Assassin's Creed: Origins - Kritika

A tavalyi Assassin’s Creed - mert így, szinte már évjárati kontextusban kell beszélni róluk, annak ellenére, hogy az Origins előtt Ubisofték kihagytak egy kis időt - jött, látott, és… hát győzni nem győzött. Még a kolléga túlnyomórészt pozitív kritikájából is kiérződik némi csalódottság, jómagam pedig még ennyire sem lelkesedem a sorozat 2017-es, brutális mennyiségű újdonságot beígérő, és ehhez képest renyhén muzsikáló darabjáért. Gyönyörű a szentem, a harcrendszer pedig kiforrottabb, mint volt, de az egész miskulancia sajnos egy széteső, átgondolatlan történetvázra volt felbiggyesztve, nyoma sem volt a beígért, Witcher-szerű narratív egységnek.

A játék első kiegészítője, a The Hidden Ones egy egész Sínai-félszigettel ajándékozza meg azt, aki hajlandó volt a szezonbérletért 40 eurót lepengetni, de új sztoriszálat, pár friss missziót és sok egyéb tevékenységeket is kapunk melléje.

A főjátékban a legnagyobb élvezetet a környezet felfedezése, a változatos egyiptomi táj gyönyörűségében való megmerítkezésünk jelentette (ez nem feltétlenül csúcs dolog egy videoJÁTÉK esetében), és ez a DLC-ben is megmaradt állandó örömforrásnak. A Sínai-félszigetet (kb. negyed óra alatt lehet végiglovagolni) három nagy régióra osztotta a Ubisoft, ráadásul még a Vörös-tengert is a nyakunkba önti, ide rejtett kincsekért úszkálhatunk be. A környezeti kialakításra egy szavam nem lehet, lélegzetelállító. A faluk, a nagyvárosok és a római helyőrségek a vizuális és tartalmi részletek letaglózó orgiái, a félig lerombolt piramisokról és a hatalmas erődítményekről már nem is szólva. A felfedezés szakadatlan, szórakoztató élvezete továbbra is a játék legnagyobb erénye.

A fő sztoriszál mellett a Hidden Ones tartalmaz pár mellékküldetést is, amelyek az alap játékidőt több órával kibővítik. Három szinkronizálási pont van a félszigeten, nem árt megmászni őket, illetve ugyancsak ajánlott az ellenségek erődítményeit is meghódítani, onnan a rabokat kiszabadítani. Ha mindezekhez hozzávesszük az összes kincs felkutatását, illetve egyéb rejtélyek feltárását, a Hidden Ones végigjátszása akár 10-15 órát is elhúzódhat, amiről viszont már elmondható, hogy elegendő mennyiségű szórakozást ad a pénzünkért.
A Hidden Ones egy új mechanizmust is bedob a közösbe, a kötélen siklás tudományát, amely gyakran elengedhetetlen egy-egy merényletünk során. Ilyenkor a célpont nyakába zuhanunk a kifeszített kötélről, és egyben el is vágjuk azt a nyakat. Igazából ez egy olyan játékmechanikai lehetőség, amely nem fog sokakat a falhoz vágni, de hangulati szempontból a tudat, hogy most már erre is képesek vagyunk, nagyot dob az összképen. Mint ahogy az is, hogy a DLC a karakter elérhető szinthatárát negyvenről negyvenötre lövi be, és a craftolt felszerelések szintje is ugrik kettővel. Az új upgrade-ekkel a maximális egészségünket, a tulajdonunkban levő nyilak mennyiségét és a közelharci sebzőképességünket egyaránt növelhetjük, erősíthetjük. A beszerezhető új fegyverek (4 új legendás cucc), a menő új gönc és a két eddig nem látott hátas meg persze egy ilyen kiegészítő természetes, sőt, kötelező elemei.

A Assassin's Creed: Origins - The Hidden Ones DLC január 23-án jelent meg PC-re, valamint PS4 és Xbox One konzolokra, mi a Sony masináján teszteltük. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.