A gyászoló asszony átka - Kritika

Nem is olyan gyászos

KRITIKA: A gyászoló asszony átka

Egy bizonyos James Wan nevű úriembernek köszönhetjük, hogy a rémisztgető szellemek az utóbbi években visszalopóztak a mozitermek sötétjébe és a legrosszabb rémálmaink közé, ugyanis a maláj származású ausztrál szupertehetség rögvest két ilyen horrorfilmes univerzum megszületésében is közreműködött, hogy megzavarja nyugalmunkat. Persze Wan az utóbbi időben túlságosan elfoglalt ahhoz - például az Aquaman-filmek teendőivel -, hogy saját kezűleg egyengesse a Démonok között- és az Insidious-filmek útját, így jobb híján az előbbi univerzumot tovább bővítő A gyászoló asszony átkának megszületésénél is csak producerként bábáskodott. A rendezés jogát az eddig rövidfilmekkel foglalatoskodó Michael Chaves nyerte el, aki direktori debütálása mellé rögvest megkapta a Démonok között 3. levezénylésének feladatát is, így kijelenthetjük, hogy nagy felé a bizodalom. Hogy meghálálja-e a belé vetett hitet, azt A gyászoló asszony átka után még nehéz volna egyértelműen kijelenteni, de elöljáróban maradjunk annyiban, hogy meg-megmutatkozik, miért is mellette döntöttek a Démonok között jövőjét illetően Wanék. De lássuk előbb, hogy most miféle rémmel is van dolgunk!

A gyászoló asszony átka egy, az 1600-as évekből származó közismert dél-amerikai legendát dolgoz fel, mely szerint egy gyönyörűséges asszony vízbe fojtja két gyermekét, mikor rajta kapja imádott férjét egy másik nővel. Pillanatnyi elmezavarát követően rádöbben tette súlyára, majd maga is a víz mélyén végzi, hogy azután a dimenziók között rekedt gonosz entitásként gyermekekre vadásszon a sajátjai helyére az idők végezetéig. Vagy amíg valaki meg nem állítja. Ezt a lehetetlennek tűnő feladatot egy gyermekvédelmi felügyelő, Anna (Linda Cardellini) és két gyermeke próbálhatja meg az 1970-es éve Los Angelesében, akiket a bosszúszomjas rém elkezd terrorizálni.


Mondanám, hogy ez minden, amit tudni kell a film történetével kapcsolatban, de az az igazság, hogy Michael Chaves dolgozata ennél többet nem is árul el sem címszereplő gonoszáról, sem a mitológiáról, és a Démonok között univerzumhoz való kapcsolatot is gyorsan lerendezi pár snittel. Bár a tavalyi Az apáca felbukkanásági a Démonok között-filmektől leginkább a dermesztő atmoszféra alapos megteremtését szokhattuk meg, a fityulás Valak úgy tűnik, új irányt szabott a sorozatnak. A gyászoló asszony átka ugyanis egy vérbeli "jump scare fest", ahol kis túlzással 10 percenként kapunk majd egy jó nagy adagot az arcunkba sikító szellemből. Ez főként a film végkifejlete felé közeledve válik egyre fárasztóbbá, pláne, hogy olybá tűnik, a Gyászoló Asszony tényleg csak ijesztgeti áldozatait, a szívritmus megzavarásán kívül feltűnéseinek valódi következménye nincs. Ráadásul a Mikki Daughtry-Tobias Iaconis forgatókönyvíró párosnak azt sem sikerült következetesen lefektetni, hogy milyen fizikai törvényeknek felel meg magát lepellel fedő gonoszunk, hiszen eléggé ad hoc módon állítják meg bezárt ajtók és egyéb akadályok, amiken máskor dramaturgiai okokból könnyedén áthatol.

De oda se neki, hiszen azt el kell ismerni, hogy Chaves-ék az ijesztgetéseket legalább profin módon vezényelték le: hiába tudjuk, hogy a nyikorgó ajtók, a feszült léptek, a ziháló lehetek idegborzoló neszét hamarosan egy arcunkba és fülünkbe robbanó rémisztés töri meg, nehéz rájuk felkészülni - legalábbis a film első kétharmadában, míg bele nem fáradunk a széken ugrálásba. Ugyanakkor az is dicséretes, hogy nem gondolták túl a filmet. A gyászoló asszony átka nem akar többnek látszani, mint ami, nincs hamis intellektuális mondanivalója, csupán egy feszesen levezényelt, sallangmentes, olykor egészen kreatív képi világgal dolgozó sokk-horror.

Kár, hogy pont kidolgozatlansága miatt tucatszörnnyé silányuló címszereplője marad teljesen jellegtelen, így tünékeny alakjára már egy hét múlva alig emlékszünk majd. Nem úgy a terrorizált családra és a segítségükre siető aktuális démonűző, Rafael Olvera (Raymond Cruz) figurájára. Nem kidolgozott jellemek ők, egyszerűen a szerepekre kijelölt színészek szimpatikusak. A gyerekek meggyőzőek, Linda Cardellini csodásan egyensúlyoz a sikító áldozat és a gyermekeiért egy szellemmel is ölre menő édesanya figurája között, Raymond Cruz meg... nos, nincs jobb szó rá, mint a "bad ass". Mérlegre téve mindent, az efféle szórakozást kedvelők megtalálják A gyászoló asszony átkában az adrenalin pörgető pillanatokat, a többiek pedig lehet, ejthetnek pár könnycseppet a Démonok között univerzum számára látszólag kijelölt új útirány miatt. De kívánom, hogy cáfoljon ránk Michael Chaves!

A gyászoló asszony átka április 18-tól látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.

Pozitívum

  • Áramvonalas
  • Szimpatikus szereplők
  • Jól felépített jumpe scare-ek...

Negatívum

  • ... amik a végére már fárasztóak
  • Kétmondatos sztori
  • Felejthető gonosz

Végszó

Nem gyászos, de nem is átkozottul jó. A gyászoló asszony átka egy szemtelenül az ijesztgetésre koncentráló horror, így bár sallangmentes és áramvonalas, de nem marad ideje szinte semmi másra. A mitológia foghíjas, az univerzumépítés hanyag a cselekményszövése pedig olykor következetlen, de a kreatív megoldások, a precízen kidolgozott sokk effektusok és a szimpatikus színészek valamennyire ellensúlyozzák a hiányosságokat. Amiken reményeink szerint a Démonok között 3. részét is dirigáló Michael Chaves dolgozni fog az elkövetkezendő hónapokban, ugyanis láthatóan érti a műfajt, így van benne potenciál a sorozat jövőjét illetően.

További cikkek a témában

KRITIKA: A gyászoló asszony átka

6.5
Korrekt
Hangos, zajos, ijesztő, de nem kísért sokáig.
A gyászoló asszony átka
Kommentek