Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz - Kritika
A legjobb dolog, ami mostanában a teknőcökkel történt
A Paramount Pictures feltett szándéka, hogy megannyi próbálkozás után újra feltegye a térképre a Tini Nindzsa Teknőcöket, mi több, máris egy filmekkel és sorozatokkal fuzionáló univerzumot tervez a harcművész teknősbékák köré. Ez a 2016-os Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból! jókora bukása után elsőre talán nem tűnik jó ötletnek, ám szerencsére nem az élőszereplős vonalat erőltetik a stúdiónál, hanem animációs filmekben gondolkodnak, és olyan alkotógárdát sikerült összetrombitálni az ambiciózus tervekhez, akiknek láthatólag zöld trutymó folyik az ereikben, annyira értik az alapanyagot. Így született meg a bumfordi vígjátékairól ismert Seth Rogen-Evan Goldberg páros, illetve az Oscar-jelölt A Mitchellék a gépek ellent dirigáló Jeff Rowe rendező kooperációjában a Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz, ami nemcsak címéhez, hanem az eredetileg képregények lapjain megszületett hősökhöz is hű tud lenni.
Erről van szó
New York csatornáinak mélyén négy tinikorú mutáns teknőc vágyakozva tekint az emberek világára, mi több, szeretnének elvegyülni köztük, középsuliba járni, csajozni és szórakozni, mint az átlag kamaszok. Ám a patkányból lett "apjuk" és harcművész mesterük, Szecska korábbi traumatikus tapasztalatai miatt szigorúan tiltja ettől őket. De hát a tinik attól tinik, hogy lázadjanak a tiltások ellen, így amikor összeismerkednek az ugyancsak a saját maga elfogadtatásáért küzdő diákújságíróval, April O'Neillel, elhatározzák, hogy kézre kerítik a várost szörnyű gaztettekkel terrorizáló Szuperlégy nevű bűnözőt, hogy igazi hősként tekinthessenek rájuk a New York-iak. Bár a dolgok eleinte jól alakulnak, hamarosan kiderül, hogy ez a légy talán túl nagy falat ifjú és tapasztalatlan teknőceinknek.
Ezért jó
Elég egyetlen képkockát megnézni ahhoz, hogy lássuk, a Jeff Rowe vezette animációs csapat egészen egyedi látványvilágot álmodott meg a Mutáns káoszhoz. Számítógépes megoldások keverednek élénk firkákkal, klipesztétika szándékoltan darabos animációval, mindez pedig olyan egyedi megjelenést kölcsönöz a filmnek, mintha tényleg egy művészi hajlamokkal megáldott kamasz jegyzetfüzetében lapozgatnánk. Ez pedig piszok jól áll a Tini Nindzsáknak, pláne, hogy a Mutáns káoszban tényleg tinikről van szó, akik amúgy a TikTokra gyártanak vagánynak gondolt twerkelős videókat, mémeket idéznek, az indokoltnál jóval többször használják a "tesó" szót, és persze kívülről vágják az animéket.
Ez a fajta szeleburdiság, játékosság jellemzi az egész mozit, ami még az akciójeleneteket is bőségesen átitatja: őrült kameraszögek, szélesebes vágás és eszement, olykor Jackie Chan (ha már egyszer az eredeti szinkronban ő adja Szecska hangját) harcművészeti filmjeit is megidéző megoldások teszik teljessé a káoszt vizuálisan is. A kezdeti kis csetepaték után a végkifejlet egyébként meglepően grandiózus összecsapásában csúcsosodik ki, ami nem csak a kaiju filmek rombolási faktorát, de bizony David Cronenberg testhorrorjait is megidézi - persze nagyon óvatosan, gyerekeknek is befogadható módon.
A javarészt popkulturális utalásokban beszélgető hőseinket pedig lehetetlen nem kedvelni, gyorsan a szívünkbe is zárjuk az olykor cikisen, máskor imádnivalóan bénázó, de végül helyt álló teknőcöket, akikben a mozi sötétjében nemcsak a mostani tinik, hanem talán a szüleik is (egykori) önmagukra ismerhetnek.
Ezért nem jó
A Mutáns káosz nemcsak ténylegesen tini főhőseivel, hanem minden más módon is a fiatalabb generációt célozza meg. Ennek megfelelően a humora sokszor gyerekesebb a kelleténél, ami főként a kissé debil mellékszereplőkben csúcsosodik ki, akik ráadásul rengetegen vannak, s mivel mindenkinek jut egy kis figyelem, így a feszes, másfélórás játékidőből is értékes pillanatokat lopnak el. Ezeket pedig lehetett volna inkább a teknőcök jellemére szánni, mert összességében annyira nem sikerült kidomborítani ezeket, hogy a szokásos egyszavas jelzőiknél (vezéregyéniség, kocka, humorbomba, önfejű) sokkal többet tudjunk meg Leonardóról, Donatellóról, Michelangelóról és Raffaellóról.
Persze végülis kiforratlan fiatalokról van szó, így efelett szemet hunyhatunk, ám mivel a Mutáns káosz karakterei nem túl összetettek, illetve a toleranciáról, a kivülállóságról és a kamaszok útkereséséről szóló tanuláságát igen fantáziátlanul fogalmazza meg, így összességben egy kissé klisésnek hat. A film megreked a saját kamaszkorában, ahol a külsőségek kerülnek előtérbe, hiszen a Mutáns káosz annyira próbál végig vagány, vicces és releváns lenni, hogy közben megfeledkezik a lényegről. De akárcsak egy kedves kamaszra, így a Mutáns káoszra sem lehet haragudni ezért, mert minden felszínessége ellenére azért a helyén van a szíve.
Megéri a pénzét?
A Mutáns káosz a legjobb dolog, ami a teknőcökkel történt az elmúlt hosszú években, és ennek fényében nem meglepő, hogy a Paramount annyira bízik a sikerben, hogy már a folytatásnak (amire egyébként a stáblistás jelenet izgalmasan utal, szóval tessék maradni a feliratok alatt!), illetőleg egy két évadosra tervezett animációs sorozatnak is zöld utat adott. A lelkében örök kamasz maradó Seth Rogen és tettestársa fantasztikusan ragadta meg a Tini Nindzsa Teknőcök lényegét, amit a virtuóz és a témához tökéletesen passzoló vizuális megvalósítása tesz igazán kiemelkedővé. Így pedig még azt is könnyedén megbocsájtjuk neki, hogy az amúgy fontos mondanivalóját jó alaposan megrágva és talán a kelleténél egy hangyányit gyerekesebb módon tálaja.
A Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz 2023. 08. 10-től látható a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.
