Tulipánláz - Kritika

Az 1600-as évek Amszterdamjában járunk. Mindenki tulipánlázban ég: a keletről behozott virág különleges színkombinációjú hajtásai a legértékesebbek, ezekért elképesztő vagyonok cserélnek gazdát. Cornelis Sandvoort (Christoph Waltz), a kereskedő is részben a tulipánokból szedte meg magát, és a város egyik legtehetősebb emberévé válva Sophia (Alicia Vikander), az ifjú árva személyében feleséget vásárolt magának. El is kezdenek dolgozni a gyermekáldáson, ám az csak nem akar megjönni. Hogy emiatt szomorkodó feleségének kedveskedjen, Sandvoort egy tehetséges ifjú festőt (Dane DeHaan) rendel a házhoz, hogy örökítse meg a portréjukat. A két fiatal között hamarosan szenvedélyes szerelem szövődik, és miközben körülöttük tetőfokára hág a tulipánláz, ők maguk is lázasan dolgoznak azon, hogy szökhetnének meg.

Rémesen cinkes, mintha csak egy bőrnadrágos filmet látnál - kicsivel magasabb költségvetésből kidolgozva. És ez még csak a lejtő kezdete, ugyanis az egy rossz francia bohózat és egy közhelyes lányregény között váltogató film hol elképesztően kényelmes és kiszámítható fordulatokkal tologatja figuráit, hol olyan eszement megoldásokat alkalmaz, melyet egyetlen épeszű torkon sem lehet lenyomni. Példának okáért a fent ecsetelt szökéshez hozzátartozik egy elrejtett, illetve egy megjátszott terhesség is, ami egy munkahelyen (ideig-óráig) talán még működne, de nem egy háztartáson belül - legyen bármennyire vak a férj.

Mindezek tetejébe DeHaan és Vikander között annyi kémia van, mint egy kiszáradt ecset és egy elszáradt kóró között. DeHaan legalább annyira felsül szerelmes festőként, mint ifjú űrkalandorként, de Vikander is úgy játszik, mintha valaki folyamatosan áramot vezetne át rajta. Kettejük sikerének pedig már csak azért sem lehet szurkolni, mert az egész hóbelevancból Waltz figurája a legszimpatikusabb, aki ugyan buta, mint egy tulok, de legalább őszintén az.

Deborah Moggach - aki maga is besegített a forgatókönyv szövegezésébe - regénye még 1999-ben jelent meg. Az írónő ritkán fordul kosztümös témákhoz, és ez meg is látszik a film mesterkélten korabelinek ábrázolt figuráin, akikről amúgy sem lehet túl sokat megtudni, ugyanis a Tulipánláz több időt szentel annak, hogy szereplőit egyik helyről a másikra hajkurássza, mint hogy mondjon is róluk valamit. Mindenesetre a regényből a 2000-es évek közepén már majdnem készült egy film - akkoriban Jude Law és Keira Knightley tervezett főszereplésével -, ám a projekt pénzügyi okokból kútba esett. Annyiban kellett volna hagyni! Jelen filmünket már 2014-ben leforgatták, de a tesztvetítések botrányos visszajelzéseit követően a Weinsteinék előbb megpróbálták újra gatyába rázni, majd amikor rádöbbentek, hogy ez nem fog menni, ide-oda tologatták a bemutatót, míg végül a filmtemetőnek számító első szeptemberi hétvégén futtatták meg azt alig néhány száz moziban.

Nyilvánvaló, hogy teljesen lemondtak róla, és talán azt akarták, hogy a kollektív tudatból is gyors feledésbe merüljön - nehogy újabb szó érje a mostanában némileg meggyengült The Weinstein Companyt -, de azt azért nehéz lesz felednünk, pláne megbocsájtanunk, ahogy Alicia Vikander Christoph Waltznak próbál zászlót állítani...

A Tulipánlázat szeptember 28-tól játsszák a magyar mozik. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.