ŰrDongó - Kritika

Kibertron bolygóján háború dúl. Az Autobotok vesztésre állnak, az Álcák viszont nem akarnak túlélőket, így mikor Optimus vezér a Földre menekíti ŰrDongót, hogy ott rejtőzzön el, az Álcák két katonát küldenek a nyomába. ŰrDongó pedig nem csak velük kerül szembe, hanem az amerikai hadsereggel is. Az összecsapásnak köszönhetően elveszíti a memóriáját, de még mielőtt ez megtörténhetne, sikerül elmenekülnie és átváltoznia egy bogárhátúvá. Ilyen állapotban talál rá Charlie (Hailee Steinfeld), a 18 éves lány, aki egykori apja nyomdokaiba lépve szeret autókat bütykölni, és nem is sejti, mi került a kezei közé.

Ha esetleg arra számítanátok, hogy az ŰrDongó alapjaiban forgatja fel a Transformers-filmek műfaját, akkor most azonnal ki kell ábrándítanunk titeket: ugyan alapos fazonigazítás történt, de tényleg csak fazonigazítás. Viszont ez az új frizura határozottan jól áll a franchise-nak.

Ráadásul Travis Knight rendező és Christina Hodson forgatókönyvíró nem restek két kézzel merítkezni a nagy filmes vagyonból - mi több, ha kicsit hunyorítva nézünk rá, akkor az az állítás se túlzó, hogy az ŰrDongó tulajdonképpen az első Transformers film remake-je, csak BB-t ezúttal nem egy fiú találja meg, hanem egy lány...

De... és itt van egy óriási DE: az ŰrDongó alkotógárdája mindent tudatosan, önuralmat gyakorolva és ízlésesen tesz ebben a filmben. Ez pedig óriási erény. A filmesek egy pillanatra sem lépik túl a keretüket, nem esnek túlzásokba, nem élnek vissza a nézők jóindulatával és türelmével. A robotok első generációs megjelenésének hála mintha az összecsapások is követhetőbbek lennének, de ezek kidolgozásán sokat segít az is, hogy hiányoznak belőlük az öncélú, szélsőségekre épülő megoldások, melyek az előző filmekben odáig fajultak, hogy bármi bármikor képes volt felrobbanni. Lehet, hogy a karakterek ezúttal is papírvékonyak, de nem harsognak, nem hisztériáznak, és nem hordoznak már-már offenzív sztereotip vonásokat. A történet pedig javarészt megmarad a földön állva, ami elég határozott, de jóleső visszalépés az előző filmekhez képest, amiben gyakorlatilag bolygókat hajigáltak egymásra.

És ami még ennél is fontosabb: Hailee Steinfeld Charlie-ja igazi, hús-vér karakter. Valaha Sam Witvicky is az volt, egy srác, akinek kellett egy autó, hogy elbűvölje a neki tetsző lányt, hogy aztán Shia LaBeouf és Michael Bay hathatós közreműködésének hála egy internetes mémmé váljon. Ez a veszély Charlie-t nem fenyegeti, akinek lelkét súlyos tragédia nyomja, emiatt nem tud sem a családjában, sem az iskolában beilleszkedni. Ha úgy tetszik, ő is egy ufó, mint ŰrDongó, akivel aztán jól egymásra találnak. Igazából felületes karakter ő is, aki nagyon hamar eljut odáig, hogy érzelmeit jól érthetően a fülünkbe dalolja, de Hailee Steinfeld odaadó játékának köszönhetően mégis életre kel. De így van ezzel a John Cena által játszott Burns ügynök is, aki csak egy fogcsikorgató GI Joe, de mégis ő mondja a film legnagyobb poénjait.

Ami pedig a merítkezést illeti: Knight hozzáértő módon nyúl a 80-as évekhez, ahol a film játszódik. A háttérben a Nulladik óra megy a tévében, az egyik menekülős jelenetben a Vissza a jövőben-filmek alagútjában kötünk ki, egy másik szcénában pedig Dongó úgy áll fel a lángoló romok közül, mint anno a Terminátor tette, miután teljesen leolvadt róla az élő szövet. Ha ezek a jelenetek nem lennének elég hátborzongatóak, akkor a zenei választás már annak a nézőnek a tekintetét is elfelhősíti, aki mindezidáig rezisztensnek bizonyult a nosztalgiára.

És ha a ma gyermeke vagy, akkor sincs miért aggódnod: az ŰrDongó univerzális üzeneteket és érzelmeket közvetít - ha úgy tetszik, ami a szívén, az a száján. Mert lehet, hogy nem ez a filmek filmje, de van valamije, ami a korábbi Transformers-filmekből már rég kikopott. Van neki szíve.

Az ŰrDongó december 20-tól látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.