Tűzgyűrű: Lázadás - Kritika

Hiba lett volna a Tűzgyűrűtől azt várni, hogy többet nyújtson annál, mint amit a koncepciója leírt, de Guillermo del Toro vizuális stílusa és az egyszerre bájosan gyermeki és felnőttesen melankolikus hangvétele sajátos ízzel vértezte fel az óriásrobotok és gigaszörnyek csörtéit. Annyira azért nem hatolt a szereplői lelkének mélyére, hogy a néző az orrát lógassa, miközben azt nézi, ahogy Gypsy Danger egy kisebb teherszállító hajóval somja pofán a foszforeszkáló vért köpő kaijut. A folytatásnak mégis sikerült elérnie azt, hogy bár teljességgel hiányzik belőle a fent említett melankólia, a néző mégis magába zuhanva nézze végig...

Az első részt gyártó és időközben kínai kézre került Legendary stúdió ugyanis úgy döntött, hogy a Lázadást a Transformers-filmekhez fazonírozza, hisz az hagyján, hogy az első Tűzgyűrű jól ment Kínában, de a Transformers széria még annál is nagyobbat kaszált, és mivel a Paramount épp most döntött úgy, hogy elég volt a Michael Bay-féle agysejt-apokalipszisből, a Legendary kapva kapott az alkalmon, és leszállította az idei év Transformersét mondván, zabálni fogják majd Ázsiában. Roppant mód hálásak lehetünk nekik emiatt.

Ugyan a felütés hangvételében már a Bay-filmekhez igazodik (mindenki nagyon harsány, nagyon szélsőséges, nagyon rájátszik a korára, nemére, rasszára), azért van benne ígéret: tíz évvel járunk az első film eseményei után, a világ különböző részein hatalmas kaiju csontvázak hevernek, az ezek megállítására gyártott jaegeket pedig szétszedték. Az újabb csapástól félő gazdagok elmenekültek a tengerpartokról, a jaeger-alkatrészek pedig jól fogynak a fekete piacon, mivel egyesek saját óriásrobotokat szeretnének maguknak. Vázlatosnak vázlatos a kép, de simán elképzelhető, hogy egy ilyen "incidens" hasonló utóhatással járna.

Ebben az alternatív világban él egyik napról a másikra Jake Pentecost (John Boyega), aki nem csupán a legendás Stacker Pentecost (Idris Elba) fia, de valaha ő is kiváló jaeger-kadét volt, amíg el nem gurultak a gyógyszerei - ahogy az a vele egykorúaknál gyakorta előfordul. Csajokkal és bulikkal teli ámokfutása azonban nem tart sokáig: hamarosan a börtönben, majd ismét a kadétok között találja magát - épp időben, ugyanis megjelenik a semmiből egy szakadár jaeger, amely nem csupán elpüföli az egyébként alapos upgradelésen átesett Gypsy Dangert (amit immáron Gypsy Avengernek hívnak), de olyan titkokat rejt, amely alaposan átértékeli a kaijukról tudottakat...

Ez a tartalomleírás akár érdekfeszítő filmet is takarhatna, csakhogy a Lázadás ekkor még csak nagyjából 20-25 perce tart, és a fordulatok java csak ezután jön. És higgyétek el nekünk, az írók - az a négy! - rendesen elengedték magukat a narratív megoldásokat illetően. És még ez se lenne baj, hisz nincs is jobb egy ambiciózus franchise-fejezetnél, ha ötleteiket az alkotók képesek lennének normálisan lefektetni, karaktereik nem kizárólag ordítva, pózolva vagy idétlenül poénkodva kommunikálnának, a fordulatok mögött pedig ne mindig valami áltudományos halandzsa vagy nehezen követhető, illogikus vagy szimplán csak légből kapott magyarázat állna.

Most persze jöhetne az, hogy egy ilyen filmet az ember nem az emberméretű karakterekért nézi, de egyrészt minden film kulcsa az emberben keresendő, másrészt az ígéretekkel ellentétben a Lázadás még a bunyók terén is csalódást okoz. Maga Boyega áradozott arról, hogy a folytatásban a jaegerek sokkal kecsesebbek, ruganyosabbak lesznek, csakhogy ezáltal pont azt a tulajdonságukat veszítik el, melyet az első rész gyönyörűen kihangsúlyozott, azaz hogy ezek a monszterek és gépek nem csupán elképesztő méretűek, de hihetetlen tömeget és nyomatékot képviselnek. Egy ilyen monstrum nem pattog toronyházak között, nem szaltózik jobbra-balra és nem csinál hasonló akrobata-mozdulatokat - egy ilyen gépezetnek, illetve lénynek még a végtagját felemelni is időigényes vállalkozás, ezért mozogtak olyan komótosan az első rész gigantikus szereplői, viszont ha egyszer elindultak, ott aztán nem nagyon volt megállás...

A vásári püföldéjét, a külsőleg látványosan multikulti, de belsőleg totálisan üres szereplőit és a fárasztóan harsány narratíváját tekintve a Lázadás viszont még el sem indult, de már pofára is esett.

---

A Tűzgyűrű: Lázadás április 5-től látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.