Végtelen útvesztő - Kritika

Kész csoda, hogy idáig kellett várnunk arra, hogy valamelyik nagyobb stúdió is meglássa a lehetőséget a szabadulószobás horrorokban. Manapság már az egész világot meghódította ez a szórakozási forma, amit sokan hungarikumnak tartanak, ugyanis meglepő módon először nálunk terjedtek el - habár az ihlet maga külföldi videojátékból ered.

A menekülős játék lényege az, hogy egy kisebb csapatot bezárnak egy szobába, és nekik az ott található rejtvények megoldásával kell adott időn belül kiszabadulniuk onnan. Adja magát hát a kérdés, hogy mi van akkor, ha ez a játék vérre megy: ha nem sikerül időben kiszabadulnod, akkor meghalsz. Pontosan erre a koncepcióra épültek a Fűrész-filmek és most a nálunk Végtelen útvesztő címre elkeresztelt Escape Room is ezt veszi alapul. (A névválasztás kényszerűség volt, mivel tavaly már kijött egy Szabadulószoba című film, ráadásul jelen kritikánk tárgya eredetileg The Maze névre hallgatott.)

De az Insidious-franchise legutóbbi részét dirigáló Adam Robitel új filmje nem csak a Fűrész alaptézisét adaptálta, hanem annak stílusából és karakterisztikájából is rendesen merített: néhány idegen jön össze egy szabadulószobás játékra, hogy hamarosan rádöbbenjenek arra, hogy itt valójában nem játékról van szó, hanem az életük a tét. A Fűrész-filmekben is olyan idegenek voltak kénytelenek együttműködni, akiknek vannak sötét titkaik, de ezt leszámítva csak nagy jóindulattal nevezhetők karaktereknek, sokkal inkább eszközöknek, akik ilyen vagy olyan módon elszenvedik vagy éppenséggel kikerülik az eléjük állított csapdákat.

Ugyan ezúttal is olyan figurák hajkurásszák a feladványokat a hol hőséggel, hol jéghideggel, hol pedig szűkülő terekkel támadó szobákban, akik harsány kommunikáció és röpke flashbackek formájában próbálják meg felépíteni karaktereiket, de a jó színészválasztásnak köszönhetően mégis sikerül nekik az idegőrlésen innen maradniuk. Azt nem állíthatnánk, hogy halálra izgulhatjuk magunkat azon, hogy vajon melyikük éli túl a megpróbáltatásokat, viszont maguk a feladványok és a szobák elég érdekesek és szórakoztatóak ahhoz, hogy az amúgy is feszes tempót diktáló film mindvégig fenntartsa az érdeklődésünket.

Kár, hogy az írókról végül kiderül, hogy túl nagyot álmodtak, és mikor megpróbálják elhagyni a szobákat, hogy feltárják azok mozgatórugóit, akkor a film is egycsapásra széthullik, de nagyon durván. Illogikus lépések, szerepükből kibúvó karakterek és hajmeresztő megoldások halmozódnak egyik pillanatról a másikra: odavész a varázs. Hiába, no, vannak kérdések, amiket egyszerűen nem szabad megválaszolni, illetve ha lefektetsz néhány alapszabályt, és felállítasz néhány korlátot, akkor csak úgy merd átlépni azokat, ha nem felejted el, hogy mivel és kivel töltötted a filmed nagy részét.

Mindezzel együtt is van kraft a Végtelen útvesztőben - még franchise-szinten is, hisz még megannyi hasonló jellegű, szórakoztató csapdákkal teli szobát lehet megtölteni jobb sorsra érdemes áldozatokkal, ugyanakkor a visszajelzések tükrében nem lennénk meglepve, ha az esetleges folytatás megmaradna a szobákban, és nem próbálná last minit mítoszokkal felvizezni a zárt terek miatt működőképes sztorit.

---

A Végtelen útvesztő január 3-tól látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.