Valami Amerika 3. - Kritika

Utoljára az ezredforduló környékén volt olyan menő a magyar film, mint mostanában. Mondjuk, a 10-20 évvel ezelőtti sikerszéria nem feltétlenül takart minőséget, és talán ez is volt az oka annak, hogy a magyar közönség szép lassan ki is szeretett hazánk közönségfilmjeiből, másrészt az alkotók elfelejtettek haladni a korral, és jobbára kiöregedett, megfáradt színészeket zavartak a kamera elé, hogy jobb, azaz karakter és sztori híján magukat adják. Némileg a sors iróniája, hogy a Valami Amerika 3-ban pont egy olyan arc nyúlja le a show-t, aki leginkább magát adja, de erről majd később.

Mi több, a rendezést ezúttal is magára vállaló Herendi Gábor és a forgatókönyv írásába ismét beszálló Divinyi Réka arra törekedett, hogy kimaxolják a fenti három tényezőt, minek köszönhetően a Valami Amerika 3. minden korábbi résznél töményebb, butább és lucskosabb. És ez baj is, meg nem is.

A Várnai-fivérek valószínűleg már soha nem fognak felnőni: Tamás (Pindroch Csaba) még mindig művészkarrierről álmodozik, Ákos (Szabó Győző) továbbra is óriási kan képében tetszeleg, András (Hujber Ferenc) pedig szerelmi bánattal küszködik. És persze hogy meggondolatlanul cselekednek, mikor Alex (Szervét Tibor), a nemzetközi szélhámos harmadszor is megjelenik az életükben. Meggondolatlanságuk pedig nem csupán két egymással rivalizáló maffiózó (Csuja Imre és László Zsolt) célpontjává teszi őket, de még le is csukatják magukat. A börtönben aztán további atrocitások érik őket - arról nem is beszélve, hogy Tamásnak tető alá kell hoznia az East-West új változatát, méghozzá csöppet sem rátermett rabtársai közreműködésével.

És még egy nagy csomó dolog történik a filmben: van egy MacGuffinunk (a Bázeli Vörös), amely néhányszor gazdát cserél, egy túlbuzgó nyomozónk (Scherer Péter), egy 8 hónapos terhes feleségünk (Ónodi Eszter), egy nagyon trendi barátnőnk (Oroszlán Szonja), egy minden hájjal megkent ügyvédnőnk (Pokorny Lia), és még el sem jutottunk a börtön különböző lakóihoz, akik kisebb-nagyobb befolyással lesznek a történésekre. Ezeknek a történéseknek pedig nem mindig van alja, pláne értelme, és félúton megszagoltam egy olyan fordulatot is, amivel kapcsolatban végig azért imádkoztam, hogy be ne következzen, mert épp ésszel fel nem fogható. Hát persze, hogy bekövetkezett.

A film ugyan néha nagyon-nagyon mélyre megy narratív szempontból, ettől függetlenül mégis van eleje, közepe és vége is, pláne lendülete (ami a film utolsó harmadáig ki is tart), sok-sok figurájával pedig többé-kevésbé jól elsakkozgat, még ha oktatóanyag nem is lesz belőle. Humoráról is hasonlóan lehet nyilatkozni: egyes beszólások és helyzetek ülnek, mások viszont egy Wayans-paródiában sem állnák meg a helyüket, vagy egyszerűen túl szürreálisak ahhoz, hogy ne kínodban röhögj rajtuk. (A Csuja Imre egyik fogdmegjét alakító Döglégy például erődemonstráció gyanánt áramot vezet... saját magába.) A show-t aztán végül a gyakorlatilag saját magát játszó Stohl András nyúlja le, aki fontos szereplőjévé válik az East-West börtönváltozatának. A Nagy Ervin által megformált Rezsó, a kőkemény meleg gyerek szintúgy, aki élete nagy lehetőségét látja a színdarabban - Nagy pedig szeret hülyét csinálni magából, és itt aztán kitombolhatja magát.

A közönség valószínűleg zabálni fogja a Valami Amerika 3-at, amit már a sajtóvetítésen is taps köszöntött, hisz a film már-már arrogáns léptékben lapátolja egymásra a sztárokat, továbbá elég sűrű, debil és explicit ahhoz, hogy ne sodorjon el minden esetleges olyan hangot, amely a jóízlésért kiáltana - ez egy egészen más bestia, aminek azért akad néhány egész tűrhető mutatványa is.

A Valami Amerika 3. február 15-től látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.