Dark Souls Remastered - Kritika

A Dark Soulst az ember vagy nagyon szereti, vagy nem érti, mi a jó abban, hogy rutinszerűen halálozhat el a játékos úton útfélen. Nos, akik ez utóbbi táborba tartoznak, azoknak teljesen lényegtelen, hogy megérkezett a klasszikus rész felújított változata, viszont azoknak, akiknek kimaradt a sorozat első epizódja, vagy csak agyonfrusztrálta Blighttown néha 15 alá csökkenő FPS száma, azok kezdhetik is üdvözíteni a napot, amikor a Dark Souls Remastered napvilágot látott!

Praise the 60 FPS!

Sajnos azért csodára nem kell számítani, a felújítás itt sajnos koránt sem azt jelenti, mint mondjuk a Shadow of the Colossus esetében, ahol szinte a teljes játékot újramodellezték. A Dark Souls esetében csak némileg kitatarozták a játék külsejét, megszüntették a frusztráló technikai malőröket, és rendbe tették a netkódot. Tulajdonképpen ez valahol jó is, mert a DS játékmenet része szent és sérthetetlen, aminek ha a mechanikájába is belenyúltak volna, ne adj isten egy-két dolgot megváltoztatnak, akkor a rajongóknak valószínűleg minden testüregükből vér lövellt volna ki a szentségtörés okán. Ugyanakkor én sokkal elégedettebb lettem volna, ha megkapja a program a Dark Souls III motorját és harcrendszerét, lecserélik az ósdi 4 irányú vetődésrendszert 360 fokosra, vagy például javítanak az ellenfelek útkeresésén is.

Grafikai tunning ide vagy oda, azért mégiscsak egy 7 éves játékról beszélünk és ez bizony látszik is rajta, hiába a lecserélt effektek, a jócskán feljavított bevilágítások, és a nagyobb felbontású textúrák. Ráadásul PC-n a modderek HD patcheinek köszönhetően már amúgy is hasonló minőségben élvezhettük a játékot, igaz, a Remastered verzióval ellentétben a Prepare to Die alá erőmű kell a zökkenőmentes futtatáshoz, az új változat már megfelelően lett optimalizálva. Az viszont kétségtelen, hogy minden effekt megújult, kezdve a Bonefire-ök vagy a sárkányok lángjától, a hulláknál megjelenő fénygömbökön át, a varázslatokon keresztül egészen a pályák hangulatáért felelős köd/füst/por hatásokig. És az is tagadhatatlan, hogy ezek a frissítések bizony nagyon jót tettek a vizuális élménynek, de egy teljes motorcserétől mégiscsak elismerőbben csettintettünk volna.

Ugye mindenki álmodozott már arról, hogy milyen lehet a játék egyik legkritikusabb helyszínén, Blighttownban folyamatos és betonstabil 60 FPS-sel játszani…? Nos, ez most már konzolokon sem csak álom, ugyanis mindkét hardveren megvan a fix 60 FPS, amitől olyan érzése van az embernek, mintha tényleg lett volna motorcsere. Nincs több akadozás, minden helyszín tükörsimán fut, ami mondanom sem kell, hogy nagy könnyebbséget jelent a kritikus bossoknál, na meg jócskán hozzátesz a játékélményhez, hogy nem diavetítés közben kell túlélni az amúgy is szívatós helyszíneken.

Jolly co-operation

A játék coop és PvP szegmensét is alaposan kipofozták, azaz korszerűsítették a netkódot, ráadásul tették ezt úgy, amitől maga Knight Solarie is elismerően bólintana. A legfontosabb talán, hogy a keresést már nem az adott játékos végzi, hanem dedikált szerverek felelősek érte, de üröm az örömben, hogyha összepárosított minket a rendszer, akkor a közös játék közben maradt a P2P kapcsolat. Ám akkor is sokkal könnyedebben és stabilabban lehet társakat vagy éppen ellenfeleket találni, nem beszélve arról, ha egy távoli régióban élő barátunkkal akarnánk együtt játszani. Bekerült ugyanis a DS3-ból, vagy a Bloodborne-ból ismerős jelszavas megoldás (a magasabb szinten lévő játékost ilyenkor "leszintezi" a rendszer a hosthoz) és megszűnt, vagy helyesebben már állítható, hogy legyen-e régiókorlát a matchmaking rendszerben. Ez azért fontos, mert ha túl nagy távolságok voltak a játékosok között, akkor a rendszer régebben kiszűrte a messzinek ítélt régiókban lerakott jeleket, így nem igazán volt lehetőség a közös játékra, ha mondjuk különböző kontinensekről próbáltunk összecsatlakozni. Szerencsére az új hálózati beállítások menüpontban többek között már állítható, hogy a játék csak a régión belül, vagy azon kívül is megjelenítse a White Sign Soapstone jeleket.

A maximálisan összepárosítható játékosok száma is megnőtt: az eddigi négy fő helyett immáron hatan is lehetünk egy sessionben egy mágikus tárgy, a Dried Finger segítségével. Ennek a varázstárgynak ez által ugye bővült a funkciója, és megváltozott a lelőhelye is: az Undead Burgban található élőhalott árustól vehetjük meg (az eredeti helyén pedig egy Twisted Humanity található). A PvP rendszeren is finomítottak a fejlesztők, és igyekeztek kicsit kiegyenlíteni az erőviszonyokat, így például az Estus Flaskokon kívül semmilyen életet regeneráló eszköz nem használható, ráadásul a számukat is megfelezték, illetve a szövetségesek folytonos beidézését is korlátozták.

Apróbb játékmechanikát érintő könnyítéseket is kaptunk, mint például a Bonefire-öknél váltható Covenantok, vagy az állítható mennyiség az elfogyasztható tárgyaknál, sőt, egy extra újraéledési pontot is beraktak a Katakombákba Vamos mellé. Továbbá már a gombkiosztás átállítására is van lehetőség, ám a felsorolt finomságokon kívül viszont az égvilágon semmi nem változott; még a sokat kifogásolt GUI is maradt a régi, a harcrendszerhez sem nyúltak, azaz a régi glitchek és azok kihasználásai ugyanúgy működnek és alkalmazhatóak.

A Dark Souls Remastered május 25-én jelent meg PC-re, PS4-re és Xbox One-ra, a Switch-verzió valamikor az idei esztendőben érkezik. Mi a Sony konzolján teszteltük a játékot. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.