Gyilkos Halloween - Kritika
A Gonosznak meg kell halnia!
Michael Myers visszatér és gyilkosabb kedvében van, mint valaha, méghozzá egy olyan folytatásban, ami új utakra téved, és néha el is téved közben.
Erről van szó
Michael Myers nem sokáig pörkölődhet Laurie Strode megerősített tanyájának lángoló pincéjében: mit sem sejtő tűzoltók szabadítják ki börtönéből, hogy aztán ott folytassa ámokfutását, ahol a három évvel ezelőtti Halloweenben abbahagyta. Közben Haddonfield városának lakossága végre kiszakad zsibbadt tespedéséből és a mozgósításnak hála hajtóvadászatot indítanak Michael ellen. Vajon ki nyer? Az Árny vagy a dühös tömeg?
Ezért jó
A film, amely abban a pillanatban folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt, a múltba is tesz egy kövér kitérőt, hogy tökéletesen megidézze John Carpenter bő negyven éves klasszikusának miliőjét, hangulatát és stílusát. Rajongóként az ember nem tud nem tapsikolni a látottakon, és ezt az érzést Michael felfokozott ámokfutása tovább erősíti: boydycount-számlálás közben ugyanis könnyen el lehet veszíteni a fonalat, olyannyira be van pöccenve emberünk. És hát nem finomkodik az áldozatok elejtése közben: a Gyilkos Halloween esetében teljesen kiérdemelt a 18-as karika.
David Gordon Green író/rendező és írótársai - köztük Danny McBride-dal - abban a tudatban építik a cselekményt, hogy a Gyilkos Halloween egy trilógia középső darabja, ezért a narratíva is bátrabb, kísérletezőbb, ami új színben tünteti fel az amúgy elsárgult levelekre nyűtt slasherfilmes szerkezetet. Az, hogy Haddonfield lincshangulatba kerül, ráadásul nem egyfajta lelkesítő hőstörténetként van bemutatva, hogy na, most mindenki jól összefog, hogy végre ellássák a gonosz baját, hanem inkább azt a félelmetes tényt mutatja be, hogy az ember tömegben mindig sokkal butább, mint szólóban.
Ezért nem jó
A kísérletezgetésnek a legnagyobb kárát a film második főszereplője, Jamie Lee Curtis Laurie Strode-ja látja, akivel a történetben egyszerűen nem tudnak mit kezdeni. A játékidő nagy részében fel se tűnik, és ha igen, akkor doomsayerkedik, egy kórházi ágyon agonizál, megindul és visszamegy, és még egy feleslegesnek ható szerelmi szálat is ráerőltetnek, csak hogy történjen vele valami. Kegyetlen az a mellőzöttség, aminek ki van téve, de az alkotók családjának többi tagját is erőltetetten tologatják a film sakktábláján, amin igazából csak Michael halad szabályos lépésekben.
És ha már szóba került az erőltetettség: az 1978-as Halloween kisebb, jóformán jelentéktelen szereplői is feltűnnek a filmben az eredeti színészek alakításában, méghozzá úgy, mintha csak egy vidéki HalloweenConra jöttek volna dedikálni. Ők azok a karakterek, akiket csak a hardcore rajongók képesek név alapján beazonosítani, de még nekik se jönnek rosszul azok a filmes bejátszások, amik a felvezetésüket kísérik. "Á, szóval maga volt az az ápolónő abban a bizonyos jelenetben, készíthetnék egy közös szelfit?"
Megéri a pénzét?
Úgy kell tekinteni a Gyilkos Halloweenre, mint egy trilógia középső darabjára, ennek megfelelően se eleje, se vége, de megtekintése szükségszerű a grand finálé előtt, amely jövőre érkezik. Persze, az érezhető, hogy az alkotók szeme előtt nem egy megtűrt középső gyerek, hanem A Birodalom visszavág lebegett, ennek megfelelően új hangokkal próbálkoznak, de nem minden húzásuk jön be. Laurie mellőzése kriminális, a narratíva daraboltsága kellemetlen, viszont Michael elemében van, de nagyon.
A Gyilkos Halloween (Halloween Kills, 18 éven aluliaknak nem ajánlott) 2021. október 21-én érkezik meg a magyar mozikba. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.
KRITIKA: Gyilkos Halloween
