The Awesome Adventures of Captain Spirit - Kritika

Jobb, ha előre bevallom, hogy alapjáraton nem rajongok a narratív játékokért. Ezeknél a programoknál mindig az az érzésem, hogy olyan ember rendezte, aki szívesebben foglalkozna inkább filmekkel, ami leginkább az átvezető videók tömkelegén és a játékmechanikai elemek fantáziátlanságán érződik. Ezért nem szeretem például David Cage alkotásait (Heavy Rain, Beyond: Two Souls), azonban a Life is Strange első évadát mégis szimpatikusnak találtam. Ennek oka, hogy Arcadia Bay karaktereit elég következetesen írták meg ahhoz, hogy kedvelni (vagy iszonyatosan rühellni) lehessen őket, illetve az, hogy az idő visszatekerése egy olyan játékmechanikai megoldás volt, amely végre illet is egy ilyen döntéshozós játékhoz.

A The Awesome Adventures of Captain Spirit a Life is Strange ősszel érkező folytatásának előzménye, amely az első évad fentebb említett erényei közül az egyiket hibátlanul hozza, a másikat viszont totálisan elhanyagolja. Ám ez utóbbi döntés teljesen tudatos, és gyakorlatilag a rövid program legnagyobb erősségét köszönhetjük neki.

Istenem, hogy a francba fogok erről tesztet írni anélkül, hogy spoilereznék?

A zsebkendőnyi területen játszódó programot kevesebb, mint két óra alatt le lehet tudni, de ez egyáltalán nem válik hátrányára. Ordít róla, hogy előzenekarnak hívták a LiS2 elé, eme funkcióját pedig hibátlanul betölti az adott keretek között. Chris egy nagyon gazdag fantáziájú srác, aki a címbeli szuperhősnek képzeli magát és gyakorlatilag egy teljes Spritiverzumot talált ki maga köré bajtárs hősökkel és a gonoszok ligájával. A kölök találja ki magának (illetve, nekünk) azokat a feladatokat, melyekkel leköthetjük magunkat, míg apu leissza magát. Ezek arról szólnak, hogy szuperhősnek képzelve magunkat mindenféle kalandokba keveredünk, például a fater pickupjával elrepülünk a főellenség bolygójára, vagy megküzdünk a gonosz hóemberrel (értsd: petárdával lerobbantjuk az arcát).

A Captain Spirit, az IP többi játékához hasonlóan, erősen érzékeny a családi problémákra, az előbb leírtak alapján már talán az is leeshetett a figyelmes olvasónak, hogy ezeket hogyan tálalja. Chris nem csak képzeletbeli gonosztevők, hanem nyomasztó otthona ellen is harcol: a mosókonyha sötétjében megbúvó szörny a begyújtásra váró gázkazán akar lenni, lebegő erődjébe (= fa tetejére épített kuckó) apja elől menekül, a célba dobást pedig a fater által reggelire elfogyasztott sörök dobozain gyakorolja. Kicsit olyan ez, mint mikor az Álomháború intézetbe zárt hölgyei videojátékként élik meg a szökést, csak velük ellentétben Chris a fájó valósággal is elég rendesen tisztában van. A Captain Spirit fantáziadúsan ábrázol egy nagyon igazi problémát, egyetlen alaposan kidolgozott karakterének az életét pedig ügyesen érezteti a játékossal. Sokat segít, hogy ehhez Chris kiváló szinkronszínészt kapott, bár azt hozzátenném, hogy a szájmozgás zavaróan késésben van a szöveghez képest (legalábbis PS4-en), az arcjáték pedig kifejezetten szegényesre sikerült. Ez csak azért nem nagy probléma, mert viszonylag kevés az átvezető videó.

Játékmechanikailag a Captain Spirit pont olyan, mint amire számítanál: olyan tárgyak keresgélésével megy el az idő, melyekkel interakcióba lehet lépni, és lényegében ennyi. Vagy Chris gondolatait hallgatjuk a tárgyakról, vagy pedig használjuk a berendezéseket. A Dontnod láthatóan valami egyedit is hozzá szeretett volna adni a játékmenethez, ezért egy külön gombbal Captain Spirit „különleges képességét” is használhatjuk bizonyos helyeken. Ezt azt jelenti, hogy Chris megzümmögi célpontját (hidd el, ez a legjobb kifejezés rá…), amitől úgy tűnik, mintha telekinézist használna, de aztán utólag mindig, következetesen rámutatnak, hogy például a tévé bekapcsolásához egy távkapcsolót használt, a garázsajtó felnyitásához pedig egy másikat. Ez gyakorlatilag semmit nem tesz hozzá a játékmenethez, ami miatt ilyen szempontból elég snassz az élmény, különösen Max képessége után.

Chris állítólagos szuperképessége azonban egy nagyon komoly narratív fordulatot vetít előre, ami a játék legnagyobb poénja (és gyakorlatilag az egész értelme), de olyan orbitálisan nagy spoiler, hogy egyszerűen nem beszélhetek róla. Hogy őszinte legyek, a csavar egy cseppet sem meglepő, nekem körülbelül az E3-as trailer 30. másodpercében leesett, de ettől még működik, sőt, csakis ide futhatott ki a történet. Arról nem is beszélve, hogy milyen hatalmas kérdéseket vett az ősszel érkező második évaddal kapcsolatban. És itt elsősorban nem annak történetére gondolok.

Bakker, menjetek és gyorsan játsszátok végig, elvégre ingyen van, vagy ha nincs hozzá türelmetek, nézzétek meg YouTube-on. Valószínűleg már úgyis minden fórumon a befejezésről beszélnek.

A The Awesome Adventures of Captain Spirit június 26-án jelent meg PS4 és Xbox One konzolokra, valamint PC-re ingyenesen. Mi a Sony konzolján teszteltük. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.