Az akolitus - 5. rész - Kritika
Mindvégig ő volt!
Az akolitus eddig részről részre egyre inkább lelombozott minket. Jó hír, hogy az ötödik epizódban azért javul a helyzet, felpörögnek az események már csak azért is, mert egy kifejezetten akciódús szűk félóráról van szó. A rossz hír az, hogy ez még nem menti meg a szériát, sőt ha itt véget érne, talán szép emlékekkel gondolnánk vissza rá, mivel olyan ez az ötödik rész, mint egy finálé.
A Köztársaság Fénykora… és alkonya – Erről van szó
Mae mintha meggondolta volna magát a Khofar nevű bolygón, a vuki Jedi mester meggyilkolását célzó küldetése közben, a nyomában loholó rendfenntartók pedig egy olyan ellenféllel szembesültek, amelyet életükben nem láttak, legfeljebb a legendákból hallottak róla. Mae, az akolitus mestere az ötödik részben bizony rengeteg Jedit lemészárol, mert az ő ereje látszólag sokkal nagyobb és halálosabb, mint ennek a szedett-vedett amatőrök gyülekezetének tűnő csapatnak. Sol és szerencsétlen kis tanítványa, Jecki állják a sarat egy darabig, de az utóbbi megnézhette volna A klónok támadása Dooku kontra Anakin küzdelmét, tanult volna belőle, például azt, hogy nem megyünk neki egy Sith lovagnak két fénykardot lóbálva, mert csúnya vége lesz. Na de kit rejt a maszk? Erre is fény derül a párbajok hevében, és meg is lepődtünk, meg nem is.
A világos oldal – Ami működik
A nyitójelenet ugyan elég suta, bár nyilvánvalóan a Mester hatalmas erővel taszította el Oshát, így valamennyire érthető, hogy a hősnő miért került olyan távol a küzdelem centrumától. Ám ahogy visszatérünk vele a helyszínre és meglátjuk a Jedi hullákat, majd az egymásnak feszülő fénykardokat, az már döfi! Leslye Headland és csapata megadta végre a Star Wars-rajongóknak a látványos párbajokat, és bár arról nem győzött meg minket, hogy ez ugyanaz a színvonal, mint amit az előzménytrilógiában láthattunk, de a koreográfia hasonló ahhoz, amit Nick Gillard kaszkadőr-koordinátor kifejlesztett még a Baljós árnyak forgatása előtt. A küzdelmek dinamikusak, jól komponáltak, ha nem lennének a butaságok, amelyekkel a következő fejezetben foglalkozunk, akkor a sorozat ezen részével elégedettek is lennénk. Ja és ismét kapunk egy kis kungfut, azaz pusztakezes összecsapást, hiszen Mae és Jecki is egymásnak feszülnek, és bár a párbeszédek ócskák, de a csihi-puhi szórakoztató.
Na és milyen a dráma az aktuális epizódban? Nyilvánvalóan a legizgalmasabb történés az, hogy kiderült: mindvégig Qimir vagy legalábbis egy rá nagyon hasonlító fickó rejtőzött a maszk mögött. Azért fogalmazunk ilyen óvatosan a dolgot némileg egyértelműsítő párbeszédek ellenére is, mert volt olyan szivárgás Az akolitus bemutatása előtt, ami arról szólt, hogy nem Mae és Osha az egyetlen ikerpár, Manny Jacinto, aki Qimirt játssza, szintén kettős szerepben tűnik fel a sorozatban. De lehet, hogy valójában csak ez a helyzet, hogy egy csempésznek álcázta magát, közben meg Sith, aki a sötét erőt szabadon akarja használni. Legalábbis ezt jelöli meg céljaként, amelyben van ráció, hiszen a Sith-ek régóta eltűntek a galaxisból vagy legalábbis a reflektorfényből, és mint a brendoki boszorkányok és a Jedik konfrontációjában láthattuk, a Rend csak a saját Erő-értelmezését és módszereit fogadja el, az alternatívát gyakorlatilag illegálisnak minősíti. Érdekes koncepció, amelyet Headland használhat akár mindenféle másság elnyomásának a metaforájaként. Azért reméljük, a továbbiakban nem párolja ezt a sztorit identitáspolitikai "kurzussorozattá", ennél sokkal több potenciál rejlik benne! Egyébiránt dicsérjük Jacintót! Qimirként is tetszetős volt a laza játéka, Sith-ként pedig egyenesen lubickol a szerepben, a színész élvezi az amúgy sablonosan ábrázolt gonosztevő megformálásának hálás feladatát.
A sötét oldal – Ami nem működik
Az akolitus kapcsán mostanra kijelenthetjük – három rész van még hátra a nyolcból –, hogy Headlandnek és csapatának ezúttal nagyon nem jöttek össze a párbeszédek. Eddig is roppant didaktikus és bugyuta volt a legtöbb dialógus, ám ez az epizód minden korábbin túltesz. Azaz a harc hevében is "vígan" eldiskurálnak a szereplők úgy, hogy bárki lesújthatna a másikra, így a pórul járt rastahajú Yord Qimirre, de hát a forgatókönyvírói önkény MÉG nem engedi. A "csúcs" ebből a szempontból talán az a jelenet, amelyben Sol és Qimir összetűznek, és elbeszélgetnek arról, hogy ki, honnan ismeri a másikat. "Szóval nem emlékszel rám?" – kérdezi a Sith. "Valami ismerőset érzékelek" – feleli a mester, hogy a hülyének tekintett néző fejébe verjék a sorozatkészítők, ha eddig nem jött volna rá magától, hogy egy ismerős karaktert rejt a maszk. És a "legelmésebb" megjegyzés? "A Jedik fegyverét használod. De nem vagy Jedi" – állapítja meg Sol. Nem mondod, Sherlock?!
Headlandék még az olyan triviális szövegeket is képesek önparódiába fordítani, amelyek csak utasítások. "Vidd a civilt a hajóra!" – parancsolja Sol. "A civil megy a hajóra" – feleli Yord és magával rángatja Oshát. Persze teszi ezt végig bekapcsolt fénykarddal, nem gondolva arra, hogy azok a denevérszerű lények, amelyek közül egy Solt is megtámadta az előző részben, a fényre gerjednek, ott leselkednek a fákon. Ebből lesz gondja a Sith-ünknek is. De na, a "civil" emlékezteti erre a Jedi lovagot, aki olyan bután viselkedik ebben az epizódban is, mintha most kezdte volna a kiképzését. Ellenben Jecki, a padawan már úgy küzd, mint egy profi – ez is forgatókönyvírói önkény, hiszen adni kellett Dafne Keennek valami menő jelenetet a hattyúdala előtt. Mindkét, főszereplőnek beállított, de eddig nem valami izgalmas karakter a fűbe harap, legalábbis úgy tűnik. Headlandékből kinézzük, hogy felrúgva minden logikát valahogy visszahozzák őket, kitört nyak ide, átszúrt felsőtest oda. Na és az hogy tetszett, amint Mae fénykarddal sérót igazít, átöltözik és megvan a nagy szerepcsere? Mi itt már nem bírtuk ki nevetés nélkül.
Baljós árnyak közelednek – Kitekintés és végszó
Az akolitus ötödik része összességében izgalmasra sikeredett, és bár több sebből vérzik ez az epizód is a drámát és a karakterépítést tekintve, a kardpárbajok azért mentik a menthetőt. Furcsa, hogy Headlandék már most leleplezték a maszkos Sith-et, aki kiirtotta a fontosabb Jedi-karakterek nagy részét is. Ez akár bátor, akár buta húzásnak is tekinthető: bátor, mert azt hittük, Yorddal és Jeckivel is vannak tervek, buta, mert így olyan, mintha ez a rész a finálé lenne. Persze azért kapunk cliffhangert, hiszen Mae és Osha szerepet cserélnek, így a továbbiakban egy érdekes macska-egér játék indulhat, a két testvér az ellenség soraiba épülve feltérképezheti azt az oldalt, amely ellen eddig harcolt. Abban pedig biztosak vagyunk, hogy nem ilyen egyszerű a képlet, hogy Qimir csak szabadon akarja használni a sötét erőket. Valószínű, hogy van még több Sith, akikkel kapcsolatban áll, és mi azt sem zárnánk ki végérvényesen, hogy esetleg belőle lesz a Disney-kánon Darth Plagueise. Ugyanis azt mondja, valójában nincs neve. Még? Szerintetek?
Az akolitus (Star Wars: The Acolyte) 5. része 2024. június 26-tól megtekinthető a Disney+-on. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.
