xXx: Újra akcióban - Kritika

Ötvenedik életévéhez közeledve Vin Diesel biztosan nagyon bánja már, hogy anno jól megmakacsolta magát, és olyan sokat képzelt magáról, hogy ő bizony nem játszik folytatásban, hisz hosszabb-rövidebb kihagyás után immáron a második elhagyott franchise-hoz tér vissza, és tervei között mást se látunk, mint folytatást folytatás hátán. Persze, az is lehet, hogy másfél évtizeddel ezelőtt egyszerűen csak nem kínáltak eleget ennek a bumfordi fickónak, aki valahogy bedorombolta-dörömbölte magát az A-ligába.

Most persze már más a helyzet: a Halálos iramban-franchise észveszejtő sikerének köszönhetően Diesel egyszemélyes intézménnyé szívta fel magát, és hiába papol állandóan a családról, hiába veszi körül magát kisebb-nagyobb hasonmásokkal (kemények, kigyúrtak, kopaszok), a rivaldafényben mégis az ő homloka ragyog a legfényesebben. Persze, a magabiztos málévigyor mögött valahol azért lehet benne némi bizonytalanság, hisz különben nem csinált volna csapatmunkát az xXx folytatásából sem, amely eme beavatkozásnak hála úgy fest, mintha a Mission: Impossible-t tarkón somták volna egy gördeszkával, aztán belökték volna a Balaton Soundra.

Mert az Újra akcióban nem jó film, de ezt nem lehet csak úgy egyszerűen kijelenteni, mert ez a néhány szó nem adja vissza azt az élményt, amit ez a produkció nyújt.

De mindent a maga idejében: először hadd lamentáljak kicsit a film történetéről! Van egy Pandora szelencéjére emlékeztető kütyü, amely úgy fest, mint a PS Vita azért visszadobott prototípusa, mert a csúcsos széleivel kiszakítja az ember zsebét. Na szóval, van ez a kütyü, amivel gombnyomásra el lehet azt érni, hogy a műholdak úgy hulljanak alá az égből, mint a meteoritok, magyarán bárhol bárkit ki lehet úgy nyírni, hogy egy szatellitet ejtesz a fejére. Senkit se zavarjon az a tény, hogy a műholdak a légkörbe érve valószínűleg apró kis, gyorsan elégő darabra esnek szét: a filmben a saját szemeiddel láthatod, ahogy egy ilyennel nyírják ki az egyik olyan szereplőt, akiről azt hitted, tartós lesz.

Szóval nem játék. A kormány hirtelenjében nem is tudja, mit tegyen, mikor eme szerkezet rossz kezekbe kerül, ezért aztán előrángatják a Közép-Amerikában vegetáló, és szabadidejét dzsungelben történő síeléssel töltő Xander Cage-et önkéntes nyugdíjából, hogy segítsen megmenteni a hazát, főleg azért, mert a Pandóra új tulajdonosai hasonlóan extrémek, mint ő, és az extrémet csak az extrém képes megállítani. Xander persze egy kicsit kérleli magát, elsüt néhány nagymenő poént, de aztán hozzálát, no nem az akcióhoz, hanem hogy csapatot verbuváljon magának. Ebben lesz egy testét neki állandóan felkínáló hackercsaj, egy lányokra mozduló mesterlövészlány (hát persze, hogy Ruby Rose), aki képes vitorlából letépett vászonból pillanatok alatt függőágyat hajtogatni, egy rnb-rajongó, középkorú szőrös zsidó, aki sportot űz abból, hogy kocsijával mindennek nekihajt (198 karambolnál jár), valamint egy kínai gyerek, akinek - kapaszkodjatok meg - az a különleges tulajdonsága, hogy ha Xanderék egy buliba csöppennek, akkor odamegy a DJ-pulthoz, és ő rakja a zenét. Nem vicc.

Ugyan a másik oldalon álló társaság a film elején végez kb. tucatnyi kormányügynökkel, akik, szerencsétlenek, csak a munkájukat végezték, de mégse lehet rájuk haragudni, hisz Donnie Yen vezeti őket, aki kibiztosított kézigránáttal szeret gombfocizni, ott van velük Tony Jaa, aki valamiért John Travolta mozdulatait idézgeti fel a Szombat esti lázból, és van köztük egy szuperszexi csaj is, aki régebben meztelenül lógott a London Eye-ról, de azóta megkomolyodott, és őt idézve nem lázad már a világ ellen, inkább meg akarja menteni azt - többek között a már említett kormányügynökök halomra lövéséhez való asszisztálással.

Az igazi rosszfiúk ebben a felállásban kizárólag a kormányügynökök lehetnek, akiket a mindig lefelé konyuló szájú Toni Collette vezet, és mivel ilyen merev, és a laza cuccok is messze állnak tőle, ő a rossz, értem?

És hogy maga a film miért rossz? A röhejes karakterek és a még röhejesebb történet miatt? Esetleg a minden határon túlmenő, de legalább csúful agyonvágott és gagyin megtrükközött akciójeleneteknek köszönhetően? Mondjuk a félpercenként váltogatott, konstans módon üvöltő soundtrack okán? Vagy netalántán a rossz üzenet (az anarchia cool, az anarchia mindenre feljogosít!) miatt? Á, dehogy. Kizárólag Vin Dieselt elnézve, aki iszonyatosan kiöregedett már ebből a szarból: a deszkás cuccokból, a művakerából (amit ráadásul Speier Dávid fordítása még jól meg is tol), meg abból, hogy akárhová sodródjon, ott mindig legyen valami buli, ahol olyan lányokkal enyeleghet szögletes mozdulatokkal, akiket inkább aggódó szülőként kéne hazavárnia este 11-re...