Éretlenségi - Kritika

Adott két kissé különc tinédzser, akik az egyetem közeledtével hirtelen rádöbbennek, hogy mennyi tipikus középiskolás élményt hagytak ki, ezeket pedig kétségbeesetten próbálják bepótolni egy Nagyon Fontos házibuliban. Nincs is ennél többször elhasznált kiindulópont egy tinivígjátékhoz, az Éretlenségi mégis üdítő eredetiséggel nyúl egy sablonos témához.

A történet ékegyszerű: Molly (Beanie Feldstein) és Amy (Kaitlyn Dever) legjobb barátnők, akik "a tanulás az első" szabály szerint élték a középiskolás éveiket. Mindvégig az hajtotta őket, hogy bejussanak a nívós egyetemekre, és ezért hajlandóak voltak lemondani a gimiélményhez szorosan hozzákapcsolódó bulizásról. A bizonyítványosztó ünnepség előtti napon Mollyt durva pofon éri, amikor rájön arra, hogy az eddig lenézett lazulós osztálytársai is bejutottak ugyanazokra az egyetemekre. (Ez talán nem tűnik súlyos konfliktusnak, de egykori stréberként biztosíthatom, hogy igenis az.) Úgy dönt, hogy most vagy soha alapon pótolni kell az élményeket még az egyetem előtt, ezért rábeszéli Amy-t arra, hogy menjenek el az iskola nagymenőjének hatalmas házibulijába. Ez persze nem olyan egyszerű, hiszen még a címet sem tudják, az este pedig tartogat pár meglepő fordulatot.

Nem véletlenül érezhetjük azt, hogy az alapszituáció kicsit az előző évtizedek trendjeire emlékeztet: Emily Halpern és Sarah Haskins első forgatókönyve 2009-ben landolt a legjobb el nem készült filmterveket gyűjtő BlackListen; majd egy évtizedet töltött a polcon, amíg nem jött Olivia Wilde, Susanna Fogel és Katie Silberman, akik modernizálták az alapanyagot - nem is kicsit. Az Éretlenségi aligha lehetne maibb: a főszereplők tudatos feministák, akik Michelle Obamával plakátolják ki a szobájukat, Virginia Woolf idézettel díszítik az ajtójukat, Malala nevét használják egymás meggyőzésére, és még a bulizós ruhájukat is Rosie the Riveter inspirálta. Ez a fajta deklarált liberalizmus azért nem érződik erőltetettnek, mert rengeteg ad hozzá szereplők személyiségéhez, és a film humorának is fontos eleme. A vicces pillanatokból egyébként sincs hiány, a kevésbé működő gegeket pedig megmenti a két legjobb barátnő közötti összhang.

Abban is újszerűnek érződik a film, hogy az egyik főszereplő, Amy coming outolt leszbikus, aki tizenéveshez méltó ügyetlenséggel próbál szerelmet keresni, csak nála tovább nehezíti a dolgot annak felmérése, hogy vajon megegyezik-e a szexuális beállítottsága a kiszemeltjével. Ez még 2019-ben is mérföldkőnek számít, hiszen csak tavaly jött ki az első nagy stúdió által gyártott tinifilm meleg főszereplővel (Kszi, Simon), ami mellett a szintén 2018-as Szűzőrség leszbikus kamasza tett még előrelépést a reprezentációban. A tipikus haverfilmes felosztásban Amy testesíti meg az esendőbb és érzékenyebb felet, míg Molly a megállíthatatlan forgószél, aki olyan, mintha valaki egy személybe gyúrta volna a a Gilmore Girls Paris Gellerjét, a 10 dolog, amit utálok benned Kat Stratfordját és a Városfejlesztési osztály Leslie Knope-ját.

Azért Molly és Amy túlmutatnak ezeken az egyszerű sztereotípiákon, és ez igaz az összes többi mellékszereplőre is: a lúzer, a menő srác, a ribi és az élősködő mind-mind többdimenzióssá válnak a film során, akik közül kiemelkedik a Billie Lourd által alakított Gigi. Carrie Fisher lánya láthatóan örökölte édesanyja komikusi vénáját, ugyanis az ezerszer látott elvarázsolt hippi karakteréből alkotta meg a film legviccesebb szereplőjét, és minden jelenetével ellopja a showt. Az erős színészi alakítás egyébként az egész szereplőgárdát jellemzi, ami a rendező tehetségéről is tanúbizonyságot tesz.

A vígjáték műfajt még ma is szokás lenézni, pedig ahhoz, hogy egy poén működjön, a színészi játék, az időzítés, a vágás és a képkompozíció tökéles harmóniájára van szükség, úgyhogy Wilde igenis megérdemli a dicséretet. Emellett nemcsak a komédiához ért, hanem a tinédzserkori bizonytalanság és az első nagy pofára esések érzékeny megmutatásához is. Az Éretlenségi korhatáros humorával inkább a Superbadre hajaz, de az őszinte és megható pillanatai az utóbbi évek szerzői coming-of-age drámáira (Lady Bird, Egy magányos tinédzser, Eighth Grade) emlékeztetnek.

A főszereplőkhöz hasonlóan az Éretlenségi hangneme is elég karakán, nem finomkodik és nem próbál meg óvatoskodva minél szélesebb célközönségnek megfelelni. Éppen ezért biztos lesz, akit elidegenít a pimaszsága, de aki együtt tud menni a két csajszival, annak nagyon szórakoztató kalandban lesz része.

Az Éretlenségi május 30-ától látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.