Út a pokol felé - 1. évad - Kritika
Már rég ott vagyunk
Lehet, hogy az Út a pokol felé a Nyerd meg az életednek köszönheti, hogy sokan felfigyeltek rá, de ez egy egészen más sorozat, mint amire a premisszája alapján gondolnánk.
Pokoljárók - Erről van szó
Megmagyarázhatatlan és kegyetlen természetfeletti jelenségek kezdenek el feltűnni világszerte. A semmiből megjelenik három ijesztő és füstölgő monstrum, akik kegyetlenül meglincselnek egy-egy embert, majd mindenki szeme láttára elégetik őt, ezt követően pedig nyom nélkül felszívódnak. A támadás nem éri váratlanul az áldozatokat, annak időpontját ugyanis egy jelenés pontosan megjövendöli a számukra. A brutális eseménysorozat természetesen alaposan felforgatja a világot, és a legtöbben úgy vélik, hogy isteni kinyilatkoztatásról van szó: az áldozatok bűnösök, akik tetteikért megbűnhődnek és a kivégzést követően a pokolba kerülnek. De nem mindenki gondolkodik így.
Pokoli kérdések - Ezért jó
A legtöbb sci-fi és fantasy, amelyben a természetfeletti találkozik a valósággal, általában a jelenség eredetét és okait kutatja, de Yeon Sang-ho író-rendezőt, akit leginkább a Zombi expresszről ismerhetünk, és aki saját digitális képregényét ültette át a Netflix sorozatába, nem az érdekli, hogy mik ezek a jelenések és honnan erednek, hanem arra koncentrál, hogy változtatja meg az emberek véleményét a világról és a vallásról, illetve arról, ami a halál után vár minket. És nem meglepő módon a jelenések alaposan felrázzák a világot - legalábbis Dél-Koreát, ahol a széria játszódik. A hatrészes sorozat első fele egy megtört nyomozó szemén keresztül láttatja az eseményeket, aki a törvényeket követve próbál gátat vetni a jelenéseket övező őrületnek, de személyes kötődése miatt hamarosan megtapasztalja, mekkora erővel és befolyással tud bírni egy szekta és egy személy, amely, illetve aki szemlátomást értelmezni tudja az emberek számára a történéseket. Az Új Igazság névre hallgató szekta és annak karizmatikus vezetője, Jeong Jin-soo áll elő ugyanis azzal a vélekedéssel, hogy a megjelenő lények által végrehajtott brutális kivégzések a kárhozatot szemléltetik az emberiség számára, ami akkor vár rájuk, ha bűnt követnek el. Az emberek pedig azonnal rácuppannak erre az új vallásra, mert szükségük van a magyarázatra, illetve arra, hogy megmondják, hogy éljenek: kerüljék a bűnt, ha nem akarnak hasonlóan járni.
Igen ám, de Jeong Jin-soo-nak van egy titka, illetve a sorozat idővel azt a kérdést is felteszi, ami végig ott motoszkál bennünk: tényleg bűnösök lennének azok, akik így kárhoznak el? Erre a sorozat második etapja szolgál konkrét válasszal, melyben egy újszülött előtt jelenik meg egy démoni fej, hogy megjövendölje számára a napokon belül bekövetkező halált. A sorozat ezt a torokszorító fordulatot követően ismét rátérhetne egy könnyebb útra, azaz hogy a hozzátartozói hogy próbálják megakadályozni azt, hogy a párnapos gyermekük, aki nyilvánvalóan ártatlan, pokolra jusson, de Yeon Sang-ho ezúttal is inkább társadalmi szempontból érdekes kérdéseket vet fel: mi van akkor, ha ez az ügy a publikum elé kerül? Hogy befolyásolja ez az Új Igazság szerepét, amely azt állítja, hogy eredendő bűn nem létezik?
Mindezzel együtt ne arra számítsatok, hogy az Út a pokol felé csak úgy mélázik ezen kérdések felett: a sorozat számos szereplőt mozgat, akiknek egyéni drámáik is kibontakoznak a képernyőn, ugyanakkor feszes tempót diktál, melyben a nyomozás, a menekülés, az akció és persze a horror is fontos szerepet kap. Tehát azon ritka produktumok egyike, amely egyszerre szórakoztat és gondolkodtat el. Ráadásul nem csupán a vallás mibenlétéről mond merész kritikát, de a közösségi médiumok abszurd szinten befolyásoló szerepét is erősen kárhoztatja, ezzel pedig időtlen kérdéseket szembesít nagyon is aktuálisokkal.
A pokolba! - Ezért nem jó
Kár, hogy a komoly témák és a drámai tónusok ellenére a sorozat pont abban bicsaklik meg, amiben hibátalnnak kéne lennie, hogy a hitelessége megkérdőjelezhetetlen legyen, ez pedig a lények, illetve az őket megelőző jelenések ábrázolása. Lehet, hogy a költségvetés, az idő vagy a tehetség szabott gátat annak, hogy a három ítéletvégrehajtó, illetve az ítéletet kimondó "angyal" ábrázolása erősen kifogásolható: mintha egy 10-15 évvel ezelőtti technikával hívták volna életre őket. Még szerencse, hogy a végrehajtott kivégzések kellően brutálisak (habár nem öncélúak), hogy annyira azért ne lógjon ki a lóláb, viszont azt nem értjük, hogy a többnyire passzív szerepben látható csecsemőt miért CGI segítségével hívták életre, mikor egy síró-gügyögő kisbaba vágóképei is megtették volna.
Az pedig igazából csak a számunkra, a kívülállók szemében lehet negatívum, hogy mint a legtöbb dél-koreai film és sorozat, úgy Az út a pokol felé is rendkívül színpadias színészi játékot kínál, ez pedig gyakorlatilag két szélsőséget jelent: vagy hisztérikus, rendkívül fizikális (értsd: csúszó-mászó, csapkodó) alakítást, vagy katatón-közeli zsibbadtságot. Egyik se túl életszerű, de annál kifejezőbb.
Pokoli móka? - Megéri a pénzét?
Az Út a pokol felé azon sorozatok egyike, amely remek ötletét váratlanul mély és összetett irányba viszi el, és súlyos morális és társadalmi kérdésekre keresi a választ közben. Leginkább A halállistára emlékeztet, amely egyszerű alapszituációját szintén megbombázta olyan kényelmetlen kérdésekkel, aminek köszönhetően nem várt rétegekkel ruházódott fel. Bár a trükkök minősége és az alakítások színvonala itt-ott kifogásolható, Yeong Sang-ho szériájáról még sokáig fogunk beszélni, és az első évad lezárása egyértelművé teszi azt is, hogy lesz itt még mit felfedezni.
Az Út a pokol felé (Hellbound) teljes első évada elérhető a Netflixen.
Végszó
A pokolba tartó út kegyetlen kérdésekkel és durva kritikával van kikövezve.
KRITIKA: Út a pokol felé
