Marvelek - Kritika
Magasabbról nagyobbat lehet zuhanni?
Carol Danvers belépője anno alaposan megosztotta a közönséget. Meg merjük kockáztatni, hogy az akkori MCU-ban az volt az első film, ami a legmélyebb lövészárkot ásta a rajongók közé. Sajnos ez javarészt a karaktert játszó Brie Larsonnal szembeni ellenszenvnek köszönhető, amit sokak tápláltak iránta bizonyos nyilatkozatai miatt, no meg azért, mert nem mosolyog. Tényleg volt, akinek ez jelentett problémát.
Négy évvel később már azt mondjuk, bárcsak ez lenne a legnagyobb baj a Marvel Moziverzummal, hogy az egyik hőse túl mogorva! A Végjátékot és a Disney+ indulását követően a stúdió nem igazán találja magát, és ugyan nagyra értékeljük, hogy az univerzumalapításhoz hasonlóan most is prbálkoznak olyan dologgal, amire kevés példa volt korábban, azaz hogy a mozik mellett a sorozatok világára is kiterjesztik univerzumukat, de egyrészt közben túlságosan elaprózódtak a kisképernyős és nagyvásznas kalandok között, másrészt az egyre szerteágazóbb világból hiányzott az az igazán erős kötőanyag, ami nagy egésszé gyúrta volna a fejezeteket, harmadrészt a filmek és sorozatok stílusa és hangvétele között óriásira tágultak a szakadékok. A COVID, majd a sztrájkok is meghurcolták a Marvel Moziverzumot, így több filmjüket elhalasztották, az pedig, hogy a Marvelek végül a színészi sztrájk elől elmenekülő más blockbusterekkel szemben maradt a helyén, bizony intő jel volt.
Sokkal nagyobb, mint ami a nem túl lelkesen fogadott trailerekből csapódott le egyesekben. Az előzetesek ugyanis egy könnyed helycserés akcióvígjátékot ígértek, melyben a címszereplő trió - Marvel Kapitány, Ms. Marvel és Monica Rambeau - a képességeik használata közben elkezdenek helyet cserélni egymással, ezért kénytelenek összeállni, hogy együtt találják meg a rejtély nyitját, ami aztán el is vezeti őket egy Kree lázadóhoz, neki pedig világromboló tervei vannak. A film premisszájával nincs is nagy gond, amíg a nézőkhöz hasonlóan a trió is próbál hozzászokni az új szituációhoz, a helycserélős helyzetkomikum működik is, de aztán hamar elfárad ez a felállás és a filmben is kezdenek előtérbe kerülni a problémák.
Nia DaCosta rendező, akit az alaposan újravízionált Kampókéz dirigálása után szerződtetett a Marvel, mindig is azt akarta, hogy ne legyen túl hosszú a film, és mivel hozott karakterekből építkezett, ezért neki nem is kellett hosszú háttértörténeteket felvázolnia. Ettől függetlenül nem ártott volna, ha kicsivel jobban is kibontja a film alapszituációját, az így megrajzolt térképen pedig pontosabban helyezi el a karaktereit, akik közül ketten is a tévésorozatok világából érkeztek. Ehelyett azonnal behajítja őket az eleinte nehezen dekódolható események sodrába, és csak néhány szándékoltan kínos párbeszédet engedélyez a számukra annak érdekében, hogy csiszolódjanak egymáshoz is meg a helyzethez is. Ez pedig hamar be is következik, mert a film nem ér rá jellemet faragni és csapatot működtetni, mert muszáj egyik világról a másikra üldözni azt a gonosztevőt, akiről meg csak annyi derül ki, hogy nagyon akarja, amit akar, és piszkosul haragszik Marvel Kapitányra. Vagy ahogy Ms. Marvel fogalmaz: ő egy nagyon helyes, de nagyon ijesztő nőci kalapáccsal a kezében.
Mivel az első Marvel Kapitányban baromira működött az összhang Nick Fury és a címszereplő között, ezért neki is szerepet szánnak a történetben, de amaitt nem kell aggódni, hogy Fury bármit is magával hozott a Titkos Invázióból: az ottani események és szereplők említésre sem kerülnek, ellenben Fury ezúttal csak fut az események után és saját magát ismételgeti, amikor Carol Danvers konoksága miatt óg-móg, vagy amikor Goose-zal cukiskodik. És nem hisszük el, hogy ezt mondjuk, de a film az amúgy zseniális Goose flerkeni mivoltát is túltolja, még a produkció egyik legnyilvánvalóbb és legidétlenebb fejleménye is hozzá kapcsolódik.
Az, hogy Kamala Khan úgy viselkedik, mint egy tini rajongó, ha Marvel Kapitányról van szó, az, hogy Monica Rambeau nehezen bocsátja meg, amiért Carol a gyerekkorában elhagyta és hogy maga Carol, a kívülálló nem igazán tudja, hogy kell másokkal együttműködni, mind-mind lekerül az asztalról, ha a triónak csapatban kell működnie és úgy ütni-vágnia az ellent, és ugyan a szerepcserés akciójelenetek sugároznak némi kreativitást, jobb lett volna, ha az idővel redundánssá változó ütközetek közé több karakterpillanatot csempésznek.
Ehelyett a film az utolsó harmadára teljesen ledobja magáról a láncot: ezektől a percektől már zenés-táncos pillanatokra is számíthatunk és olyan szövegekre, mint hogy ez és ez a jelenség egy - kapaszkodjatok meg - "önfenntartó szingularitás negatív tömeggel nem newtoni topológiával". Mindezt véresen komoly arccal úgy előadva, mintha ezzel mindent megmagyaráznának.
Még szerencse, hogy a lapáttal összehordott forgatókönyvet legalább minőségi trükkökkel és díszletekkel vitték vászonra, de a filmet elnézve mégis olyan élmény, mintha csak kiszórták volna azt a sok-sok millió dollárt az ablakon, annyira nem működik benne sem a dráma, sem a történet és egy idő után már a humor sem. Minél előbb következik be az MCU pletykált soft rebootja, annál jobb. Sőt, egy ilyen film legyártása helyett akár a hard resetre is rátenyerelhetnének.
A Marvelek (The Marvels, 12 éven aluliaknak nem ajánlott!) 2023. november 9-től tekinthető meg a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.
Pozitívum
- A központi trió bájos és szellemes... egy darabig
- A megvalósításra nem lehet panasz!
Negatívum
- A rendező túl gyors tempót diktál ahhoz, hogy a karakterek kiépüljenek, a cselekmény pedig gyökeret eresszen
- Helyenként szürreálisan rossz narratív húzások
Végszó
A Marvel Kapitánnyal szemben a Marvelek már jó eséllyel nem fogja megosztani a közönséget, ugyanis míg Carol Danvers első kalandja 90-es évekbeli haver-zsaru filmként jól elműködött magában, addig ez a szerepcserés akcióvígjáték nagyon hamar orra esik a saját korlátjaiban, és sem karakterben, sem történetben nem képes újat mutatni, de mintha nem is akarna. Mintha a stúdió csak szabadulni akarna egy olyan kolonctól, amely túl sokba került ahhoz, hogy a Disney+-ra száműzzék.
