Eleven kór - Kritika

James Wan belevág a horror elevenébe

KRITIKA: Eleven kór
Kritikánk maximálisan SPOILERMENTES.

Madisont (Annabelle Wallis) szörnyű rémálmok kísértik, melyekben egy titokzatos fickó brutális gyilkosságokat követ el. A víziókról aztán kiderül, hogy valójában is megtörténtek, az elkövető pedig az a Gabriel, akiről sokan sokáig azt hitték, hogy csak Madison képzeletbeli barátja a gyerekkorából, a nő azonban tudja, hogy ennél sokkal rosszabb.

Az Eleven kór második előzetesében rendhagyó módon maga a rendező, James Wan is feltűnik, és arról beszél, hogy szerinte a nézők ráuntak arra, hogy újra meg újra ugyanazt nézzék meg, és ki vannak éhezve valami újra. Az író-rendező már jó néhány horrorvonulatért tehető felelőssé, hisz neki köszönhető az első Fűrész és a Démonok között-franchise első két filmje is, melyek mind-mind számos folytatást, spinoffot és nem utolsósorban ripoffot fiatalt - stílusban, felépítésben, gyártásban egyaránt. Szóval Ha Wan valami újat akar létrehozni, akkor arra nem csak a nézőknek érdemes figyelni, de a stúdióknak is.

 

Ám ezúttal a törekvései lehet, hogy fordítva fognak elsülni. Az Eleven kórt előzetesen olyan mértékű titkolózás övezte - ami feltehetően a rendező kérésére történt így -, hogy félő, a közönség tudomást sem szerez majd a filmről, pedig nagyon is megérdemelné a figyelmet. Nem azért, mert majd kipattan az eredetiségtől, hisz minden elemét láttuk már korábban, hanem mert horrorrajongóként édes egyszerűen marha jó érzés nézni.

Teljesen érthető egyébként, hogy a rendező és a stúdió szeretné titokban tartani az Eleven kór fordulatait: még odáig is elmentek, hogy üzentek a nemzetközi közönségnek, akik egy héttel az amerikai bemutató előtt láthatják a filmet, hogy legyenek olyan jók, és ne lőjék le a poént, és nyugi, mi sem fogjuk. Ugyan így elég nehéz lesz úgy igazán átadni, miért merjük már most azt állítani, hogy az év egyik legjobb horrorját láttuk, de megpróbálunk az élményre koncentrálni.

Sok-sok letudott zsánerfilmmel a hátunk mögött a film fordulatait az arra utaló kisebb-nagyobb nyomokból menet közben simán össze lehet rakni, de ezúttal ez nem csalódást, hanem kielégülést okoz, mint ahogy az is, ahogy a rendező játszik a horror különböző alfajaival. Az Eleven kór ugyanis egyszerre természetfeletti horror, kísértethistória, slasher és creature feature, de az ezekre jellemző zsánerelemek olyan patentül siklanak egymásba, mint jól megélezett kés a sikongató áldozat szívébe.

A sztori ugyan itt-ott döcög, és nem minden elemére kapunk kielégítő választ (főleg a természetfelettibe hajló dolgokra), de a filmnek vannak kiváló és helyenként olyan szenzációs pillanatai, hogy legszívesebben tapsoltunk volna, ha emiatt nem vezettek volna ki minket a moziból. Mindenesetre baromi szórakoztató érzés a kirakós véres elemeit tologatni, és felidézni vagy tucatnyi olyan filmet közben, amiből az Eleven kór össze van rakva, amikre hajlamos öniróniával reflektálni és amiket most nem fogunk megnevezni, mivel mind-mind közelebb vinne titeket a megoldáshoz. Ezt pedig nem szeretnénk.

Wan persze nem csak azokat a filmeket idézi meg, amiken felnőtt, hanem saját maga gyökereit is: az Eleven kóron tettenérhetők azok a motívumok, melyek az író-rendező filmográfiáját végigkísérték: az alaposan kidolgozott ijesztések (bevalljuk, nem mind működik, de atmoszféra tekintetében jól el vannak találva), vagy a feszültséget oldó, szellemes mellékalakok, és persze, ebbe a filmbe is kell egy szeánsz. Ugyanakkor nagyon jót tett a rendezőnek az, hogy a Halálos iramban 7-tel és az Aquamannel tett egy kis kirándulást az akciófilmek műfajába, ugyanis ezeknek köszönhetően a jeleneteknek minimum élvezetes, máskor egyenesen tanítani való a felépítése és dinamikája, az egyöntetű, horrorfilmhez képest nagyon pöpec látványvilágról nem is beszélve.

Az viszont, ahogy a film táncol a különböző zsánerelemek között, nem biztos, hogy jó fogadtatásra lel majd széles körben, de a hardcore horrorfanok simán megtalálhatják a régóta keresett Szent Gráljukat ebben a játékos és ultrabrutális gyöngyszemben. Szóval ti, ott, akik ki vagytok éhezve valami újra, amiben mégis otthon érezhetitek magatok, ügyeljetek a spoilerekre, és nézzétek meg ezt a filmet! Szerintünk hozzánk hasonló módon imádni fogjátok.


Az Eleven kór (Malignant, 18 éven aluliaknak nem ajánlott) 2021. szeptember 2-től látható a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.

Pozitívum

  • Remekül játszik a zsánerrel
  • Vannak olyan pillanatai, amitől minden horrorrajongó elcsöppen
  • Fordulatai kitalálhatóak, mégis kielégítően genyók

Negatívum

  • Sok mindenből mert, és nem mindenre tud magyarázattal szolgálni

Végszó

Ha egy stúdió úgy elrejt egy filmet a bemutató előtt, ahogy azt a Warner csinálta az Eleven kórral, az általában sok jót nem jelent, de a titkolózás ezúttal tényleg a filmélmény megőrzésének szólt: James Wan, a Fűrész és a Démonok között rendezője egy zsánerelemekkel remekül zsonglőrködő, önreflexív és igen brutális horrorfilmet forgatott, aminek a sztorija ugyan meg-megdöccen, fordulatai pedig menet közben kikövetkeztethetők, de vannak nagyszerű, sőt egyenesen szenzációs pillanatai, megvalósítása pedig mindvégig színvonalas.

További cikkek a témában

Eleven kór

2021. szeptember 2.

KRITIKA: Eleven kór

8
Kiváló
Hardcore horrorrajongók: irány a mozi!
Eleven kór
Kommentek