Godzilla Minus One - Kritika

A király visszatért

MÁR ELÉRHETŐ A NETFLIXEN! - Brutális, lélekölő, fenomenális filmélmény: Godzilla Minus One kritika

2024. június 1-jén, mondhatni derült égből kaidzsucsapásként felkerült a Netflixre a Godzilla Minus One, méghozzá 4K-ban, magyar szinkronnal és felirattal. Olvassátok el kritikánkat!


​Nincs még egy olyan franchise a filmtörténelemben, mint Godzilláé. Bár Hollywood csak 25 évvel ezelőtt kezdte el kivenni a részét az óriásgyík krónikájának bővítéséből, éppen jövőre lesz 70 esztendeje, hogy a japánok lefektették a mára már több mint 30 filmet számláló franchise alapjait. Az 1954-es eredeti egy sötét, pesszimista tónusú dráma volt, ami valahogy úgy végzett nemzeti önvizsgálatot, mint ahogy a németek tették A bukással - egy szörnyfilmnek álcázott pokoli utazással a háború által megsebzett Japán lelkének legmélyebb bugyraiba. A folytatások lassan, de biztosan átalakították mindezt egy gyermekbarát matinévé, melyben Godzilla, mint a Föld védelmezője jelent meg, és csak az utóbbi években merészkedett vissza a széria oda, ahonnan elindult. Bár - egyebek mellett a sikeres és rendkívül aktív hollywoodi terjeszkedésnek hála - a korábban évente érkező alkotások száma alaposan megritkult, a 2016-os Sin Godzsirá emlékeztetőéül szolgált annak, hogy igazán még mindig csak a japánok értik, mi hívta életre annak idején ezt a rettenetes szörnyet.

És bár a film kétségtelenül lelkes rajongótábort épített maga köré, sokan nehezményezték, hogy a valóban szenzációs, Godzillára és annak pusztítására fókuszáló jelenetek körül ott volt egy másfél órás, borzasztóan száraz, a bürokrácia gépezetét górcső alá vető politikai dráma. Ez nem kizárólag a Sin Godzsirá, de a komplett franchise rákfenéje is egyben - az alkotók csak időről-időre találták meg az összhangot a mindenkit a mozikba csalogató pusztításpornó, és az ezt bemutató jelenetek közti hézagot feltöltő emberi dráma között. Ezért is adott okot komoly lelkesedésre, amikor a szinte a semmiből érkező legújabb felvonás, a Godzilla Minus One első beszámolói egyetértettek abban, hogy ez az átok végre megtört - az ígéretek szerint egyrészt a címszereplő minden eddiginél elképesztőbb és minden korábbinál realistábban bemutatott pusztítást visz véghez, másrészt mindezt egy önmagában is érdekes, mély és személyes dráma öleli körül. Örömmel jelentjük, hogy a hír igaz, a Godzilla Minus One végre megcsinálta a lehetetlent.

A sajátos cím talán némi magyarázatra szorul. Az új film eseményei 1945 és 1947 között zajlanak, amikor a második világháborúból vesztesen, meggyötörten, traumatizáltan kikerülő Japán romokban hever. A lenullázott nemzetre ekkor csap le Godzilla, innen a "mínusz egy", és innen a film elképesztően lélekgyötrő hangulata, ami egy utolsó erejét négykézláb összeszedő országot mutat be, ahogy szembenéz egy olyan fenyegetéssel, amivel szemben valójában esélye sincs. Főhősünk egy Sikisima nevű kamikaze pilóta, akit kínoz a lelkiismeret, amiért a hazaszeretet és a kötelességtudat helyett a józan eszére hallgatva nem áldozta fel életét a háború utolsó napjaiban, amikor már világos volt, hogy a csata elveszett. Számunkra talán kulturális enigma, de Japánban egy, a háborúból egészségesen hazatérő kamikaze pilóta olyan lemoshatatlan szégyenfolt, ami önmagában megtépázza a lelket. Sikisima ráadásul mindenkit elveszített, és csak a véletlen hozza úgy, hogy élete új értelmet nyer, amikor megismerkedik Norikóval, aki egy megárvult gyermekről próbál gondoskodni.

A szükség kovácsolta család a semmi alapjain próbál új életet felépíteni, amikor feltűnik a színen Godzilla. Sikisimát ráadásul személyes tragédia köti a szörnyhöz, ám erről vétek volna bármit is elárulni, legyen elég ennyi, hogy a film jó néhány meglepetést tartogat, és már az első percekben formabontó merészséggel borítja fel elvárásainkat. Igaz ez mind a forgatókönyv felépítésére, mind pedig az alaphelyzetre - a Minus One, ha lehet, még mélyebbre ás Japán pszichéjében, és nem elégszik meg annyival, hogy alaposan megmártózik az önsajnálatban. A fókusz sokkal inkább a nemzeti és egyéni felelősségen van, olyan kérdéseket feszegetve, mint hogy megérdemlik-e az életet a hazatérők, rászolgáltak-e az újrakezdésre azok, akik nem tettek meg mindent a győzelemért. Sikisima karaktere gondoskodik arról, hogy ne csupán a kollektív elszámolás, de az egyéni lélekmunka is központi szerepet kapjon. Mindez egy filmben, ami papíron arról szól, hogy egy nagyra nőtt gyík porig rombolja a már egyébként is porig rombolt Japánt. De ne aggódjunk, a Minus One szállítja, amit ígér.

Amikor ugyanis a dráma parkolópályára kerül, valami olyasminek lehetünk tanúi, amihez foghatót még nem láttunk ebben a szériában. Talán csak a Sin Godzsirá néhány jelenete ér fel ahhoz a sokkoló, gyomorforgató, felfoghatatlan pusztításhoz, amit Godzilla véghezvisz a filmben. Az eltaposott, elsöpört ártatlanok százai, az emberekkel tömött, összeomló épületek látványa már önmagában is hátborzongató, ám amikor a szörny először hányja sugárzó leheletét a kétségbeesetten menekülő embertömegre, az kis túlzással filmtörténelmi pillanat, de a franchise történetében feltétlenül egy olyan momentum, amit évtizedek múlva is emlegetni fogunk. Formabontó továbbá, ahogy a Minus One továbbgondolja a jól ismert felállást, mely szerint minden bevethető haderő hatástalan a szörny ellen. Ezúttal nincs bevethető haderő, hiszen Japán kapitulált, hadereje egyenlő a nullával, az Egyesült Államok és a Szovjetunió pedig nem csak megtiltja bármilyen fegyverzet használatát, de magára is hagyja a szigetországot a kiszolgáltatott helyzetben, hőseinknek így aztán rögtönözniük kell.

Fergeteges, ahogy mindezt a film bemutatja - a helyzet kilátástalanságát és esélytelenségét, azt, ahogy a tudósok által összehozott egyetlen tervet a még szolgálatkész katonák letargikusan és hitetlenül fogadják. Nem beszélve arról, hogy az országot újjáépítőkre nem vonatkozik hadkötelesség, így mindenki megtehetné, hogy egy alagsori pincében kivárja, amíg a pusztítás véget ér. Az ezzel való szembenézést bemutató jelenet a film egyik abszolút csúcspontja, különösen nekünk, akik ahhoz vagyunk szokva, hogy a tenger mélyéről vagy a világűrből érkező támadással az Egyesült Államok elpusztíthatatlan hadereje néz szembe. Ahogy a maréknyi hősből álló csapat a film szenzációsan feszült fináléjában, minimális eszköztárral szembeszáll Godzillával, arról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, és mindez végre technikai szempontból is abszolút megállja a helyét akkor is, ha 200 millió dolláros költségvetésből készült hollywoodi szuperprodukciókhoz vagyunk szokva. Igaz ez az alkalmazott trükkökre, és igaz az operatőri munkára, a vágásra, valamint a zene alkalmazására.

És ezt kapjátok ki: a film mindössze 15 millió dollárnyi jenbe került, vagyis ezt mondták, a rendező ugyanis azt nyilatkozta, hogy bárcsak ennyi p​énze lett volna megvalósítani ezt a filmet. Eszméletlen.

A filmet író, rendező, nem mellesleg annak vizuális effektusaiért is felelős Jamazaki Takasi pontosan tudja, mit csinál, és az is világos, hogy a legnagyobbaktól tanulta a szakmát. A Minus One időnként olyan, mintha Christopher Nolan ült volna a rendezői székben, ez leginkább a már említett, tengeren zajló fináléra igaz, ami a Dunkirk legjobb pillanatait idézi. Mindehhez olyan zenei tételek asszisztálnak, amivel szintén lehetetlen betelni, legyen szó az új, külön a filmhez írt dallamokról vagy a közel 70 évre visszanyúló, jól ismert taktusokról, melyek éppen csak annyi frissítésen estek át, amennyire feltétlenül szükség volt. Nem csoda tehát, hogy a kritikusok és a rajongók egyaránt fejet hajtanak a Minus One előtt, még ha az összkép nem is teljesen hibátlan. Akad néhány egyenetlenség a forgatókönyvben, a kulturális különbségek számlájára írható, számunkra túlzónak ható színészi játékhoz is hozzá kell szokni, és az egyébként elsöprő erejű befejezést is összerondítja egy-két, a folytatást előrevetítő képsor, de az összkép így is közel makulátlan. Hollywood meg tarthat egy kis önvizsgálatot, mert így kéne szörnyfilmet csinálni, így kéne Godzillát bemutatni.


A Godzilla Minus One már elérhető a Netflixen, kritikusunk még Londonban látta a filmet. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.

Pozitívum

  • Hátborzongató pusztításpornó
  • Szívszaggató dráma
  • Elképesztő látvány

Negatívum

  • Apró, jelentételen egyenetlenségek

Végszó

Az ember igyekszik óvatosan dobálózni a nagy szavakkal kerülve azok elinflálódását, de a Godzilla Minus One minden dicshimnuszra maximálisan rászolgál. A pusztítást bemutató jelenetek minden eddiginél rettenetesebbek és elsöprőbbek, a dráma minden korábbinál személyesebb és hihetőbb, a látvány pazar, a zene fenomenális. Száz szónak is egy a vége, a Minus One a legjobb Godzilla-film az első, 1954-es bemutatkozás óta.

További cikkek a témában
Kommentek