Jégvarázs 2. - Kritika
Így tedd jóvá a felmenőid bűneit
A Jégvarázs 2. egyértelműen nem azért készült el, mert az első részt író-rendező Jennifer Lee és Chris Buck története annyira megkívánta volna a folytatást. Ettől még a második rész nem egy megúszós iparosmunka, ami csak a játékbabák eladása miatt létezhet - de azért nem is ér fel az elődjéhez.
A 2013-as Jégvarázs többszörös győzelem volt a Disney animációs stúdiója számára: egyrészt egy vagyont hozott a konyhára a box office számaival (világszinten 1,3 milliárd dollárt) és a rendkív��l népszerű merchandise-termékeivel, másrészt bizonyította, hogy nemcsak a modern hollywoodi animációk atyaúristenének számító Pixar képes milliárdos darabokat szállítani. A Hókirálynő történetét szívmelengető testvérmesévé alakító film emellett útjára indította a Disney saját hercegnőábrázolásával kapcsolatos önkritikáját, ami azóta egyfajta kötelező elemmé vált az animációs filmjeikben és az élőszereplős-remake-jeikben egyaránt.
Az első részben Elza (Idina Menzel) és Anna (Kristen Bell) szülei a klasszikus Disney-sorsot kapták, vagyis még a történet elején meghaltak balesetben, csupán a lányaikat egymástól elidegenítő nevelésük hatását hagyva maguk mögött. A Jégvarázs 2-ben viszont az ő múltjuk válik a cselekmény katalizátorává, ugyanis Arendelle népét rejtélyes természeti események veszélyeztetik, ezek pedig ahhoz a mágikus erdőhöz vezetnek vissza, amiről Elza és Anna apja mesélt még gyerekkorukban. A Jégvarázshoz hasonlóan ismét Elza ereje körül forog a történet, de ezúttal a lánynak nem saját magával, hanem a szülei és nagyszülei titkaival kell megküzdenie.
A Jégvarázs 2. magán hordozza a második részek tipikus jellemzőit, kezdve azzal, hogy igyekszik mindent visszahozni, ami az első filmben működött, csak továbbfokozva. Példának okául két új Let it Go/Legyen hó jelölt dalt is kapunk, ezen kívül bizonyos történeti és vizuális elemek is nagyon ismerősek lehetnek az első részből. Mégsem érződik bőrlehúzásnak a folytatás, mert a rendezői székbe visszatérő Lee és Buck láthatóan sok energiát fektettek abba, hogy az animáció és a mondanivaló is érettebb legyen az első résznél.
Váratlan bátorsággal merülnek el olyan nehéz témákban, mint a szülők elvesztése iránt érzett gyász, vagy a felmenők bűneivel és traumáival való szembenézés (Amerika véres történelmének megidézését különösen jól időzítették Hálaadásra). Meglepő módon az első rész kötelező vicces segítőjeként feltűnő Olaf (Josh Gad) is több szerepet kap egyszerű humorforrásnál. A bonyodalmakat beindító természet szellemei az emberi gyarlóság miatt dühödnek fel és büntetik élhetetlen időjárással a valaha idilli erdőt, ezt a jelenséget pedig eleve nagyon könnyű a globális felmelegedéssel azonosítani - és erre jön még az életre kelt hóember, akit miközben különböző természeti elemek terrorizálnak, arról énekel, hogy majd felnőttként biztosan megérti, mi zajlik körülötte.
A zenére ezúttal sem lehet panasz, hiszen bár nem sikerült még egy akkora gigaslágert írni, mint a Let it Go, azért a Robert Lopez, Kristen Anderson-Lopez és Christophe Beck trió ismét olyan dalokat szereztek, melyek egy Broadway-musicalben is megállnák a helyüket. Sőt, még az első részben zeneileg méltatlanul hanyagolt Kristoff (Jonathan Groff) is kapott egy szórakoztató szólót, ami tökéletesen parodizálja ki a nyolcvanas évek popballadáit.
Azonban a Jégvarázs 2. minden igyekezete ellenére sem tud úgy elbűvölni, mint az első rész. A forgatókönyv kidolgozatlan, elnyújtott, és talán érettebb is a kelleténél: a félelmetes erdő és a játékidő nagy részére rátelepedő nyomasztó hangulat nem éppen gyerekbarát. A legnagyobb erénye egyértelműen a szemkápráztató animáció, de hiába néz ki nagyon jól, ahogy Elza a tengerben egy vízlóval harcol, a Jégvarázs 2-nek nincs olyan pillanata, ami hosszú távon velünk maradna.
Pozitívum
- Érettebb témák, meglepő áthallások
- Nem egyszerű bőrlehúzás
Negatívum
- Kidolgozatlan forgatókönyv
- Nem olyan elbűvölő, mint az első
Végszó
A Jégvarázs 2. komoly témái, gyönyörű animációja és érzelmes dalai tekintetében méltó folytatás, de a bonyodalmas történetvezetése és a túlságosan nyomasztó hangulata miatt nem tudja visszaadni az első rész varázsát.
