Halloween - Kritika

Sok-sok folytatás készült már az 1978-as Halloweenhez, de egyiknek sem sikerült felnőnie az eredeti film csontig csupaszított egyszerűségéhez. Már a közvetlen folytatás is elkövette azt a hibát, hogy anyakönyvi kapcsolatot keresett és talált Michael Myers és a legfőbb prédájának kikiáltott Laurie Strode között. Pedig igazából semmi szükség nem volt ilyen direkt indokra, hisz az értelmetlen gyilkolás minden nézőben elplántálta azt a nyugtalanító érzést, hogy bizony ő is lehet áldozat. A további részek aztán bevetettek mindent, hogy ezt az érzést semmivé degradálják: bejött a képbe a spirituális kapocs, a természetfeletti, mi több, Rob Zombie anno egy reboot formájában még azt is megpróbálta megmagyarázni, miből lesz a cserebogár.

Ehhez pedig az alkotók nem csupán a Laurie Strode-ot immáron ötödik alkalommal eljátszó Jamie Lee Curtist szerezték meg, de Carpentert is felkérték tanácsadónak, aki még az emblematikus filmzene feltuningolásába is erősen besegített. A produceri teendőket Jason Blum, korunk egyik legnagyobb horrorpápája és az eredeti filmeket tető alá hozó, a sztorit kitaláló Moustapha Akkad fia, Malek Akkad látták el. Ugyan David Gordon Green személyében nem egy tipikus horrorrendezőt szerződtettek - a forgatókönyvírói feladatokat részben elvállaló, többnyire komédiákból ismert Danny McBride-ról nem is beszélve -, a friss megközelítés nagyon jót tett a filmnek, amely így egyszerre tudott tisztelegni a múlt előtt és szembenézni a modern kor elvárásaival.

A film úgy tekint az elmúlt évtizedek folytatásaira - még a közvetlenül az első rész után játszódó második részre is -, mintha nem léteznének: megtudjuk, hogy Michael Myers élete javát egy szigorúan őrzött elmegyógyintézetben töltötte, és mint az 1978-as ámokfutását megelőző években, úgy ezúttal is szótlan apátiában. Új orvosa, Dr. Sartain (Haluk Bilginer) szerint azonban folyamatosan figyel, és mikor Halloween napján - mikor máskor? - új helyre szállítják, megragadja az alkalmat, és megszökik...

Az elmúlt 40 évet azonban nem csupán ő töltötte várakozással: a nagymamakorú Sarah Connorrá átvedlett Laurie Strode egész életét annak szentelte, hogy felkészüljön az elkerülhetetlenre - hogy egy nap újra szembesül majd Michaellel. Erre nevelte a lányát, Karent (Judy Greer), és szíve szerint erre készítette volna fel az unokáját, Allysont (Andi Matichak) is, ám vele ellentétben Karen nem akarta folyamatos félelemben és várakozással tölteni az életét, így mikor kiderül, hogy Michael elszabadult, csak egyikőjük van igazán felkészülve a találkozásra.

Mi, nézők/rajongók viszont nagyon is fel voltunk készülve erre a filmre. És szerencsére Gordon Green és McBride egy nyelvet beszél velünk: a Halloween telis-tele van ügyes és szellemes utalásokkal a főcímtől kezdve a néhai Donald Pleasence által megformált Dr. Loomis megidézéséig, és még szellemiségében is nagyon közel jár az eredetihez. A film egyik legjobb, egyben leghatásosabb jelenetében Myers szabadon kószál a halloweeni lázban égő kisvárosban, és random gyűjtögeti áldozatait azt jelezve, hogy tetteiben nincs semmilyen törvényszerűség, ok vagy okozat, csupán szándék és cselekedet. Igazából az sem érezhető izzadságszagúnak, hogy szembesül legnagyobb nemezisével, akit igazából csak azok a folytatások tettek "főellenféllé", melyeket ez a film mindenestül leírt. 40 év távlata azonban egészen új figurává tette Strode-ot, akit Curtis belevalóan, helyenként viszont nagyon is törékenyen testesít meg, és ezzel tökéletesen rezonál korunk nőideáljára is.

Szerkezetében és hangulatában teljesen rendben van hát a Halloween, és McBride is hazudott, mikor azt nyilatkozta, hogy a filmben ha egy poén lesz, akkor sokat mondott, ugyanis a cselekményben végig jelen van egyfajta száraz kriptahumor, amely erősen kikacsingat a Halloween-szériát, meg úgy általában a horror zsánerét ismerő közönségre.

Néhány narratív húzásban és félelemkeltésben azonban mutat gyengeségeket a film. Az még hagyján, hogy legnagyobb dobása sajnos előre sejthető, de karakterei gyakorta szelektív hallással és látással rendelkeznek, és szellemi szintjük sem haladja meg a slasher-áldozatok nagy átlagát. Ezt persze szintén fel lehet fogni tisztelgés gyanánt, ugyanakkor amiatt már kénytelenek vagyunk húzni a szánkat, hogy a parajelenetek elég kiszámíthatóak, és az esetek többségében Michael sem igazán ijesztő jelenség: jön-megy, és legyilkolja a hülyéket, jelenlétében csak ritkán érezhető a fenyegetettség érzése, habár ahhoz nem férhet kétség, hogy alkatra bitangul fest, tetteiben baromi hatékony és mindent összevetve hátborzongatóan jó érzés újralátni a vásznon.

---

A Halloween október 25-től látható a mozikban. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.