Marvel's Echo - Kritika

A kritika spoilermentes.

---

Így 2024-ből visszatekintve kijelenthetjük, hogy 2023 határozottan nem a Disney és a Marvel Studios éve volt. Ugyan A galaxis őrzői: 3. rész, a Loki és a Mi lenne, ha…? második évada pozitív példák, de A Hangya és a Darázs: Kvantumánia, a Titkos invázió és a mozikban nagyot bukó Marvelek csalódást keltettek. Ezért nem lehet pusztán a szuperhősös zsáner kifáradását okolni, vastagon benne van a pakliban, hogy az MCU 4. és 5. fázisa eddig nem kínált igazán izgalmas új karaktereket és történetet. A 2023-ról elhalasztott, rendhagyónak, sötétnek, erőszakosnak és felnőttesnek beharangozott Echóban bíztunk az előzetesei és a róla érkezett infók alapján, de sajnos nem ez a széria indítja el a Marvel Moziverzum hőn áhított reformját.

A Sólyomszemben felvezetett Maya Lopez (Alaqua Cox mellett Darnell Besaw játssza) idilli gyerekkorának egy borzalmas autóbaleset vet véget, amelyben édesanyja az életét veszíti. A nagymama, Chula (Tantoo Cardinal) nem szívleli az alvilági kapcsolatokkal rendelkező vejét, Williamet (Zahn McClarnon), őt okolja lánya haláláért is, így elküldi melegebb éghajlatra. William persze viszi magával New York Citybe Mayát, aki édesapja meggyilkolását követően Wilson Fisk, azaz a várost a markában tartó gengszter, Vezér (Vincent D'Onofrio) befolyása alá kerül. Bár Maya a Sólyomszem végén megtudta az igazságot, azaz hogy az őt felnevelő Vezér tehet William haláláról, amiért a hősnő lelőtte a maffiózót, Fisket nem lehet olyan könnyen eltenni láb alól. Így gyerekkori traumái mellett kísérti őt bűnözői múltja, amellyel szembe kell néznie oklahomai otthonában, ahol hatalmi terveit szövögeti.

Az Echo egészen ígéretesen indul, sőt az oklahomai csaktó indiánkultúra sokat hozzátesz ehhez a nagyrészt inkább takaréklángon pislákoló sorozathoz. Az alkotók – Marion Dayre vezető író és Sydney Freeland, aki a harmadik kivételével az epizódokat rendezte – nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy kidolgozzák Maya őseinek a múltját, háttérsztoriját, így megalapozzanak a hősnő MCU-variánsának. Ez azért is fontos, mert a képregényekben Echónak más, földhözragadtabb képességei vannak: szájról tud olvasni, pontosan leutánozza ellenfelei mozdulatait, így tesz szert harci tudására is. Az élőszereplős széria készítői ezeket inkább háttérbe szorították, ami nem válik az Echo javára, de legalább nagyobb mértékben kidomborítják a hősnő indián identitását, képességeit az őslakos gyökerekből eredeztetik. Nem feltétlenül fog mindenkinek tetszeni ez az új megközelítés, főleg, hogy az alkotók nyomatékosítják, Echo azért különleges, mert csupa "erős nő" található a felmenői között, ami lehet, történelmileg és kulturálisan is hiteltelennek hat.

Ám nem szabad elfelejteni, hogy ez egy képregények alapján készült széria, tehát nem érdemes számonkérni rajta az autentikusságot. Viszont a különféle szertartások, játékok, a jellemzően az epizódok elején bemutatott, régmúltban kibontakozó anekdotikus és mitikus történetek színesítik a lapos jelenbeli sztorit, főleg, hogy más-más stílusban rendezték meg őket. Az egyik például egy westernfilm a némafilmek modorában: fekete-fehérben, inzertekkel és jellegzetes, direkt eltúlzott színészi játékkal. Ez mintegy önreflexív gesztus is, hiszen Echo siketnéma (bár hangokat képes kiadni és néha halkan szavakat is formál), akinek élettörténete a saját szemszögéből tulajdonképpen egy némafilm.

Kár, hogy valamiért a széria készítői úgy gondolták, a cselekmény vége felé közeledve egyre gyakrabban, didaktikusan az arcunkba kell tolni, hogy Maya ősei "benne élnek visszhangokként" (az "echo" magyarul "visszhang"). Vagyis az említett flashbackekből származó rövid bevágásokkal tarkítják akár az akciókat is, ami meglehetősen suta húzás, megtöri a ritmust, kizökkenti a nézőt.

Az akciók amúgy sem működnek igazán, bár kevés is van belőlük. Ha azt hittük, olyan intenzív harcok várnak ránk, mint az első részből közzétett jelenetben, netán amilyeneket a Netflixen futott Daredevil-sorozatban láthattunk, akkor súlyosan tévedtünk. Két nagy összecsapásra kerül sor a cselekmény során, az egyik ráadásul az, amit már megtekinthettünk, és igen, sajnos ennyiben kimerül Charlie Cox Daredeviljének a cameója, azaz inkább jelentéktelen, sőt funkciótlan. Freeland pedig győzködött minket egy interjúban, hogy csak jelentőségteljes vendégszereplésekre számíthatunk, ám a maszkos igazságosztó röpke beköszönése cáfolja ezt, vagyis inkább csak fanservice, rajongócsalogató elem, aki miatt egy Marvel-fan rápörög az Echóra, hogy aztán csalódjon egy nagyot.

Az akciók nem kárpótolnak a Daredevil-átverésért, mivel egyik sem túl combos, főleg nem erőszakos. Egy-két jelenet van, amelyekben szerényen folyik a vér, de az Echo nem különösebben komor vagy erőszakos Marvel-sztori, még a Deadpoolok is durvábbak nála, holott azokban sem fröcsög a vörös nedű vagy törnek a végtagok. A régi Daredevil-sorozatnak pedig a nyomába sem ér ezen a fronton sem.

De vajon Echo és Vezér kárpótolnak minket a hiányosságokért? Nos, igen is, meg nem is. Vincent D'Onofrio természetesen ott van a szeren, kisujjból kirázza azt a pár jelenetet, amelyben láthatjuk őt, mivel ő sem gyakran bukkan fel, inkább a harmadik résztől számíthatunk rá. D'Onofrio méltóságteljes, karizmatikus Wilson Fisket alakít, akinek érthető módon a bűvkörébe lehet kerülni, mivel jó ideig képes megőrizni a higgadtságát, nyers erejét nem is nagyon használja, pedig akár Echót is össze tudná roppantani puszta kézzel. Azért szívesebben láttunk volna több Vezér-jelenetet, de legalább az alkotók a hiányát olykor jól kihasználják, azaz csak sejtetik, hogy ő beszél a telefonban, hogy ő ad parancsokat, hogy az ő verőemberei bukkannak fel a poros oklahomai kisvárosban. Szóval érezzük, hogy szinte egy mindenható "alvilági démonúrról" van szó.

Nem lenne rossz Echo sem, Alaqua Cox ahhoz képest elég jól játszik, hogy csak a Sólyomszemben kezdte a színészkedést. Vagy inkább a jelnyelv teszi őt és karakterét relatíve izgalmassá? Lehetséges, mivel ez a kommunikációs forma eleinte lebilincselő, főleg, ha nem ismerjük. Ez egyedi ízt kölcsönöz a szériának és párbeszédeinek. Kétségtelen persze, hogy a siket és műlábbal rendelkező Maya a diverzitást erősítő ideális karakter, de nem csak emiatt figyelemre méltó, a tragikus háttérsztorija, identitáskrízise, őrlődése indiáncsaládja és a Vezér bűnbirodalma között eleinte leköti a figyelmünket, mert sok potenciált látunk ebben. Ám sajnos ahogy a sztori, úgy a karakter is ellaposodik a minisorozat második felére. A mellékszereplők esetében ez az állítás nem érvényes, ők sajnos kezdettől inkább érdektelenek, Maya nagybátyja, nagymamája és unokatestvérei is kihagyott ziccerek, az Echo készítői érdemben nem tudnak mit kezdeni velük.

A jelnyelv is egy idő után fárasztóvá válik, inkább csak lassítja a cselekményt, túlnyújtja, körülményessé teszi a jeleneteket. Ráadásul így, hogy Echo identitását és különleges képességeit az őslakos örökségéből, nem pedig a siketségéből vezetik le, nincs is igazán funkciója a jelnyelvnek, persze azon túl, hogy Alaqua Cox valóban siketnéma, tehát nem tudna másképp kommunikálni.

A fő sztorit is roppant sután vezetik az alkotók. A Vezér és emberei illogikus módon kerülgetik a forró kását, bár az még talán érthető, hogy a gengszter egyrészt érzelmileg kötődik Mayához, másrészt ki akarja használni őt, ezért próbálkozik kifinomult módszerekkel, hogy behálózza a nőt. Az már kevésbé érthető, hogy sok rázós szituációban miért viselkedik mindenki teljesen bután: egyesek irracionális módon elengednek embereket, akik veszélyesek, mások őrizetlenül hagyják Echót, aki simán besétál olyan helyekre, ahová zöldfülűként vagy űzött vadként alapvetően nem tudna.

Ebből a szempontból a finálé a legröhejesebb, amelyben elvileg a hősnőt keresik a gengszterek, könnyen ki is szúrható az indián ünnepségen, mert öltözetével és viselkedésével is kilóg a sorból, de persze ügyet sem vetnek rá, hogy aztán az alkotók teljesen más mederbe tereljék a cselekményt. A végső összecsapás pedig olyan szinten erőtlen és csalódást keltő, hogy ennél még a Titkos invázió enervált, tipikus szuperhősös harcát is szívesebben néztük. Itt az Echo készítői nemcsak otromba módon megvágták a lényegi jelenetet, hanem még meg is vonták tőlünk azt, amit két markáns, elszánt és erős Marvel-karakter konfrontációjától elvárnánk. Úgyhogy sajnos erről a szériáról is inkább a Titkos invázió jut az eszünkbe, nem a WandaVízió vagy a Loki, az MCU jobbfajta sorozatai.

---

Az Echo teljes első évada 2024. január 10-től megtekinthető a Disney+-on. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.