Übergáz - Kritika

Vic (Dave Bautista) kőkemény, belemenős zsaru, így amikor kap egy fülest, hogy a régóta kergetett, véreskezű drogcsempész, Teijo (Iko Uwais) hatalmas üzletet készül lebonyolítani, az sem állíthatja meg abban, hogy a forró nyomra vesse magát, hogy szemműtéte miatt éppen az orráig sem lát. Pontosabban megállítja, ezért kénytelen egy Übert rendelni magának, szerencsétlenségére pedig a halvérű és modoros Stu (Kumail Nanjiani) gördül elé, akit látszólag semmi más nem érdekel, csak az, hogy jó értékeléseket zsebeljen be utasaitól. Persze az össze nem illő páros gyorsan egyre vadabb helyzetekbe keveredik, a féktelenül robogó Überből pedig már nincs kiszállás.

Őszinte leszek, a trailereket és a stáblistát megnézve titkon abban reménykedtem, hogy a korhatáros akcióval és poénokkal kecsegtető Übergáz simán a nyár egyik meglepetés mozija lesz. No, nem tornáztam az egekbe az elvárásokat, de papíron úgy tűnt, hogy minden részlet passzol, hogy egy féktelen másfélórát töltsünk el a mozi hűvösében, ahol a poénok legalább olyan szaporán követik egymást, mint a kilőtt töltények. Nem így lett.

Pedig úgy tűnt, Kumail Nanjiani száraz, fanyar humora és jó értelemben vett hétköznapisága (imádtam a Rögtönzött szerelemben) tök jól kiegészíti Dave Bautista durung megmozdulásait és döbbenetes fizikumát. Kár, hogy az ilyen filmek lelkét adó dinamika sajnos csikorogva működik köztük, hozzátéve, hogy ez a legkevésbé sem a két színész vétke, ők mindent megtesznek: Nanjiani ha kell hisztérikus, ha kell, lakonikus nyugalommal tűri az abszurdabbnál abszurdabb fordulatokat, Bautista meg kellő lelkesedéssel és szorgalommal megy neki, fejel le, rohan át mindenen, ami csak elé kerül. De a köztük lévő kémia mégsem az igazi, inkább hol egyikük, hol másikuk igyekszik menteni az adott jelenetet, ugyanis a szájukba adott poénok gyakorta laposak (nehéz megmondani, hogy a szinkronnal mennyi vicc veszett oda, de gyanítom, nem sok), a forgatókönyv pedig olyan hézagos, megmagyarázhatatlan és elcsépelt, hogy abból nem sokan keverednének ki jól.

Kicsit olyan, mintha változatos díszletek között kiküldték volna őket a kamerák elé a „menjetek, vicceskedjetek kicsit” rendezői utasítással, ami hol jobban, hol rosszabbul sikerült, közben pedig megtörténik egy film, de csak éppen olyan lazán, hogy látszólag még a főgenyát alakító Iko Uwais sem tudja, hogy éppen hol van és mi a fenét keres ott. Sőt, továbbmegyek, valószínűleg a Hoki-kokiért és a Szédületes éjszakáért felelős Michael Dowse direktor sem tudta pontosan, hogy akkor most a 80-as évek buddy movie-jainak szeretne lőporfüstös, karcos humorú tisztelgést állítani, vagy inkább a műfaj mára csaknem teljesen letűnt kliséin röhögni egy jót. A két váltakozó megközelítés pedig a lehető legrosszabb pillanatokban üti egymást…

De hé! Ez egy nyári popcorn mozi, ne kérjünk már számon rajta olyan dolgokat, amiket nem tiszte vállalni! Fenébe a sztorival, sutba a logikával, hagyjuk az elemzést, csak dőljünk hátra és szórakozzunk egy jót! Nos, bevallom, abszolúte hajlandó lettem volna erre, de ahogy említettem, a Nanjiani-Bautista kettősnél láttunk már emlékezetesebb párost a vásznon, az akció nem elég tempós és jól koreografált (habár a vérrel és a fejlövésekkel nem spóroltak), a humor pedig nem olyan fergeteges, hogy nyughatatlan agyunk és szemünk belefeledkezzen másfél órára a látottakba. Nem mondom, hogy nem mosolyodtam el alkalomadtán, sőt, az akciójelenetek között is akadtak olyanok, amik elismerő bólintásra késztettek (mondjuk Iko Uwais fantasztikus képességeit nem kihasználni egy ilyen moziban, az felér egy bűncselekménnyel), de ez a film olyan gyorsan átmegy rajtad, mint sietős Über a sárga lámpán.

Az Übergáz 2019. július 11-től látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.