik szemszögéből tragikus, Qimir perspektívájából diadalmas összecsapás után Mae és Osha az ellenség oldalára kerülnek. Az előbbi abban reménykedik, hogy Solt és társait tudja manipulálni, az utóbbi esetében pedig Qimir bízik abban, hogy óvatosan rávezetheti Oshát a sötét oldal útjára. A mester ismét bizonyítja, hogy jobb az akolitusnál, mert látszólag sikereket ér el, míg volt tanítványa le- és elbukik, így kénytelen lesz meghallgatni Solt. Közben a fényostort "csattogtató" Vernestra Rwoh a Khofarra utazik, hogy felmérje a veszteségeket és tisztességesen eltemesse a megölt Jediket, itt pedig a balga kísérője elülteti a bogarat a fülében, hogy ez az egész Sol műve lehet, mivel csak ő rendelkezik akkora erővel, hogy lenyomjon egy Jedi-osztagot.
A világos oldal – Ami működik
Megírtuk vagy megírtuk az előző epizódkritikában, hogy ez a szerepcsere jótékony hatással lesz Az akolitusra? Mesterkélt és erőltetett? Az. Vannak logikai buktatói? Vannak, de szerencsére nem sokáig áltat minket Headland azzal, hogy Sol mint tapasztalt Jedi mester naivan megkajálta ezt az identitásváltást. Mae és Sol oldalán a lebukás feszültsége, Osha és Qimir szálán pedig a pislákoló kétely tűzzé lobbanása szolgáltatja az izgalmakat. A legérdekesebb persze ez utóbbi kettő kapcsolatának az alakulása, ami olyan fejtegetéseket kínál, mint amilyeneket Az utolsó Jedik legjobb jeleneteiben hallhattunk. Sőt, mintha Headland sokat merített volna Rian Johnson mozifilmjének Ahch-Tó-i beszélgetéseiből, mivel Qimir filozófiája emlékeztet a szürke zónába tévedt Luke-éra, háttérsztorija pedig Kylo Renére, akit álmában támadott meg a saját mestere, ezért sodródott a sötét oldalra.
Megvan a Trónok harca előzménysorozatának férfi főszereplőjeAzért persze Qimir esetében jól beazonosítható a sötét oldal, hiszen kifejti, hogyan hasznosítható a harag, a gyűlölet és a félelem, de máris másképp tekintünk rá, hogy kiderül, tulajdonképpen nem is igazi Sith, hanem egy sötét Jedi, aki maga is nagyot csalódott. Higgadtsága, Oshával szembeni nyitottsága – bármennyire is átlátszó a manipulációja – kétségtelenül szimpatikus karakterré avatják. Manny Jacinto pedig ezúttal is remekül játszik, így még meggyőzőbbek a figura tanai, mi, nézők is könnyen a hatása alá kerülünk. Végre Amandla Stenberg is kap lehetőséget arra, hogy kibontakozzon, hiszen Oshának a sötét oldal felé tett apró lépéseit, forgatókönyv szintjén is jó érzékkel adagolt elbizonytalanodását szépen megvalósítja a színésznő. Ezúttal a párbeszédekkel sincsenek komoly gondok: egy-két sutább dialógus becsúszik inkább Mae és Sol szálán, de látszik, hogy az érdekes konfliktusokból és drámákból logikusan következnek a jobban megírt szövegek is. Ha pedig Solt emlegettük: benne is van potenciál. Az őt játszó I Dzsongdzse ezúttal gyengébb teljesítményt nyújt, mint Jacinto és Stenberg, az angolt most a kelleténél nagyobb mértékben töri, de a karakter Oshához hasonlóan elbizonytalanodik, és egyre valószínűbb, hogy sötétebb a múltja, mint gondoltuk.
A sötét oldal – Ami nem működik
Az utolsó Jedik negatív értelemben is az eszünkbe juthat az aktuális epizódról. Ha emlékszünk annak a "kristályrókáira" vagy a Jar Jar szintű Rose Ticóra, akkor helyben is vagyunk. Itt a korábbi részekben megismert ewokszerű nyomkövető, Bazil szolgáltatja a cukiságot, egyúttal Rosékhoz és az ewokokhoz hasonlóan gyengíti a sztori komolyságát. Értjük mi, hogy ezek a fajta komikus mellékkarakterek kezdettől a Star Wars részét képezik, de ahogy az Andor is megvolt nélkülük, úgy az elvileg sötét krimi Az akolitusból is nyugodtan kihagyhatták volna az efféléket. Ráadásul Bazil nem is tesz túl sokat azért, hogy beköpje Mae-t Solnak, egy elég enervált kísérlet keretében próbálja leszerelni a nőt a maga alig több mint egyméteres magasságával. Azaz vicces(nek szánt) és egyértelműen buta.
Továbbá bizonyos szempontból az Osha–Qimir-szállal is vannak problémák. Nyilvánvalóan a Disney+-os sorozatformátumból is fakad, hogy sietősen kell felskiccelni akár karakterfejlődéseket, mert van rá bő harminc perc, olykor annyi sem. Ám így is joggal érheti a vád Headlandéket, hogy Osha túl gyorsan elkezdi beadni a derekát. Igen, gyerekkora óta nyomasztják ezek a lelki sérelmek, amelyek miatt fogékony lehet a sötét oldalra, de az ikerpár tagjai közül Az akolitus eddig pont őt állította be a bölcsebbnek, a pszichésen szívósabb testvérnek. Ugyan meghasonlott és otthagyta a Jedi Rendet, de az eddigi történésekből nem következik, hogy az epizód elején még bosszút akar (oké, ez sem éppen egy Jedi-vonás), a végén meg már Vadert idéző szuszogás kíséretében Qimir sisakját próbálgatja, amiről egyébként bebizonyosodott, hogy tényleg kortózisból készült.
A fényostoros jelenet pedig egyenesen csalódást keltő: Vernestra pont annyira rövid ideig lóbálja, ahogy azt az egyik kedvcsinálóban is láthattuk. Egyelőre tehát nagyobb a fegyver füstje, mint a lángja, hogy eme képzavarral éljünk.
Baljós árnyak közelednek – Kitekintés és végszó
Kifejezetten örülünk neki, hogy Az akolitus legújabb részével a sorozat nem zuhant vissza az ötödik epizódot megelőző színvonalra, sőt még javult is egy kicsit a minőség. Remélhetőleg marad ez a tendencia. Headland okosan használja ki a szerepcserét, ez által árnyalja a szemben álló feleket, jobban megismerjük a Jediket és a sötét oldalt, így az előbbiek még kevésbé tűnnek morális értelemben jóknak, az utóbbi képviselője pedig morális értelemben rossznak. Ezen a vonalon tovább haladva az alkotók egészen új szegleteit térképezhetik fel a Star Wars-mitológiának. Bizonyos értelemben persze blaszfémiaként is értékelhetjük, hogy a Jedik egyre ellenszenvesebbeknek tűnnek, de egyrészt ne feledjük, hogy a rendkívül sunyi Vernestra és csapata nem egyenlők a Nagytanáccsal, amelyet egyelőre még csak emlegetnek, másrészt már George Lucas előzménytrilógiája is komplikálta kicsit a dolgokat az által, hogy meg-megvillantotta a Rend dogmatikusságát főleg Anakin viszonylatában. Úgyhogy aki nyitott a mitológia tágítására – de semmiképp nem a felszámolására! –, az akár még elégedett is lehet a sorozattal Az akolitus utolsó két részét követően.
Az akolitus (Star Wars: The Acolyte) 6. része 2024. július 3-tól megtekinthető a Disney+-on. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.
