BÚÉK - Kritika

Mi történne, ha egy szinte csak párokból álló baráti társaság csak egyetlen estére nyílt kártyákkal - pontosabban nyílt telefonokkal - játszana? Miket titkolhatnak egymás előtt gyerekkori jó barátok vagy gyerekes házaspárok? Véget vethet-e egy apró kütyü évtizedes kapcsolatoknak? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Paolo Genovese 2016-os játékfilmje, a Teljesen idegenek, illetve az abból születő magyar remake, a BÚÉK is.

Az okostelefonok menthetetlenül beették magukat a mindennapi életünkbe, így várható volt, hogy a filmművészet is egyre jobban elkezd majd a modern technológia emberi kapcsolatokra gyakorolt hatásával foglalkozni. A megdöbbentő és elgondolkodtató történetekhez pedig már nincs is szükség Black Mirror-típusú disztópikus sci-fikre, elég csak a jelenünk hétköznapi szituációiból meríteni. Idén nem egy olyan filmet mutattak be, amiben a konfliktus katalizátora a mindannyiunk zsebében/táskájában ott lapuló és rendszeresen használt technológia: a Keresés konkrétan a laptop- és telefonképernyőkön keresztül mesél el egy hagyományosan építkező krimitörténetet; a Remélem legközelebb sikerült meghalnod :-) pedig a technológia adta anonimitás veszélyeire hívja fel a figyelmet. Bár a történetek eltérnek, mégis megfigyelhető a tendencia, hogy a filmkészítőket és a nézőket is egyre jobban foglalkoztatja a valóságban és a telefonon élt élet kettőssége.

Az olasz Paolo Genovese két éve sikeresen beletalált egy olyan témába, ami kis túlzással mindenkit érint, jól mutatja ezt a Teljesen idegenek elsöprő sikere. Az hagyján, hogy hazájában gigasiker lett, sorra csaptak le az országok a remake-jogokra, itthon pedig tavaly a legnézettebb európai film lett (a magyar alkotásokat leszámítva). A siker kulcsát nem nehéz megtalálni: mindenkit foglalkoztat, hogy mi van a hozzá közel állók telefonjában, és szinte mindenkinek vannak rejtegetnivalói. Goda Krisztina és Divinyi Réka (Csak szex és más semmi) még a hazai forgalmazás előtt lecsaptak a Teljesen idegenek magyar feldolgozásának jogaira, a holdfogyatkozás helyett a szilveszter estét tették meg a baráti összejövetel apropójának, majd összegyűjtöttek egy erős színészgárdát, és megszületett a BÚÉK.

A plakáttól kezdve az előzeteseken át az "év vége vígjátéka" szlogenig a BÚÉK összes marketinganyagáról az kiáltott, hogy ez a film egytől-egyig kikukázta az eredeti alkotás komolyságát, és nem több egy semmitmondó, szexen kínosan viccelődő komédiánál. Szerencsére erről szó sincs: bár Goda és Divinyi tényleg több (jobban és rosszabbul működő) humort csempészett a történetbe, megtartották a Teljesen idegenek összes hangsúlyos drámai jelenetét. Egyedül Genovese filmjének pesszimista végkicsengését váltották happy endre - ezt a döntést pedig mindenki saját ízlése szerint értelmezheti giccsnek vagy jóleső optimizmusnak.

Bár a telefonok hatására kibontakozó dráma ívét megtartották, Godáék a karakterek viszonyát és a háttértörténetét is jócskán átalakították: eleve nem csak párok tartoznak a baráti társasághoz, a foglalkozások is eltérnek, illetve egy-két konfliktust is átalakítottak. A változtatások azonban nem csak azért vannak, hogy a film mindenképp eltérjen az eredetitől, hanem a történet szolgálatába vannak állítva. Ami pedig a honosítást illeti: a BÚÉK távol áll a rögvalóságunktól, de azért vannak benne magyarságspecifikus poénok, amik egy zseniálisan felépített Himnusz-jelenetben csúcsosodnak ki. A Hevér Gáborból, Lengyel Tamásból, Törőcsik Franciskából, Szávai Viktóriából, Mészáros Bélából, Elek Ferencből és Bata Évából álló színészgárda profi összhangban működik együtt, minden tekintetből és minden hangsúlyból lehet tudni, hogy most éppen nevetni vagy szánakozni kell a karakterek nyomorán - ez pedig nem kis teljesítmény, hiszen ebben a történetben egyik pillanatról a másikra történnek a hangulatváltások.

A film hősnőin megérződik a női alkotók keze nyoma: mindhárman komplexebb jellemábrázolást kaptak, és a hármójuk közötti ambivalens viszony, illetve az anya-lánya konfliktus is kidolgozottabb, mint az eredeti filmben. A Teljesen idegenek rúzsozós jelenete is kapott egy remek hozzáírt előzményt, ami keretbe foglalta annak a bizonyos karakternek az útját. A férfiak is új rétegeket kaptak, az eredeti filmben taglalt problémák mellé bekerült a barátzóna, a kenyérkereső-szereppel kapcsolatos komplexusok és persze az eredeti filmben is taglalt homoszexualitás, ami - magyar vígjátékokra egyáltalán nem jellemző módon - nem merül ki a homofób viccekben.

A BÚÉK legolcsóbb poénjait mind ellőtték az előzetesben, azonban ez a film sokkal többet tud a semmitmondó "év vége vígjátéka"-szlogenénél. Az pedig külön örömteli, hogy egy magyar vígjáték képes árnyaltan beszélni olyan kérdésekről, amikről itthon a társadalmi diskurzus még gyerekcipőben jár - még ha ehhez szükségünk is volt az olaszok segítségére.

A BÚÉK december 6-tól látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.