Cowboy Bebop - Csillagközi fejvadászok: 1. évad - Kritika

A japán rajzfilmek a világnak ezen a felén is az ezredforduló környékén, az internet felemelkedésével párhuzamosan lettek egyre népszerűbbek. Ebben a korszakban több olyan anime készült, melyek kapudrogként szolgáltak a műfaj későbbi rajongói számára, és emiatt nagy részük a mai napig nagy tiszteletnek örvend. Az 1998-as Cowboy Bebop azonban még ezek közül is kiemelkedett: témaválasztásával bebizonyította, hogy az anime egy kortalan médium, amely bárkinek szólhat, megvalósításával pedig megmutatta, hogy milyen művészeti mélységei vannak a formátumnak. Abban is szerencsés volt, hogy a világalkotása és az audiovizuális stílusa sokat merített az amerikai moziból (elsősorban a film noirból és a westernből), így még annak ellenére is könnyen be tudta fogadni a külföldi közönség, hogy a sorozat által felvetett gondolatok egy része határozottan keleties. Az elmúlt húsz év során jó, ha egy tucatnyi olyan anime-sorozat készült, amely annyira megbecsült, mint a Cowboy Bebop. Éppen ezért elég bátor döntés volt élőszereplős adaptációt készíteni belőle - ugyanakkor a népszerűsége okán adta is magát.

A Cowboy Bebop a nem túl távoli jövőben játszódik, mikor az emberiség már kolonizálta a Naprendszer legtöbb bolygóját. Ez a világ túlnyomórészt ugyanolyan, mint a mi mai valóságunk, csak az expanzió mintha mindent felnagyított volna: a gazdagoknak még több pénzük van, az ismeretlen még veszélyesebb, a bűnözők pedig még kegyetlenebbek. A sorozat főszereplői a Bebop űrhajó fedélzetén éldegélő cowboyok, vagyis fejvadászok: Jet, az ex-rendőr, aki egyfolytában morog és a pénzhiány miatt aggódik; Spike, az ex-gengszter, aki látszólag nem törődik semmivel, még a saját testi épségével sem; Faye, a múltját kereső nő, aki nehezen bízik meg az emberekben, miután mások már csúnyán átverték; és Ed, a zseniális hacker, aki hajlamos komoly zűrt okozni a vad természetével. Meg még velük tart Ein is, a szokatlanul intelligens welsh corgi. Az anime többnyire azt mutatja be, ahogy a csapat próbálja a körözött bűnözőket és bűnbandákat pénzre váltani, de néha a főszereplők személyesebb történetére is kitér egy-egy epizód erejéig. Az élőszereplős változat nem sokat változtat a fentebb leírtakon, leszámítva azt, hogy Ed csak egy nagyon-nagyon minimális szerepet kap - de abban a formában, amiben ő a sorozatban feltűnik, ez egyáltalán nem baj. Sőt.

A Netflix-sorozat készítői láthatóan túl lazának tartották az anime cselekményvezetését, mert a legnagyobb változtatásuk az volt, hogy a főszereplők személyes történetére jóval nagyobb hangsúlyt helyeztek, a mellékesnek vélt szálakat pedig ezeknek rendelték alá. Így aztán Bolond Pierrot itt nem véletlenül botlik bele Spike-ba az utcán, hanem szándékosan küldi rá a riválisa, az online szektát bemutató rész elsődleges célja pedig az, hogy feltárják az egykori gengszter érzéseit. Spike konfliktusára egyébként sokkal jobban ráfeküdnek, mint bármi másra, emiatt pedig Vicious és Julia a játékidő tekintélyes százalékát megkapják, ők itt jelentősen többet szerepelnek, mint az animében.

Önmagában nem lenne probléma, hogy az adaptáció megváltoztat néhány dolgot - ha emiatt nem veszett volna el az, ami az eredeti művet naggyá tette. Az eredeti Cowboy Bebopnak szándékosan hektikus a szerkezete, olyan, a társadalomból kivetett emberekről szól, akik vagy nem tudnak, vagy nem akarnak szembenézni a kegyetlen múltjukkal, ezért komolyabb célok nélkül, napról napra élve múlatják az időt. Az anime ugyan tele van erősen eltérő hangulatú epizódokkal, alapvetően egy ráérős és szomorú történet, melyen hősei még egymás társaságában is végtelenül magányosak. Az élőszereplős változat viszont töményebb élmény, nem csak azért, mert besűríti a cselekményt, hanem azért is, mert a hangulata erősen stilizált, sokkal jobban, mint az animének. Ez alatt nem csak az olyan szembeszökő dolgokat kell érteni, mint hogy egy film noirosnak szánt flashbakcnél szemcsés szűrőt használnak, hanem az élénk színek használatát, a harcjelenetek néha rajzfilmszerű hanghatásait és a szokatlan kamerabeállításokat is. Ez a Cowboy Bebop a szellemesnek szánt (de többnyire erőltetett) párbeszédjeivel és poénjaival, a félvállról vett erőszakkal, valamint kisarkított látványvilágával kb. olyan, mint a Sin City, csak nem annyira kreatív vagy stílusos.

És még az sem lenne baj, hogy a live action sorozat valami mást akar mondani ugyanannak a történetnek az elmesélésével, de a végeredmény többnyire unalmas, néha pedig egyenesen bosszantó. Az eredeti formájukban meghagyott rövid történetek (például az első rész menekülő szerelmespárjával) önmagukban az animében sem voltak túlságosan érdekesek, itt pedig ugyanaz a végkifejletük. A változtatások pedig kifejezetten rosszul sikerültek. A legnagyobb baklövés Vicious, aki az eredetiben egy rideg és félelmetes, a puszta jelenlétével is tiszteletet parancsoló ellenfél, itt viszont egy apakomplexusos balfék, akinek a szerepében Alex Hassell izzadtságszagúan erőlködik. Julia karaktere érthetetlen lett, az egyik pillanatban egy bajbajutott nő, akit meg kell menteni, a következőben meg már egy nagy manipulátor, aki a háttérből mozgatja a szálakat. A szereposztás úgy összességében sem túl jó, Daniella Pineda néha vicces, sokszor viszont idegesítően túljátssza Faye-t, aki ebben a változatban egy leleményes utcagyerekre emlékeztet, Mustafa Shakir pedig egy sablonos Roger Murtaugh nyomozót hoz ki Jetből. Leginkább John Cho tűnik ki a csapatból, akinek a szemében egyszerre van meg az a világfájdalom és pimaszság is, ami Spike-ra jellemző, de neki meg a történetét nyújtják túl hosszúra. Meg az sem segít rajta, hogy az öltözéke olyan benyomást kelt, mintha egy animeconra készített cosplay lenne.

Az élőszereplős Cowboy Bebopot az utolsó epizódja foglalja össze a legjobban. Ez tér el a legjobban az animétől, ebben van a legtöbb eredeti jelenet, és ebben viselkednek a legérthetetlenebbül a karakterek, akiknek a sorsát itt jobban egybefűzik, mint az eredetiben. Ez a történet inkább olyan emberekről akar szólni, akik hosszú idő után végre új családot találnak maguknak, de ezt úgy próbálják elmesélni, ahogy azt már ezerszer láthattuk amerikai filmekben. És még ez sem sikerül, mert a szereplők tettei a sztori végén nélkülözik a logikát, ráadásul nincs is befejezve a történet, hogy nyitva maradhasson a kapu a második évad előtt. Na, és akkor még Edről nem is beszéltünk, aki (szerencsére) csak egyetlen jelenetben szerepel. De higgyétek el, ezzel mi jártunk a legjobban.

---

A Cowboy Bebop teljes első évada megtekinthető a Netflixen.