Poochy & Yoshi's Woolly World - Kritika

2015 őszén az összes olyan gamer, aki titokban pulóvereket köt és horgolással tölti szabadidejét (amellett természetesen, hogy hardcore-ban tolja a Call of Duty-t) csecse ajándékot kapott a Nintendótól. Az ajándéknak az volt a neve, hogy Yoshi’s Wooly World, és a "szupernintendós" idők kabaladinóját, Mario kebelbarátját egy gyapjúszálakból szőtt mesevilágba repítette el. Egyetlen komolyabb probléma volt a játékkal, már ha ezt problémának lehet nevezni: csak Wii U-ra készült el, úgyhogy a potenciális megvásárlóinak körét meglehetősen behatárolták.

Klisé vagy sem, kiútkeresés a kritikus részéről vagy sem, azt kell hogy mondjam, a játék minőségi elbírálásában a játékos részéről kőkeményen közrejátszik majd, hogy mit vár egy egyértelműen a gyerekeket “becélzó” Nintendo-platformjátéktól. Ha elsősorban a srácodnak vásárolnád meg, és a Wii U-előddel nem rendelkezel, a játék szinte kötelező, mert a maga műfajában már-már egyedülálló: ez egy bölcsődal videojáték-megfelelője.

A Poochy & Yoshi’s Wooly World (mostantól PYWW) pályái, története és összegyűjtendő cuccai egy az egyben megegyeznek a Wii U-változatéval. Az eltérés bizonyos játékmechanizmusok behozatalában, illetve abban van, ahogy Yoshit a kihívások teljesítésére, hogy maradjunk a ruhakészítési metaforáknál, átszabod. Az eredeti játékban, miután pályánként öt, titkos helyekről előrángatott fonalköteget összeszedtél, lehetőséged nyílt egy új kinézetű, különleges képességekkel rendelkező Yoshi bevetésére. Ez az ötlet a PYWW-ben visszatér, azonban a “Mellow Mode”, a nyugis játékmód a megtalálásukat még a korábbinál is könnyebbé teszi - pedig az már eleve (nomen est omen) gyerekjáték volt.

Laza játékmódban Yoshi szó szerint szárnyakat kap, ami azt jelenti, hogy ha az ugrásgombot lenyomva tartod, soha nem zuhan le. A Mellow Mode másik hatalmas (szupergamereknek persze unalmas) újítása a Poochy pups, a kutyakölykök bevetése. Ezek libasorban követik Yoshit (legyél akármekkora alfahím, mikor először meglátod őket, berosálsz), és a pálya titkait felfedik előtte: odarohannak, odarepülnek egy-egy rejtett kincshez, és hangos ugatással jelzik, hogy azon a részen keresgélnünk kellene. Egyszóval a “Laza játékmód” egy eleve nagyon könnyű játék szuperkönnyített változata - újra csak: kicsi gyerekeknek ez teszi a PYWW-t igazán tökéletessé.

Persze a “Classic Mode”, a klasszikus, segítség nélküli végigvitel lehetősége ott figyel a Laza mellett, sőt, az az alap játékstílus. Kb. tízéves kor felett inkább ezt ajánlom: a PYWW így sem lesz nehéz, de azért a “Mellow Mode” nulla kihívásánál nagyobb koncentrációt igényel.

Hűséges társunk, Poochy a játékban saját, un. Poochy Dash pályákat kapott. A kutya magától rohan, és a játékos reflexein múlik, hogy meg tudja-e nyomni időben az ugrás gombot. Akadályokon kell átjuttatnunk a négylábút, illetve drágaköveket összeszedetni vele. Gondolom ez elég ismerős sokaknak: a Poochy Dash a Super Mario Run kuzinja, ám annál ezerszer könnyebb (az eddigiek fényében micsoda meglepetés!) Újra csak: egy-egy ilyen pálya szinte semmiféle kihívást nem jelent.

A játék hubjában naponta egyszer rövid, stop-motion animációs szösszeneteket is megnyithatunk - hogy a Nintendo miért ragaszkodik foggal-körömmel a való világ paramétereihez igazodó játékmechanizmusokhoz, tudja a fene. Gondolom egyfajta ajándékként tekintenek az ilyesmire, illetve azt hiszik, ez majd arra ösztönzi a játékost, hogy minden nap újra kézbe vegye a 3DS-t. Lefogadom, hogy kizárólag emiatt ilyesmi senkinek még csak eszébe sem jut majd.

A játék Amiibós lehetőségeit nem volt módomban kipróbálni.

A Poochy & Yoshi’s Wooly World február 3-án jelenik meg kizárólag Nintendo 3DS konzolokra.