X - A rendszerből törölve - Kritika

Ujj Mészáros Károly rendezői debütálása, a 2015-ös Liza, a rókatündér mindenkit biztosított arról, hogy egy olyan alkotóval lett gazdagabb a hazai nagyjátékfilmes szféra, aki remekül képes egyensúlyozni a szerzői jegyek és a közönségfilmes stílus között. Második alkotása történet szempontjából már jóval hagyományosabb zsánerfilm, mint a Liza, a rókatündér volt, és bár a formanyelvi megvalósításban felüti fejét az innovatív szándék, végső soron a műfajiság az egyediség rovására megy.

Az X - A rendszerből törölve a rendező saját elmondása szerint egy skandináv krimi, ami nem azt jelenti, hogy valamelyik északi országban játszódik, hanem azt, hogy Ujj Mészáros az utóbbi évtizedben virágkorát élő műfaj jegyeit ültette át saját filmjébe. Az irodalomban Stieg Larsson (A tetovált lány) és Jo Nesbø (Hóember) tekinthetők a skandináv krimi legismertebb képviselőinek, ami az utóbbi években a nyomozáshoz társuló súlyos lelki traumák, a nyomasztó miliő és a maró társadalomkritika miatt vált nemzetközi szinten is népszerűvé. Ezeket a jellemzőket az X - A rendszerből törölve egytől egyig kipipálja, kezdve a főszereplővel: Éva (Balsai Móni) férje halála óta pánikbetegséggel küzd, ezért hiába kiváló detektív, csak egy irodába elzárva, fényképek alapján képes csak kivizsgálni az ügyeket, és még akkor is elgáncsolják, ha észrevesz valami gyanúsat - például, hogy néhány öngyilkossági eset nem feltétlenül az, aminek látszik.

A rendőr-főkapitányságon nemcsak azért próbálják eltussolni Éva megfigyeléseit, mert túlságosan labilisnak ítélik meg, hanem mert a választások előtt álló Budapest a folyamatos tüntetéseknek köszönhetően már így is majdhogynem lángokban áll. A vidékről érkező nyomozót, Pétert (Schmied Zoltán) viszont meggyőzi Éva érvelése, és ráveszi a nőt, hogy jöjjön el vele helyszínelni a legújabb öngyilkossági ügyhöz. A nyomozópáros egy sorozatgyilkos keze nyomát véli felfedezni a látszólagos önkezűség mögött, és az is hamar kiderül, hogy nem véletlenszerűen kiválasztott áldozatokról van szó.

Ujj Mészáros együtt írta a forgatókönyvet Hegedűs Bálinttal, és nem vették félvállról a feladatot, amikor a bűntény és a nyomozás felépítéséről volt szó. Halmozzák a meglepő csavarokat, és elég bravúrosan használják fel a műfaj jól megszokott narratív jegyeit ahhoz, hogy félrevezessenek minket. A film vizuálisan is kifejezetten izgalmas: visszatérő elem a feje tetejére állított Budapest képe, ami remekül tükrözi a benne élő emberek lelki világát - még akkor is, ha kicsit túlhasználták ezt a kompozíciót. Bár a balesetnek tűnő sorozatos gyilkosságokon túl nem sok párhuzamot lehet vonni a Liza, a rókatündér és az X - A rendszerből törölve között, Ujj Mészáros kicsit morbid humora egyszer-kétszer ebben a filmben is megjelenik, ami leginkább az (ismét) idegbeteg rendőrfőnököt alakító Schneider Zoltán egysorosaiban, egy parkolási bírságról szóló eszmecserében és egy mekis sajtburgeres gegben nyilvánulnak meg.

A rendező múzsája, Balsai Móni mindent kihoz Éva karakteréből, ami színészileg lehetséges, csak az a baj, hogy hősnőnk személyiségábrázolása megmaradt egy merő trauma szintjén. Félreértés ne essék, nem az a probléma, hogy egy meggyötört, saját múltjával számot vetni képtelen karakterrel kell együtt lélegeznünk a film során, hanem az, hogy a fő azonosulási pontunk leírható két jellemvonással: magába zárkózó és pánikbeteg. Bár a világra dühös lányával (Bujáki Zsófi) való kapcsolata segíthetett volna a karakter emberközelibbé tételében, a frusztrált tinédzser minden mondatával csak még jobban kihangsúlyozza, hogy az anyja egy áthatolhatatlan téglafal, akinek sem ő, sem a nézők nem tudnak a fejébe férkőzni.

Össze lehet vetni Éva karakterét a nemrég bemutatott Éles tárgyak hősnőjével, akit múltbéli traumái hasonlóan az életképtelenség szintjére taszították, de egy-két szarkasztikus megjegyzéssel a forgatókönyvírók máris közelebb hozták a néző számára a figurát. Éva személyiségének minimális színezése emellett azt is megmagyarázta volna, hogy Schmied Zoltán karaktere miért kezd el vonzódni a nő iránt.

Ugyanez a probléma a film társadalom- és politikakritikus részeivel is. A bűntényben elég fontos szerepet kap a rendszerváltás időszaka és az azóta eltelt három évtized és a fiktív Magyarországon közelgő választás is, mégsem derül ki több a jelenünkről annál, hogy igen, létezik korrupció, és állami szinten is bőséggel találunk bűnözőket. Pechjére az X - A rendszerből törölve pont akkor érkezik a mozikba, amikor az Aranyélet harmadik évada után mindenki csak kapkodja a levegőt a sorozat merész aktuálpolitikai kikacsintgatásain, ami után óhatatlanul is semmitmondónak érződnek az Ujj Mészáros filmjében megfogalmazott általános igazságok a politika természetéről

A film főszereplőjéhez hasonlóan a miliő is felszínes szinten ragad, emiatt az X - A rendszerből törölve megmarad egy izgalmas krimi szintjén. Azért Ujj Mészáros Károly így is egyértelműen bebizonyította, hogy nem egyfilmes rendező, és nem fél ismeretlen utakra lépni - még akkor is, ha emiatt nem tud felérni a saját maga által felállított léchez.

Az X - A rendszerből törölve november 1-től látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.