Godzilla x Kong: Az új birodalom - Kritika

A hazai kaidzsú rajongók lelkén továbbra is egy szép nagy, Godzilla Minus One formájú űr tátong, és hiába nyert közben technikai Oscar-díjat a legendás Toho Studios filmje, a magyar mozis forgalmazást sajnos így is elkerülte a nyomasztó pusztításpornó. Ezt a fájó űrt a Legendary és a Warner szörnyuniverzumának két nehézsúlyú bajnoka, Godzilla és Kong igyekszik betölteni sorban az ötödik szörnyverzumos kalanddal, Az új birodalommal, ami már előzeteseivel is sokat ígért: rózsaszínben úszó Godzillát, robotkesztyűvel hadakozó Kongot, cuki bébi Kongot, na meg legyőzendő gigantikus ellenfeleket dögivel. Mégis mi mehetne itt félre? Máris elmeséljük!

Évek teltek el azóta, hogy Godzilla Konggal összefogva legyűrte a gonosz Apex Cybernetics által életre keltett Mechagodzillát, azóta mindenki éli a saját életét: az óriásmajom az Üreges Földre visszvonulva tengeti mindennapjait, a gigászi gyík pedig rendre felbukkan, amikor helyre kell tenni egy-egy elkanászodott titánt a Föld védelmében - még ha ez mondjuk Róma teljes pusztulásával is jár. A látszólagos idillit azonban megtöri egy, a Föld mélyéről érkező jelzés, ami katasztrofális eseményeket vetít előre, nem csoda, hogy Godzilla atomerőművek felszippantásával kezd gyúrni az eljövendő ellenfélre, míg Kong közben birodalmának egy olyan szegletébe téved, ahol bizony nem biztos, hogy ő a király. Persze a Monarch vállalat vezető tudósa, Ilene Andrews (Rebecca Hall) is rosszat sejt a mozgolódást látva, na meg főként a Koponya-szigetről örökbefogadott lánya, Jia (Kaylee Hottle) sötét látomásai miatt, így az óriásszörny szakon végzett doktor, Trapper (Dan Stevens) és a minden lében kanál podcaster, Bernie Hayes (Brian Tyree Henry) oldalán nekiindul, hogy kiderítse micsoda veszedelem fenyegeti az emberiséget.

Ami ezután történik, arra - higgyétek el - nem vagytok felkészülve! Merthogy ezek még csak a szűk kétórás film első 20 percének történései, a nyaktörő tempó pedig egészen a vége főcímig kitart. Ez akár még jó is lehetne, hiszen minek húzzuk az időt, úgyis a fékevesztett zúzásra kíváncsi mindenki, ám Az új birodalom közben kényszeredetten próbál szövevényes legendáriumot tákolni a szönybunyók köré. Míg a titánok világát és a Monarch vállalat működését boncolgató Monarch: A szörnyek hagyatéka című Apple TV+-os sorozat érdektelenségbe fulladt a mítoszépítéssel, addig Az új birodalom úgy túltolja a biciklit ezen a téren, hogy az egyenest kiszalad a film alól. Csak úgy kapkodjuk majd a fejünket, ahogy sorjáznak egymás után a hajmeresztő fordulatok, amiben a gondolatolvasástól és a kristálypiramisoktól kezdve az antigravitációs téren és az elektromos őshüllőkön át egészen a titkos próféciákig és Kong robotkesztyűjéig lesz minden. És a meglepetések javáról még nem is szóltunk!

Mindezekre leginkább a kaidzsú-filmek megszokott gyenge pontjának számító emberi szál miatt volt szükség, hogy kezdjenek velük valamit, de itt olyan szinten túlspilázott a sztori, hogy teljesen komikussá válik, ahogyan a szereplők narrálják pár szóban a vásznon látott képtelenségeket. Ebbe pedig szabályosan belesajdul a homloklebenyünk, és egy idő után már csak azt kívánjuk, hogy bárcsak valamelyik hegyméretű szörnyetege bömbölne a kamerába az emberi karakterek ostoba szövegelése helyett.

Persze ilyenkor jöhet a legfőbb érv: ne várjunk már mélyenszántó sztorit egy ilyen szörnyfilmtől, úgyis a bunyó és a pusztítás a lényeg benne. Egyfelől nem is vártuk, hogy David Lynch ravasz szimbolizmusa köszönjön vissza a történetben, csupán annyit, hogy ne fájjon nagyon és adjon egy épkézláb keretet a titánok összecsapásának, ám hiába a háromfős forgatókönyvírói gárda, ezt az alacsony lécet sem sikerült megugrani. Az új birodalom tökéletesen illusztrálja, hogy a sokak által feleslegesnek titulált emberi szál mennyire fontos lenne az ilyen filmekben, ugyanis az ő perspektívjuk adja meg a grandiózusságot a szörnyek csatájának, az ő tehetetlenségük által lesz nyomasztó a gigászok felbukkanása, és tulajdonképpen az ő szenvedésük adja meg a súlyát a féktelen pusztításnak is. Ennek híján a titánok csatája puszta vásári látványossággá degradálódik: béna hasonlattal élve mintha két óvodást néznénk, ahogy szétrombolják a várakat a homokozóban. Egy ideig szórakoztató a dolog, de mindjárt más a helyzet, ha a mi kölykünk homoképítményeit rugdalják szét. Na, akkor máris görcsbe ugrik a gyomrunk az érzelmi azonosulás miatt! Ez viszont teljesen hiányzik a Godzilla Kong ellent is dirigáló Adam Wingard filmjéből, ami így súlytalan CGI rombolássá silányodik.

Pedig Az új birodalom a látvány terén azért elég jól teljesít, még úgy is, hogy a monumentálisnak szánt akcióinak java sajnos nem üt igazán nagyot, mert sok ilyen jelenet az Üreges Földön játszódik, ahol minden nagy és még nagyobb, emberi jelenlétnek pedig nyoma sincs, így a pusztítás mértéke sem átélhető igazán. Egyszerűen nincs meg az a lenyűgözően félelmetes érzés, ahogyan ezek az óriások egy-egy mozdulattal egész felhőkarcolókat zúznak porrá. Ráadásul ebben a filmben minden titán olyan könnyedén ugrándozik ide-oda, mintha szőrbe vagy pikkelybe mártott lufiállat lenne. A Rómát és a piramisokat letaroló csatáknál, na meg a végső, atomvillanással felérő összecsapásnál azonban megdobban majd a műfaj kedvelőinek a szíve, ott aztán beleadnak apait-anyait a szörnyek a szórakoztatásunk érdekében. Csak jussatok el odáig!

---

A Godzilla x Kong: Az új birodalom (Godzilla x Kong: The New Empire, 16 éven aluliak számára nem ajánlott!) 2024. március 28-tól tekinthető meg a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.