X-Men: Sötét Főnix - Kritika

Mivel a Fox stúdióval együtt a karakterek jogai is a Disney-hez kerültek, egészen biztos, hogy jó darabig nem fogunk újabb X-Men-filmeket látni, és akkor sem jelenlegi formájukban fogunk találkozni ezekkel a hősökkel. A Sötét Főnix tehát egy korszak lezárása, kis túlzással az X-Men Végjátéka, amely valahol az elmúlt 19 évet is búcsúztatja. Sajnos ezzel a csúcsponttal és lezárással adós marad a film, de legalább annak örülhetünk, hogy az Apokalipszis hibáit nem követi el.

A mutánsok felett eddig íróként és producerként bábáskodó Simon Kinberg ugyanis közvetlen elődjéhez képest lényegesen személyesebb filmet rendezett, amelyben nem a rombolásorgián és a világmegmentés nagyságán van a hangsúly. A Sötét Főnixben ugyanis újra a karakterek belső vívódásaira és egymással folytatott küzdelmeire kerül a fókusz. Jean Grey (Sophie Turner) azzal kell, hogy szembesüljön, hogy akaratlanul szerzett szuper-szuperereje miatt már a mutánsok is rettegnek tőle, Magneto (Michael Fassbender) megint bedühödik, és ezúttal Bestia (Nicholas Hoult) is csatlakozik hozzá, Charles Xavier (James McAvoy) pedig megint mindenkit jól megbánt.

Természetesen akad azért a történetben egy napkitörésnek álcázott tűzszerű űrgizmó is, amitől Jean Grey ezt az elképesztő hatalmat kapja, és amire természetesen egy idegen fajnak is fáj a foga Jessica Chastain vezetésével. Ő azonban kellően háttérbe szorul ahhoz, hogy csak az agyunk legmélyén mocorogjanak az olyan kérdések, mint hogy miért is akar minden jelenetben mást Jeantől.

Ebből is látni, hogy a Sötét Főnix merész újdonságok helyett inkább az X-Men-széria bevált fogásaira támaszkodik, ami egyszerre öröm és csalódás. Öröm, hiszen ez kölcsönöz az alkotásnak egyfajta otthonos, nosztalgikus hangulatot, és mert végre egy látványfilm, ami nem azon erőlködik, hogy lepipálja riválisait és egy komplett moziverzumnak ágyazzon meg.

Ugyanakkor csalódás, mert a Logan - Farkas után ettől a műtől is valamiféle búcsút, nagy finálét vártunk volna. A Sötét Főnixen ugyanis egyáltalán nem érződik, hogy mérföldkő lenne, vagy legalább az, hogy egy filmsorozat része. Egy 12 egy tucat X-Men-film, amit bárhová helyezhetnénk a franchise-ban, annyira légüres térben létezik és annyira súlytalan. Alig reflektál elődeire, percek alatt tesz semmissé évtizedes barátságokat, és ugyanilyen hirtelenséggel kreál, majd simít el halálos ellentéteket. Magneto immár negyedszerre futja meg ugyanazt a kört, de minden korábbinál jelentéktelenebbül, Jean Grey szenvedését azért nem vagyunk képesek átélni, mert azt a film gyakorlatilag két visszatekintő jelenetre alapozná. Jessica Chastain gonosza pedig annyira passzív, hogy a cselekmény első kétharmadában igazából szükség sem lenne rá.

De Kinberg dicséretére legyen mondva, hogy egészen jól eltalálja az arányokat. Lehet, hogy a karakterek és drámáik jóformán csak jelzésértékűen vannak kidolgozva, de legalább nem is kínosak, lehet, hogy a fő ellenlábas nem elég ütős, de legalább nem is foglalkozik vele túl sokat. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a Sötét Főnix játékideje még a két órát sem éri el, ami igen szokatlan a kortárs blockbusterek között. Így viszont nem is ragad le egy-egy semmitmondóbb párbeszéden, hanem a Hans Zimmer-zene dübörgésére lendületesen halad egyik összecsapásból a másikba.

Az akciójelenetek követhetőségén ugyan még lett volna mit csiszolni, de a Sötét Főnix küzdelmei alapvetően eredetiek és tetszetősek. És mivel Kinberg a tétek nagysága helyett azok személyességére épít, ezek a szekvenciák remekül működnek anélkül is, hogy a karakterek komplett városokat tennének a földdel egyenlővé.

A Sötét Főnix számára tehát abszolút kifizetődik, hogy meg sem próbál rálicitálni az Apokalipszisre (mert hát hogyan is lehetne rálicitálni egy filmre, aminek az a címe, hogy "Apokalipszis"?), de azt azért bánhatjuk, hogy igazából semmi másra sem vállalkozik. Biztonsági játék, amely éppen akkora igénnyel gyúrja egybe az X-Men-filmek jellemző motívumait, hogy ne essen hasra a saját cipőfűzőjében, de ennél többel nem tud szolgálni. A Sötét Főnix tulajdonképpen megmentette az X-Men becsületét, de a káprázatos feltámadással adós maradt.

---

Az X-Men: Sötét Főnix június 6-ától látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.