Red Faction Guerrilla: Re-Mars-tered - Kritika

A videojátékos történelemben régmúltnak tekinthető kétezres évek elején kiadott Red Faction I és II agresszív-kőműves szimulátorok voltak, esetleges körítéssel: a helyszín és a sztori betagozódott az alap játékmechanizmus, a falbontás stresszlevezető folyamata mögé. A folytatás, a 2009-es Red Faction Guerilla igyekezett mindennemű kontextust elmélyíteni, a környezetet kiaknázni: nyitott világban, a Mars kidolgozott pszeudo-geográfiáján rohangálhattunk fel-alá lerombolni, ami elibénk került, mindenféle misszióval, érzelmesnek szánt háttérsztorival a sarkunkban.

A Re-Mars-tered (sóhaj) kiadás az eredeti játék minimálisan feljavított textúrákkal dolgozó, egy-két ilyen-olyan pluszt tartalmazó változata. THQ-ék még annyira sem erőltették meg magukat, mint a Dark Souls Remastered kőművesei, csak hát ugye ott az alap mérföldekkel jobb. A játékban egyébként Alec Mason figuráját irányítod, aki némi meló reményében érkezik a Marsra. A bolygót irányítása alá hajtani igyekvő Earth Defense Force (EDF) már az első nap elteszi láb alól a tesónkat, aki összeszűrte a levet az EDF ellen lázadó csapatokkal, úgyhogy bolygóközi túránk hangulati lenyomatát nevezhetjük akár negatívnak is… Alec, mivel más ismerőse nincs a Marson, beáll a lázadók közé, ahol olyan küldetéseket vágnak a fejéhez, amelyek során bontószakmáját szíve szerint gyakorolhatja…

Mert hát ez a játék lényege, hazudhatnak köré bármennyien mindenféle jelentésmaszlagot: rombolni napestig, a bontókalapácstól kezdve a termobarikus rakétáig. Három úton haladhatsz: vagy elvégzed a lázadóbázisokon, illetve NPC-ktől kapott főmissziókat, vagy mellékküldetésekre mész, vagy egész egyszerűen csak csatangolsz a határban és megnehezíted az EDF dolgát, elsősorban azzal, hogy likvidálod őket, illetve elpusztítod az épületeiket, főhadiszállásaikat. Ebből a szempontból nézve a RFG az összes nyíltvilágos játék közül elsősorban a Just Cause-széria elődje - sajnos abban is, amennyire a missziók illetve a sztori mélynek, átgondoltnak, fontosnak hatnak. Semennyire.

Ahhoz, hogy fegyvereidet upgrade-elni tud, illetve hozzájuthass komolyabb rombolóeszközökhöz, az épületek romjai közt salvage-et, zsákmányt, fémeket és továbbhasznosítható anyagokat kell keresned. Egyszerű folyamat, amelynek sajnos két, a dizájnerek által betervezett hátulütője van: rengeteg salvage-et össze kell szedned egy normálisabb puskához, illetve a játék legfrankóbb fegyverei csak a program vége felé lesznek elérhetőek. Szerencsére a mindenféle anyagot - szervest és szervetlent - felzabáló nanoforge puskát már korábban meg tudod kaparintani, amivel azért jól el lehet boldogulni addig is.

A RFG világkialakítása, a Mars földrajzának köszönhetően, meglehetősen “eccerű”, gyakran unalmas. Épületekből és járművekből van bőven - teherautók, tankok és kvázi-futurisztikus járművek tucatjaival vágtathatunk -, ezek mégsem képesek vizuális adrenalint fecskendezni a játék szívébe. Egyik sivatagi szektorból vándorolsz a másik sivatagi szektorba, és ennyi. Ezeket sorban fel kell szabadítanod az EDF elnyomása alól. A nyíltvilágos játékok legfontosabb aspektusa, a felfedezésérzet indukálása hiányzik leginkább a RFG-ből, köszönhetően annak, hogy túl korán készült el ahhoz, hogy manapság versenyre tudjon kelni bármivel a műfajában.

A Re-Mars-tered verzió magába foglalja az eredeti játék összes egyjátékos és multiplayer DLC-jét, sőt, még a fősztorit megelőlegező, a RFG-ben fontos szerepet játszó Samanyát főszereplőjévé tevő sztori DLC-t is, amely arról szól, hogyan élte életét a lány azelőtt, hogy beállt volna az ellenállók közé. Ezekről is elmondható, ami magáról a főjátékról: 2018-as szemmel nézve a cucc többé-kevésbé élvezetes játékmechanizmusokkal és azonnal felejthető történettel rendelkeznek.

A Re-Mars-tered verzió a maga, bár natív 4K-ra képes, mégis csak némileg feljavított textúráival, idejétmúlt megoldásaival, középszerű világmegvalósításával és minimálisan funkcionális narratívájával Régi Játéknak hat, így, nagy r-rel meg j-vel. Eljárt felette az idő. Akik régebben szerelmesek voltak belé, akár még ma is belehabarodhatnak, de mindenki más észreveszi majd, hogy a kor az összes létező szempontból meghaladta. A bontómechanizmus viszont még mindig király. De ez az össz, ami emlékezetes belőle.

A Red Faction Guerrilla Re-Mars-Tered július 3-án jelent meg PC, PS4 és Xbox One platformokon, mi a Sony gépén teszteltük. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.